Zenék északról

Hangulatos táj fotója a borítón, kísérőszövegként elmélkedés az „északi lélekről” (a szólista pszichológus férjének tollából). A hallgatnivaló: két zongoraverseny (Grieg, Berwald), köztük egy tétel Grieg Lírai darabjai közül, befejezésül pedig Carl Nielsen Saul és Dávid című operájának második felvonásából az előjáték.

Fittler Katalin

Északi szerzők többé és kevésbé ismert darabjait hallhatjuk, az interpetációt illetően célszerű a közismert a-moll zongoraversenyre fókuszálni. Annál is inkább, mivel az az érzésünk támadhat, hogy talán mégsem annyira közismert ez a mű. Sajátos olvasatra gyanakodhatunk, ami azért is érdekes, mert oly módon mond „újat”, hogy közben feledteti a műhöz fűződő korábbi élményanyagot. Talán tudatos előadói szándék ez a „tabula rasa”, ami persze nem lehet könnyű, mivel a előadókban emlékezetében is hangképként él a versenymű. A romantizáló (néha talán kifejezetten hatásvadász) manírok hiánya, a biztos kezű formálás klasszicizáló szemléletmódot sejtet, ám a tempó bizonyos mértékű szabad kezelése azonnal ellentmond ennek. Szinte időn kívül helyezik a zenét, néha már-már vontatottnak is érezhetjük – ugyanakkor áttetsző a hangzás, idő is van a részletek feltérképezésére. A pregnáns ritmika és a bensőséges-személyes vallomáshang egyaránt meggyőző, mégis, gyakran érződik valami távolságtartás – a művel való ismerkedésre ellenjavallott ez az interpretáció.

A kétéves kora óta Németországban élő horvát szólista elismerésre méltó diszkográfiával rendelkezik; a perfekcióra való törekvésben van tehát rutinja, gazdaságosan bánik az energiájával, nem kockáztat virtuóz megoldásokat, még akkor sem, amikor egy-egy tétel csúcspontjaként kifejezetten kívánatos lenne. A virtuozitás érzete háttérbe kerül olyankor is, amikor érezhetően „technikás” részletet old meg kifogástalanul. Talán a rácsodálkozás gesztusa az, amit leginkább hiányolunk – és valamiféle játékörömöt. Szépek a zenekari szólók, az áttörtebb partitúrákban is jártas dirigens kiegyensúlyozott arányokról gondoskodik ilyenkor.

A zongoradarab a szólista „ráadásának” hatását kelti.

Míg Grieg maga is remek pianista volt, a nála mintegy fél évszázaddal korábban született svéd Franz Berwald a vonóshangszerek mestere volt (hegedű, brácsa). Zongoraversenyének magánszólama kevésbé „hálás” feladat, az első jelentős skandináv szimfonikus szerző ugyanakkor érezhetően törekedett (terjedelmes cadenzával is) a zongoristára irányítani a figyelmet. A felvételen vélhetően felvételtechnikai okokból került néha már-már méltatlanul háttérbe (amikor a zenekar játssza a dallamot, a zongora pedig arabeszkekkel színesíti a hangzást, formai súlyából is veszít). Kompozícióként szakmai biztonsággal megírt darab, melyben a nyitótétellel tart egyensúlyt a rákövetkező két tétel.

A dán zene képviseletében csendül fel Nielsen operájából a második felvonás előjátéka, az opera elsőként elkészült részlete – itt válik főszereplővé a zenekar, amely Peter Sommerer irányításával a harmóniai történések iránti érzékenységéről ad bizonyságot.

Cím: Nordic Music
Kiadó: Hänssler Classic
Katalógusszám: CD HC 17027