Zongoristaportrék

A Warner két új lemezt rögzített fiatal zongoraművészekkel. A Gramofon recenzense szerint a George Li és Beatrice Rana művészetét bemutató albumok igencsak vegyes összképet alkotnak.

Zay Balázs

A 24 éves George Li, egykori csodagyerek a 2015-ös Csajkovszkij-verseny egyik ezüstérmese volt. Második lemeze Csajkovszkij b-moll zongoraversenyével kezdődik, az élő felvétel a Royal Festival Hallban készült a Vasily Petrenko vezényelte Londoni Filharmonikus Zenekarral. Azután néhány Liszt-mű stúdiófelvétele hangzik el: A Villa d’Este szökőkútjai, Don Juan reminiszcenciák, Petrarca 104. szonettje.

Ha őszinte akarok lenni, bizony nem kis csalódást jelent a lemez. Persze dicsérni is lehet George Lit. Felkészült zongorista, érezni, hogy folyékony technikája van és nincs zeneiség híján sem. Billentése alapvetően erős, de olykor visszavesz a dinamikából, így e téren jelentkezik egyfajta változatosság. Nem érzéketlen, egyáltalán nem, elég meglepőek a módosításai, melyek azonban gyakorta nem tűnnek indokoltnak sem a mű fényében, sem pedig az azzal koherens meglepetés szempontjából. A versenymű előadása eleinte szokványos, aztán kezdenek kisebb-nagyobb egyediségek feltűnni, de ezek egyáltalán nem nevezhetők meggyőzőnek. Az I. tétel két rövid drámai kadenciája egyáltalán nem virtuóz, ami nem volna baj egyáltalán, ha az alkalmazott ritmus valamiképpen indokolt, a zenei vonalvezetés koherens volna. Ugyancsak e tétel ornamentális, szaladó motívumának ismétlésekor indokolatlan a begyorsítás. A nagy cadenzát nem finoman és illeszkedve kezdi, de nem is tart feszes tempót, ami indokolhatná a kezdést.

A Liszt-darabok alapvetően jól megoldottak, de ezekből is hiányzik az igazán egyedi karakter. Li ügyes pianista, szép, telt, fényes hangon szólaltatja meg a hangszert, játékának színvonala is magas, de nem szolgál egyedi és meggyőző interpretációval. Inkább látványos zongorázás ez, mely, ha festészeti példát keresünk, alapvetően realista és túl szép műveket juttat eszünkbe, melyek nem lépnek túl a felszínességen. Meg kell jegyezni azonban, hogy Petrarca 104. szonettje néniképp kivétel, ebben deklamációjában ott az átérzés is, és emellett jobban értékelhetni a kétségkívül tiszta és differenciált hangzást is. 

Alapvetően ellentétes benyomást kelt Beatrice Rana immár harmadik Warner-lemeze, melynek anyaga a XX. század első évtizedeinek haladó Párizsát idézi. Ravel és Stravinsky, utóbbitól A tűzmadár és a Petruska részletei. Kétségkívül van kapcsolat a két szerző között, bár ritkán kerülnek egymás mellé. Rana egyéni hangú, szenzitív pianista. Ügyessége csak úgy mellékesen tűnik fel, a lényeg éppen az, ami sokaknál hiányzik, a szubjektivitás. Nem megy el messzire, szokatlan megoldások tájára, mégis érezni, hogy mindvégig a maga módján éli át s formálja meg a darabokat. Mindig ízléses, újra és újra kiviláglik például, hogy nem viszi túlzásba a dolgokat, jelez, de nem mutat meg teljesen. Emiatt például La Valse-interpretációja akkor tárul fel igazán, ha odafigyelünk. Igen hasznos ez a banalitás elkerülése szempontjából. Ami a La Valse-t illeti, másrészről megtartja Ravel sajátos műviségét, amit, ismét festészeti utalással, illethetünk akár a „neue französische Sachlichkeit” elnevezéssel is. E sajátosságok alapján Rana interpretációja egésze más, mint Khatia Buniatishvilié, aki a nagy mozdulatokra, erős érzelmek érzékeltetésére megy rá. Kiemelkednek a Miroirs-sorozat csendesebb, líraibb darabjai. Akár Buniatishvili relációjában is kiemelhető Rana esetében az, hogy a hevesebb részeknél inkább hangerővel „csap bele” és nem a tempó fokozásával, abban megmarad a kimértebb haladás mellett.

Rana játéka finom, miközben nem tartózkodik az erős hangzástól sem. Dinamikai skálája nagyon széles, megoldásaiban érezni az elképzelést. Úgy tetszik, a fiatal pianista szabadon éli át a darabokat és közvetíti pillanatnyi, szubjektív megközelítését, amit messzemenően indokol átélésének és szubjektív megközelítésének egyedisége és emellett zenélésének végig stílusos volta.

Ranát a figyelemreméltó fiatal zongoristák közt tarthatjuk számon, a művek rejtett kincseire fogékony, érzékeny előadó.

Kiadó: Warner Classics
Katalógusszámok: 0190295379575, 0190295411091