Weber és Verdi - klarinétosoknak!

2021-ben jelent meg Affinità elettive címmel Nicolai Pfeffer és az ORT Orchestra della Toscana első közös felvétele, Markus Stenz vezényletével. Már ugyanannak az évnek az augusztusában sor került a folytatásra, mely az „ECHI d’OPERA” címet kapta.

Fittler Katalin

A firenzei Teatro Verdi adott otthont a felvételnek – az az intézmény, ahol rendszeresen koncertezik az ORT Orchestra della Toscana. Az ismert akusztikai körülmények minden bizonnyal kedvező hatásúak felvételkészítéskor is – ám egyvalami mégiscsak hiányozhatott a muzsikusoknak: a közönség. A (z eredményes) perfekcióra törekvés velejárója egyfajta „klasszicizáló” olajozottság, amely szolid hatásfokon tartja az érzelmeket-indulatokat. Úgy az előadókban, mint a tetszetős játékukban egyébként gyönyörködő hallgatókét. A kísérőszövegben beharangozott „tűzijáték” élménye papíron marad, miközben a felvétel a klarinét hangzási (és játék-) lehetőségeit valóban széleskörűen ábrázolja.

 

 

A bűvös nyitányt követően Weber klarinétra és zenekarra komponált Concertinóját halljuk, kétségkívül kifogástalan előadásban. Utána Verdi oeuvre-jéből A végzet hatalma kerül reflektorfénybe: a nyitányt követően a III. felvonás kezdetének impozáns klarinétszólóját halljuk. A folytatásban a klarinétművész alkotótársként is színrelép, két „Fantasia da Concerto” hangszerelőjeként. A fuvolaművész és zeneszerző Donato Lovreglio, aki saját hangszerén kívül a többi fafúvós hangszerre komponált, Verdi több operájából készített (zenekarkíséretes) koncertfantáziát. Ezek közül a Traviata motívumait feldolgozó művet dolgozta át (az általa készített verzió, csakúgy, mint A végzet hatalma zenekarkíséretes szólója, a Trio Musik kiadványaként férhető hozzá). A felvételen a finálé szerepét betöltő átirat Luigi Rassinak, a milanói Scala egykori klarinétosának a klarinét-zongora verzióján alapul, ez a mű a Breitkopf & Härtel cégben talált kiadójára. 

A kidolgozott előadás hallatán egyszerre érezzük, hogy e műsorral „zenei anyanyelvüket” beszélik az előadók - és a rutin kétirányú hatását. Hozzásegíti őket a perfekcióhoz (a formálás magától értetődő, az arányok kiegyensúlyozottak), ugyanakkor már-már a mindennapos megszokottság érzetét kelti. A hallgatót szinte arra készteti, hogy adottként vegye tudomásul azt, amire egyébként jogosan rácsodálkozhatna. Ily módon az élmény háttérbe szorul – ami azért furcsa, mivel a romantikus zenéhez másfajta képzeteink társultak. Más megközelítésből értékelhetjük „letisztultnak” az interpretációt, csak kérdés, érdemes-e ennyire „kislángon” tálalni a figyelemre kétségkívül méltó zenéket.

Remélhetőleg felkelti a klarinétos-társadalom figyelmét, és megannyi hangszeres művész érez késztetést, hogy alávesse magát hasonló megmérettetésnek, mint tette Nicolai Pfeffer. 

 

Kiadó: NOVANTIQUA 

Katalógusszám: NA66