Viva Mozart – Viva Mexico! – Salzburgi Mozart-hét 2019

Rolando Villazón, a népszerű mexikói tenor-operarendező megtisztelő feladatot kapott, 5 évre ő lett a patinás salzburgi Mozart-hét művészeti vezetője. Hamar egyértelművé tette tervét: ezekben az években kizárólag Mozarttal szeretne foglalkozni.

Székely György

Véleménye szerint a Mozart planéta önmagában tartalmazza a változatosságot, a sokszínűséget, a végtelen fantáziát. A korábbi évek koncepciója Mozarthoz kapcsolta saját és más korok zenéjét, és sok éven át számos kortárs zenei produkció is helyet kapott.

„Mozart él!” – hangoztatja Villazón. Az univerzális zsenit kortársaként kezeli, és korunk művészeit kéri fel, hogy ezt tolmácsolják a jelenkor közönsége felé.Miért ne? – reagáltak rá a világhíres művészek. Valóban, miért ne lehetne egy ötéves időszakban Mozart-zenével eltölteni ezt a 11 napos időszakot, bemutatni a sok-sok remekművet, fűszerezve fiatalkori művekkel?

Hogy a koncepcó egyik fő atrrakciója magyar vonatkozású lesz, az örömteli meglepetés. Villazón Schiff Andrást kérte fel, hogy zenekarával, a Capella Andrea Barca-val adjon elő évente egy-egy Da Ponte-operát, 2020-ban a Figaro házasságát, majd az ezt követő években a Don Giovannit és a Così fan tutte-t. Felütésként az idei Mozart-héten egy koncertprogramban  két zongoraverseny és Mozart-áriák hangzottak el, nem kisebb sztár, mint Cecilia Bartoli közreműködésével. A jegyek a két koncertre órák alatt elfogytak, a siker frenetikus volt. Mozart születésnapján, január 27-én e koncert után a Mozarteum elnöke pedig átnyújtotta a zenekar részére (Schiff András már korábban megkapta) a Mozarteum legnagyobb kitüntetését, a „Mozart Aranymedál”-t. Villazón köszöntőjében elmondta, hogy Schiff Andrást és zenekarát a jelenkor legnagyobb Mozart interpretátorának tartja, ezért alapozza rájuk a következő éveket is. Az idei koncert híven tükrözte Schiff András álláspontját Mozart muzsikájáról: minden az operákból indul ki és valamennyi mű mögött ott rejlik a kamarazene is.

20 éve alakult a „Capella” és kezdetektől fogva részt vesz a Mozart héten – garantált teltházas koncertekkel. A zenekar nevében Christian Sutter bőgőművész köszönte meg a magas elismerést, idézve Karl Barth teológust, zenetudóst: „Ha az angyalok Istent dícsérik, Bachot játszanak, de maguk szórakoztatására egészen biztosan Mozartot…” 

A zenekar alapító tagjai között jelentős szólisták vannak: a koncertmester Erich Höbart, aki Nicolaus Harnoncourt Concentus Musicus zenekarában nőtt fel, majd saját vonósnégyesével is nemzetközi rangra tett szert. Itt játszik a teljes Panocha Quartet, Christoph Richter világjáró csellóművész, és a fúvós szólam szólistái, akik elismert kamaraművészek is. Legtöbben Végh Sándor tanítványai, és/vagy az ő művészi köréből származnak. A nemrég Budapesten járt Paul McCreesh, a neves barokk karmester jut eszembe, aki Bach, Handel, Purcell műveit kizárólag szólistákból álló kórusokkal szólaltatja meg. Az ilyen produkciók különleges hangzásképet hoznak létre.

Mozartwoche 2019 - Thamos, König in Ägypten (fotó: Matthias Baus)

Schiff András idén zsúfolásig megtelt teremben tartott mesterkurzusán bemutatta, hogyan kell korunk fiatal muzsikus generációjának Mozartot interpretálni. Egy angol és egy román fiatal művész játszotta el Mozart Esz-dúr KV 271-es zongoraversenyének egy-egy tételét. Schiff szerint ez az egyik legkülönlegesebb, legszebb zongoraverseny, pedig Mozart ezt igen fiatalon, 21 éves korában írta. Tele van újításokkal, szokatlan a zenei szerkezet, ezért kihívást jelent minden zongoristának. A legnagyobb hiba a túl gyors, „elkent” játék, mintha „teli szájjal énekelnénk”.  Minden hangnak egyénisége van, a dallamoknak gyöngysorszerűen kell hallatszani, az éneklő zongorahangnak ki kell fejeznie a muzsikában rejlő kérdéseket, feleleteket, az egyes frázisok hasonlóak egyes operákban hallható szereplők megnyilvánulásaikhoz. Alapvetően fontos Mozart humorát érzékeltetni, tehát „aki nem tud jól viccet mesélni, az inkább ne tegye.”

Mozartwoche 2019 - Schiff András mesterkurzusa (fotó: Wolfgang Lienbacher)

Végh Sándorra, a salzburgi Camerata Academica zenekar csodálatos irányítójára is emlékezett, akivel több, mint két évtizede előadta és lemezre vette Mozart összes zongoraversenyét. A korábban világjáró hegedűművész és kvartett primárius Végh, életének utolsó évtizedeiben  Salzburgban az egész világnak példát mutatott  Mozart interpretációval. A zenekar jelenleg is aktív, ők játszottak e mesterkurzuson is.

Mozartwoche 2019 - Thamos, König in Ägypten (fotó: Matthias Baus)

A Mozart-hét másik nagy „kedvence” Daniel Barenboim volt, aki idén hegedűművész fiával, Michael Barenboimmal és Kian Soltani csellóművésszel Mozart valamennyi zongoratrióját adta elő. Jövőre Mozart zongoraversenyt játszik és vezényli a Bécsi Filharmonikusokat is. A salzburgiak kedvenc zenekara 3-3 koncerttel járul hozzá minden évben  a Mozart hét műsorához – már megjelenésük pillanatában hatalmas ováció közepette. Természetesen a Mozarteum zenekara, valamint jónéhány vendégegyüttes is szerepelt a Mozart-palettán, és nem utolsó sorban Mitsuko Uchida neves japán zongoraművésznő, aki szintén ünnepelt „törzsvendége” a Mozart-hétnek.

Az idei év szenzációjának szánta Rolando Villazón a La Fura dels Baus barcelonai együttes produkcióját, amely három alkalommal szerepelt a „Lovasiskola”  (Felsenreitschule) már eredendően látványos koncerttermében.

Mozartwoche 2019 - Thamos, König in Ägypten (fotó: Matthias Baus)

Az együttest több mint 30 éve alapította néhány fiatal artista: produkcióikban dominálnak az artista elemek, a videó, 3D látványkompoziciók, lézeres fényeffektusokból álló jelenségek, pirotechnikai elemek, és egyáltalán mindenféle, amit a 21. századi színpadi technológia csak lehetővé tesz. A barcelonai olimpián 500 millióan nézték fantasztikus előadásukat, ám a közben felnőtt művészegyüttes azóta sokféle zenei produkció és operaelőadás alapját is szolgáltatta. Egyik leghíresebb a valenciai Ring-előadás különleges látvány-, jelmez- és mozgásprodukciója volt. „Miért ne lehetne így Mozartot is előadni?” – gondolta Villazón és egy teljesen egyéni, kétórás előadást ült végig a közönség, némileg megdöbbenve. A zenei anyagot Mozart Tobias P.F. von Gebler „Thamos” című drámájához írt kísérőzenéje adta. A jó és a gonosz harca, a szerelem győzelme hasonló téma, mint a jóval későbbi Varázsfuvola. Ezért a kísérőzenéhez és a cselekményhez illesztették Sarastro két áriáját, valamint Pamina áriáját is néhány egyéb odaillő zenei részlettel. Az együttes egyik alapítója, a rendező Carlus Padrissa fantáziája talán túlzottan elszabadult: elektromos „hangszerek”, atonális zenei részletek és egy újonnan megírt futurista, filozofáló librettó (Alicia Aza) révén a produkció a kortárs művészet felé hajózott. Az énekesek saját anyanyelvükön (német, arab, thai, spanyol) adták elő az áriákat és a szövegeket. A régi egyiptomi történetet áthelyezték a késő 21. századba, egy embertelen, modern rabszolgaság időszakát megjövendölve. Az ötlet és főként a hihetetlen látványelemek, impozáns animációs megoldások, 3D eső a színpadon, leomló majd visszaépülő várromokkal, lézerpiramissal, mind hatásosak voltak. A zene azonban háttérbe került a Camerata Academica zenekar és karmesternő, a mexikói-amerikai Alondra de la Parra minden  jól látható és hallható erőfeszítése ellenére.  A polgárpukkasztó, botrányairól is elhíresült együttes a fantasztikus repülő artistákkal, a rabszolga-kórussal, a nemzetközi szólista gárdával teljesen egyéni produkciót hozott létre, amelyet leginkább a média design, a videó-művészet és a színháztervezés hallgatói tudnának igazán értékelni. A tűzrobbanás egyébként, amely az együttes sokat alkalmazott módszere, ez alkalommal - a rendező nyilatkozata szerint – magát Rolandó Villazont szimbolizálta, aki mint főnixmadár a tűzből, újjászületve, kívánja a fesztivált megújítani. Az első előadást követő kritikák nyomán és a 3Sat TV közvetítése után a kíváncsi és szenzációra mindig éhes közönség  a második és harmadik előadásra gyorsan szétkapkodta a maradék jegyeket.

Viva Mozart!  - szólt a szlogen. Eközben Mozart születésnapján az emberek boldogan hallgatták a Villazón és együttese által előadott vérbő mexikói dalokat is Mozart szülőháza előtt és más salzburgi helyszíneken. Ez volt Villazón személyes, mexikói ajándéka Mozartnak. De Wolferlnek is biztosan tetszett, hiszen szerette az abszurd ötleteket!