Zavarba ejtő felvétel

Röviden szólva: zavarba ejtő felvétel. A különböző zenei „előélettel” rendelkező hallgatók – érthető módon – mást és mást várnak a kései Brahms-ciklusoktól. A személyesen kialakított Brahms-portrékba sok minden belefér, hiszen a hangzó emlékképek és az olvasmányélmények finoman szólva is megosztó jellegűek. És a hallgatóságon belül külön csoportot képeznek a zongorista múlttal-jelennel rendelkezők, akik óhatatlanul is kissé másként hallgatják a felvételt.

Fittler Katalin

Hortense Cartier-Bresson szakmai életrajzának kitüntetett pontját jelenti az 1981-es budapesti Liszt-Bartók Nemzetközi Zongoraverseny, ahol III. díjat kapott (az elsőt nem adták ki). Ezt megelőzően meghatározó jelentőségű élménye Sebők György megismerése, akinél Bloomingtonban posztgraduális tanulmányokat folytatott. (Eme információ birtokában a szerencsés, akinek volt módja gyakran jelen lenni Sebők mesterkurzusain, óhatatlanul is próbálja „visszakeresni” a különleges pedagógus instrukcióit – a maga számára sikeresen, jóllehet, kizárt az objektív kontroll lehetősége. És eszébe jut, hogy Sebők többször felemlegette: játékuk alapján világszerte felismerték egymást az egykori Weiner-növendékek. Fogékony pianistákra kétségkívül hasonló, letagadhatatlan hatást gyakorolt az ő zenecentrikus pedagógus-mivolta is.)

Cartier-Bresson azok közé az – elsősorban hazájában – elismert muzsikusok közé tartozik, akik mindenkori közvetlen környezetükre vannak legnagyobb hatással. Pályája békés-szolid mederben folyt/folyik, különleges „kiugrási lehetőségek” nélkül - olyan korban, amikor a vendégszereplések reprezentatív listája mögött sincs mindig aranyfedezet. Annál inkább komolyan kell vennünk a felvétel műsorát, hiszen a zongoraművész számára korántsem „egy a sok közül”. A műsorválasztás elhivatottságát sejteti az általa írott kísérőszöveg is.

 

Brahms tehát „fontos” a zongoraművésznek. Ennek legékesebb bizonyítéka, hogy képes személyes, mondhatni, meghitt atmoszférát létrehozni. A rövid tételekből álló ciklusokat lehetetlenség háttérzeneként hallgatni. Gyakran sikerül elérnie, hogy a hallgató belefeledkezik az általa létrehozott hangulatvilágba. Néha viszont koncentrált főpróba-érzetünk támad, mintha még egyszer átjátszaná a tételeket, mielőtt felvillan a felvételt jelző piros lámpa. Kétségkívül azoknak jelent ez a megörökített interpretáció a legtöbbet, akik élőből, hangversenyekről ismerik játékát, mivel akkor a hangzás születés-élményének a többlete intenzívebb. A stúdió-légkör viszont épp a kitárulkozás szemérmes gesztusának kínál táptalajt!

Brahms zongorafaktúrájának jellegzetessége az áttört szerkesztés, a – kiváltképp kis kézzel – nehezen „vezethető” középszólamok, és az a maximalista igény, hogy az igényes-nehéz játszanivalót úgy kell megszólaltatni, hogy a kivitelezés technikai problematikájából semmit se érezzen meg a hallgató. Cartier-Bresson a művésztanárok mintaszerű bemutatásának magától értetődő gesztusával közvetíti a karakterdarabokat – de a „legnagyobbaknál” érezhető katartikus hatással adós marad.

 

Kiadó: Aparté 

Katalógusszám: AP222