Vonósszerenádok – Dvořák és Suk

Vonósszerenádok címmel indított sorozatot a Hungaroton és az Anima Musicae Kamarazenekar. Az első CD-re egy késő romantikus kompozíciót – Pjotr Csajkovszkij Vonósszerenádját (op. 48) és egy 20. század eleji művet, Dohnányi Ernő Szerenádját (op. 10) – választott az együttes. Az orosz mester darabja az egyik legnépszerűbb romantikus alkotás, míg Dohnányié – már csak nehézsége miatt is – ritkábban hallható. A sorozat második része 2020 tavaszán került a boltokba, ismét egy népszerűbb (Dvořák) és egy kevéssé ismert (Suk) szerenáddal. 

Kovács Ilona

Antonín Dvořák (1841–1904) két szerenádja közül az elsőt (E-dúr, op. 22, 1875) szánta vonószenekarra. Alkotói kedvét mutatja, hogy művét hihetetlenül gyorsan, mindössze tizenegy nap alatt vetette papírra. Az ősbemutatóra 1876 decemberében került sor, a zeneszerző nagy sikert aratott. Dvořák maga is elégedett lehetett új, öttételes darabjával, mert egy évvel az E-dúr szerenád bemutatója után első dokumentált karmesteri fellépésére ezt a művet is beválogatta programjába. A tételek az utolsó kivételével háromtagúak, ABA formájukkal a tánczenékre reflektálnak. Az 5. tételnek ugyan már a jóval összetettebb szonátaformát szánta a komponista, ez még sem komolyságot, sokkal inkább vidámságot, felhőtlen jókedvet sugall, kissé már a későbbiekben megírt Szláv táncok hangulatát megelőlegezve. 

 

Josef Suk (1874–1935) élete és munkássága sokszorosan kötődik Dvořákhoz, aki mestere volt Suknak, zeneszerzésre tanította fiatalabb kollégáját a Prágai Konzervatóriumban. Mi több, Suk később Dvořák lányát, Otylkát vette feleségül, így rokoni szálak is összekötik a két zeneszerzőt. Suk 1892-ben írta meg Esz-dúr szerenádját (op. 6), mely egyes feltételezések szerint Otylka zenei portréja. A kompozíció egy csapásra híressé tette a zeneszerzőt, olyannyira, hogy Johannes Brahms maga ajánlotta be a darabot kiadásra a patinás Simrocknál. Anélkül, hogy programot erőltetnénk a négy tételes kompozícióra, a 3., Adagio tétel líraisága minden bizonnyal az ifjú Suk szerelmi vallomása Otylkának, akit a mű komponálásának évében ismert meg. 

Az Anima Musicae tagjai meggyőzően tolmácsolják a két cseh zeneszerző alkotását. Szuggesztívek, érzékenyen tagolnak, élnek a tempók, a gyors tételek lendületesek és remekül hangsúlyozottak, finoman árnyalt a dinamika. Előadásukkal egy letűnt, mára már szinte elfeledett műfaj hangulatát varázsolják vissza.

 

Kiadó: Hungaroton

Katalógusszám: HCD 32824