Várt és váratlan Téli utazások

Hogy a dal, mint műfaj iránt nincs kihalóban az érdeklődés, arról a hosszú távon népszerű művek gazdag diszkográfiája is tanúskodik. Ami Schubert kései remekét, a Winterreisét illeti, elég egy pillantás az internet-feltüntette felvételek hosszú listájára.

Fittler Katalin

Az „újrahallgatás” többféle tanulsággal jár: azonos előadásban mintegy „rögzül” a mű, amikor viszont – a kompozíció többé-kevésbé alapos ismerete birtokában – különböző felfogásokkal találkozunk, azok nemritkán módosítják a korábban megszokott elképzeléseket. Ideális esetben az újravázolás, az elrajzolás, a kontúrok más jellegű érvényesítése azzal jár, hogy a hallgató úgy érzi: valamiféle többletet kapott, gazdagodott az interpretáció által.

Ahány előadó, annyi felfogás, jó esetben koncepciózus elképzelés. Kialakulásában szerepet játszhatnak az énekes által ismert interpretációk, esetleg valamiféle reflexió (egyoldalú diskurzus) is kialakulhat. És persze arra is van példa, hogy az előadó(k)ról árulkodik elsősorban a produkció, nem pedig magáról a műről.

Ez utóbbi kategóriába sorolnám Benjamin Bruns 2018-as felvételét. A rostocki főiskolai koncertterem érezhetően „pódiumlégkört” teremtett számára, és az ars poetica-értékűen az énekesnek ideális teret biztosítani szándékozó, elsősorban énekeseket kísérő Karola Theill (német nyelvű források előszeretettel említik Liedpianistinként) jóvoltából kétségkívül otthonosan érezhette magát e környezetben. Semmi sem hiányzott tehát ahhoz, hogy igényes produkciót hozzon létre.

 

 

Bruns igényessége elsősorban a „kidolgozottságra” irányul, feltehetően a részletekből kiindulva formál meg egy-egy dalt. Sajnos, a ciklus egészének a madártávlatból való áttekintésére nyomokban sem vállalkozott. Bruns elsődlegesen operaénekes, de életrajzai rendre mintegy ellenpólusként tüntetik fel a pódiumot, ahol elsősorban terjedelmes kompozíciók megszólaltatásában vesz részt. A „hatásosság”, a szó legnemesebb értelmében, a daléneklésnél is fontos – ám a méret-, sőt, léptékkülönbségből adódóan más-más finomsági fokot igénylően. A plakátméretnél indokolt kiemelések (legyen szó dinamikáról, vagy már-már deklamáló, esetleg skandáló szövegmondásról) sértik a kisformák kontúrjait, az érzelmi rezdülésből rángás lesz, a kulcsszavak kiemelése a modorostól az ágálóig tartó skálára kerül, a túlzott kontrasztok pedig egyenest arra emlékeztetnek, hogy a karikatúra készítéséhez jó megfigyelőkészségen túl lényeglátásra is szükség van.

Bruns művészi feladatát nem könnyítette meg, hogy zongorakísérője szuper-korrepetitorként viselkedett (amire, szakmai előéletét tekintve, minden oka megvan!). Tehát, nem a két előadó közös elképzelésének realizálásáról van szó. Theill fantasztikusan felkészült „edző”, ám nem partner, ily módon mégiscsak némiképp leszűkíti az énekes érzelmi-indulati kifejezési lehetőségeinek a körét. Mondhatni, akadálymentesített, ám túlságosan is steril közegbe kényszeríti – ez viszont sok mindent megmagyaráz(hat) az énekes gesztusaiból.

Ugyanakkor nem tagadható: megannyi fontos részlet plasztikusan érvényesül a felvételen (oktatásban, szemléltetéshez kifejezetten hasznos egy-egy részletének a kiragadása). Viszont a nagy élmény, amelynek során életérzések tanújává (empatikus figyelem által: átélőivé) válhatna a hallgató, ezúttal elmarad.

 

Kiadó: hänssler CLASSIC

Katalógusszám: HC19025