Variációk barokk concertóra
A concerto a barokk egyik legnépszerűbb műfaja volt. „Szülőföldjén”, Itáliában éppúgy ontották a legkülönfélébb változatait a komponisták, mint az Alpoktól északra, a zeneszerető német választófejedelmek udvaraiban, de a műfaj nagy megbecsülésnek örvendett Franciaországban vagy éppen a ködös Albionban is.
Kovács Ilona
Kezdetben – a 16–17. század fordulóján elsősorban a velencei többkórusos iskolának köszönhetően – vokális kompozíciókra is használták az elnevezést, majd – mivel a 17. században óriási fejlődésnek indult a hangszerkészítés és -fejlesztés, elsősorban a vonósok családjában – a 18. századra már jobbára hangszeres műfajt értünk a concerto alatt. Az egyre nagyobb hangterjedelmű, egyre erőteljesebb hangú instrumentumok létrejötte, és az a tény, hogy a nyilvános hangversenyek egyre inkább előtérbe kerültek, lehetővé tette, sőt ezekből egyenesen következett, hogy egyre nagyobb szükség volt olyan kompozíciókra, ahol a hangszeres művész csilloghatott, és egyszerre mutathatta meg virtuozitását és muzikalitását. Erre pedig kétségkívül kiváló eszközként szolgált a concerto műfaja, aminek számos típusa élt egymás mellett: szóló concerto, concerto grosso, koncertáló szimfónia – hogy csak a legismertebbeket említsük.
Egy fiatal, historikus hangszereken játszó együttes, a 2018-ban Weimarban alapított Thüringer Bach Collegium 2021-ben kiadott CD-jükön Johann Sebastian Bach és kortársai concertóiból válogatott egy lemeznyire valót. A korongon felhangzó művek a kéthegedűre írt d-moll versenymű (BWV 1043) kivételével kevéssé ismert és játszott darabok. Mind a zenekari concertók, mind pedig a három szólóorgonára írt concerto olyan stílusjegyeket mutatnak fel, melyek szerzői – bár nem Itáliában látták meg a napvilágot – a kortárs zeneirodalom alapos ismeretének köszönhetően anyanyelvi szinten ismerték az olasz mesterek alkotásait. Bachra ez különösen igaz. Behatóan tanulmányozta olasz kollégái kompozícióit, jónéhányat átírva ezekből más hangszerekre – így a legjobb módszerrel ismerte meg és sajátította el az olasz concerto-technikákat. Géniusza természetesen messze túlszárnyalta a mintákat és a hangszeres bravúrok mellett nála a polifon zenei szövet is nagy hangsúlyt kapott önálló versenyműveiben. A legkorábbi concertókra a három orgonakoncert mutat példát, melyek Jörg Reddin kiváló előadásában hallhatók. Ezek közül az egyiket, egy Torelli-töredéket feldolgozó kompozíciót Johann Gottfried Walther (1684–1748) alkotta meg, aki történetesen J. S. Bach unokatestvére volt, Weimar városi orgonistája, később elismert zenei lexikográfus. Mi több, Walther tanára volt Johann Ernst von Sachsen-Weimar hercegnek, akinek kompozíció-töredékét Bach használta fel a C-dúr (BWV 595) és G-dúr (BWV 592) orgonakoncertjeiben. Hallhatjuk még a három hegedű szólójával felhangzó D-dúr concertót (BWV 1064r), az oboa-hegedű szólós c-moll versenyművet (BWV 1060r), a B-dúr hegedűversenyt (BWV 983) és az eredetileg is két hegedűre komponált d-moll versenyművet (BWV 1043). A szólisták – Gernoth Süßmuth (1. szólóhegedű), David Castro-Balbi (2. szólóhegedű), Raphael Hevicke (3. szólóhegedű), Clara Blessing (barokk oboa) – ragyogóan teljesítettek. Finoman – a zenekarral teljes egyetértésben – alkalmazzák az agogikát, hangszerükkel szinte beszélnek hozzánk, mondanivalójuk pedig minden esetben választékos és értékes mondanivalót közvetít a hallgató felé. A zenekar nagyszerűen kísér, és ahol éppen szólista nélkül, a tutti részekben halljuk az együttest, rácsodálkozhatunk, hogy a barokk affektusokban milyen gazdag az interpretációjuk.
Az igazán szép felvételeket tartalmazó lemez megérdemelte volna, hogy az egyébként korrekt, a műveket részletesen bemutató lemezkísérő szövegében ne legyenek félreérhető, pontatlan megfogalmazások. Giuseppe Torellit a booklet írója a concerto grosso nagy újítójának nevezi a második bekezdésben. Ez a cím inkább Arcangelo Corellit illeti meg. A szakirodalom szerint Torelli elsősorban a szólóconcertók területén volt innovatív, őt tekintik a mai értelemben vett hegedűversenyek megalkotójának. Nem vitás persze, hogy munkásságára nagy hatást gyakoroltak Corelli darabjai. Egy bekezdéssel később a kísérőszöveg Corelli legújabb operáit említi több más olasz szerző mellett. Míg Albinoni, [ Summa summarum: a lemez igényes és izgalmas hallgatni valót kínál, érdemes többször betenni a lejátszóba, mert minden egyes alkalommal új szépségeket fedezhetünk fel az előadásban. Kiadó: Audite Katalógusszám: 97.790