Ütős kis beszélgetések 27. - Budai Krisztián

A sorozat záró része következik. A beszélgetések készítőjének önvallomása, melyben ugyanazokkal a témákkal, kérdésekkel foglalkozik, mint korábbi interjúalanyai.

Ütős kis bevezető - elkalandozások

Egy beszélgetés a múltból:

• Budai úr, maga meg hol volt eddig?
• Elnézést tanárnő, DÖK-gyűlésen voltam, és igazgató úrral is volt megbeszélésem.

Néha az életben megtörténik, hogy dolgunk van, nem tudunk, vagy nem akarunk valamit folytatni, vagy csak az élet más irányba sodor. Néha meg ott kell ülnünk a DÖK-gyűlésen. Néha meg azt kell állítanunk, hogy igazgató úrral voltunk megbeszélésen.

 

Ütős kis bevezető gondolatok

A Gramofon ezen cikksorozatában ütősökkel beszélgettünk, és az ő dolgaikkal foglalkoztunk behatóbban. Az egész sorozattal az eredeti célom az volt, hogy a nagyközönség számára láthatóvá tegyem azokat az embereket, akik néha a színpad “hátsóbb részeiben” foglalnak helyet. Ez végül egy “tesztféleség” is volt, hiszen mindenkivel ugyanazokat a témákat beszéltük át, nagyrészt ugyanazokat a kérdéseket kapták. Nagyon érdekes volt megfigyelni a hasonlóságokat, különbségeket, az életutakat. Ez volt az első ilyen irányú komolyabb tervem. Amikor 2015-ben kitaláltam, nem voltam biztos abban sem, hogy erre lesz valamelyik lapnál kereslet, de hála Istennek Retkes Attila és a Gramofon bizalmat szavazott nekem és az Ütős kis beszélgetéseknek. Az elején mindösszesen 15 részt terveztem, de aztán ez 20-ra bővült hamarosan, ez pedig most a 27. rész…

A sorozat lehetett volna hosszabb, hiszen vannak még bőven olyan ütősök, akik nem jutottak mikrofonhoz. Valahogy ez a sorozat nekem mégis a végéhez ért, egy evolúció volt idáig eljutni. Rengeteget tanultam én is ezekből a munkákból - és remélem sok olvasó is -, tapasztalatlan kezdőként vágtam bele, akkor még a saját írói hangomat (is) keresve. Szerettem volna egy fejezetet lezárni, de nehezemre esett a záró opust megírni, hiszen ezzel most egy korszak lezárul. A téma azonban érdekes, a jövőben biztosan fogok még ezzel foglalkozni valamilyen formában.

 

 

Alfa és Omega

Még egy kis visszatekintés: Mogyoró Kornél volt az első interjúalany a sorozat kezdésekor, maga a cikk 2015. 03. 24-án jelent meg, az utolsó interjút pedig Födő Sándorral készítettem, az írás 2020. 06. 25-án jelent meg. Az 1. és a 26. rész között beszélgettem még: Dés Andrással, Horváth Kornéllal, Gábor Andorral, Szendi Gáborral, Oláh Antallal, Bartus Zoltánnal, Czibere Józseffel, Takács Mártonnal, Jakab Mátéval, Nyilas Gyöngyvérrel, Palotás Gáborral, Varga Livius-szal, Sárkány Bertalannal, Dely Istvánnal (aki azóta elhunyt), Tar Gergellyel, Major Bencével, Dzsanda Vitalijjal, Pödör Bálinttal, Ölvedi Gáborral, Martonosi Györggyel, Janca Dániellel, A TanBorEn Trióval (azaz Tóth Levente, Madaras Zoltán, Kerek Csombor), Banai Szilárddal, Szalai Péterrel. Az évek során még remélem bővülni tud a kör a magyar dobos-ütős élet ismert és kevésbé ismert nagyjaival.

Alapvetően az volt a tervem, hogy ők szólalnak meg, én pedig tolmácsolom gondolataikat. De többször előfordult a következő: “Krisztián, és te hogy kerültél az ütős életbe?” Jók voltak ezek a beszélgetések, üdítőek. Sokakkal jó kapcsolatban vagyunk a mai napig. Szóval ezek a kérdések szöget ütöttek a fejembe, és úgy éreztem zárásképpen meg kell szólalnom nekem is...

Mindenkivel a kályhától indultunk, az ütőhangszerekkel való megismerkedésük történetével. Most jöjjön az enyém.

Ugyan Debrecenben élek a családommal, de eredetileg újfehértói vagyok, ami egy Nyíregyházához közeli szabolcsi kisváros. A helyi zenetagozatos általános iskolában és a helyi zeneiskolában kezdtem el zenei tanulmányaimat. Ezek alapján egészen sima is lehetne a történetem, de nem az. Akkoriban ugyanis nem volt ott ütő tanszak, de ha lett volna se tudtam volna, mi is az. A zeneszerzés érdekelt, zongorára irányítottak. De a zongora etűdök gyakorolgatása hamar unalmassá vált számomra. Valami hiányzott, de magam sem tudtam mi. Az általános iskolában sem mentek jól a dolgaim, az ének-zene órák és a kórusélet sem dobott fel igazán, nem tudtam jól elhelyezni ebben a történetben magam. Érdekelt, de mégsem tudtam benne kiélni magam eléggé. 

Nyolcadik osztály után a hajdúdorogi Görög Katolikus Gimnáziumba kerültem. Gondoltam tiszta lappal indulok, azt fogom csinálni, amihez kedvem van. Jól ment a tanulás, és emellett bekapcsolódtam az iskola kórus életébe, és elvégeztem a kántorképzőt is, köszönet mindenért az ottani tanáromnak, Csinószki Máriának! Aztán szembe jött a véletlen. A zeneiskola akkori vezetőjének a lánya - aki szintén járt kórusra -, megkérdezte: nem érdekelnek-e a dobok, mert a dorogi zeneiskola ütő tanszakán lenne hely. Ez 2002. januárjában volt, majd egy meghallgatás után 2. félévtől fel is vettek, Orosz Imre lett az első ütő tanárom. Egy pici termünk volt, az iskola legtávolabbi sarkában, egy kék Premier-dobszerkóval felszerelve. Főként kisdoboltunk, és a Martonosi-féle Drum-Art I. Kötetéből dolgoztunk. Aztán volt egy pillanat, egy fordulópont így visszatekintve. Élesen él még most is bennem az élmény. Imi elvitt engem, és még pár srácot 2002-ben az akkori Dobos Gálára, Ceglédre. Ott döbbentem rá először, hogy a dobolásban óriási lehetőségek, és számomra felderítetlen területek vannak még… Egyébként pedig nagyon élveztem az órákat, fellépéseket. De mégsem ezzel akartam továbbtanulni, akkoriban jogász szerettem volna lenni. 

 

 

Mondtak ilyet is: 

- Hogy milyen pálya? Na az teljesen kizárt, hogy valaha zenész lesz magából.

- Hogy lehet ezt a dobolást kibírni? Azonnal rendőrt hívok!

 

További tanulmányok, iskolák, mesterek

A jogi pálya szerencsére nem sikerült, az ütő volt a “B” terv. Így az érettségi, és a sikertelen felvételi után 2003 nyarán a bátyám tanácsára pótfelvételiztem a Művészeti Szakgimnáziumba klasszikus ütőhangszer szakra, Nyíregyházára. Fel is vettek, Joó Csaba lett a következő ütőtanárom. Az elején nem tudtam biztosan, merre vezet majd el ez az egész. Nagyon sokat gyakoroltam, segítséggel, támogatással felépítettem a szakmai dolgaimat. Ebben nagy szerepe volt a főtárgy, kamara órák mellett Szabó Soma zenetörténet óráinak is, és az akkori szaktársaknak is, Hagymási Peti például nagyon sokat segített nekem, rengeteg tippet adott. Ekkor már volt egy saját zenekarunk Újfehértón - egy rockbanda - dobszerkóztam benne, a helyi Művház pincéjében próbáltunk.

Volt itt is egy fordulópont. 2005 nyarán elmentem a Művészetek Völgyébe, mert az akkori ütőtanárom azt mondta, hogy az jó lenne nekem. A legjobbat tettem: hallgattam rá. Az Ütős Völgy nevű rendezvényen vettem részt, amit az Amadinda ütőegyüttes szervezett, vezetett. Két neves amerikai marimbaművészt hívtak meg. Részt lehetett venni az órákon, próbákon. Fantasztikus volt. De az igazi csemege csak ezután jött. Dely István és családja is jelen volt, minden nap conga és percussion órákat tartottak. Őket nem ismertem előzetesen, azt se tudtam, hogy mit csinálunk, vagy hogy ez micsoda. De minden percét imádtam. Onnan azzal az élménnyel tértem haza, hogy ez az egész olyan jó, hogy én EZT AKAROM CSINÁLNI, mindent tudni akarok, mindent (is) ki akarok gyakorolni...

Egyetem

2007-ben kiérdemeltem a Nyíregyházi Művészeti Szakgimnázium Pályázati hangversenyén az 1. helyet és közönségdíjat. Ebben az évben vettek fel a Debreceni Egyetem Zeneművészeti Karára, ahol Szabó István volt a tanárom. Persze mellette mások is tanítottak még, illetve foglalkoztak a képzésünkkel, elnézést, ha esetleg kihagyok valakit. Az egyetem végén a tanítási gyakorlat szintén meghatározó élmény volt, amit Dr. Jókayné Nánai Zsuzsannánál töltöttem.

Tanítványból mester

Jöttek-mentek egyetem alatt is a fellépések, zenekarok, néha zeneiskolai helyettesítések is. Eleinte csak játszani, előadni szerettem volna. De közben rájöttem, hogy a tanítást nagyon élvezem. 

2009-óta tanítok Hajdúböszörményben, az Eötvösben, 2016-ban megalapítottam a Krxternational Dobsulit, ahol a saját koncepcióm szerint haladok a tanítványokkal. Itt egyéni és csoportos órákon dolgozunk, illetve 2018-óta létezik a Debreceni Perka Klub is, ami egy olyan platform, ami igyekszik a környék ütőseit összehozni, de erről majd később bővebben. A debreceni Medgyessyben vagyok még pár órában, ott is van egy kis perka csoportom. 2022. 2. félévétől pedig a Debreceni Egyetem Könnyűzenei Intézetében is tanítok, ami nagyon inspiráló. Alapvetően sokat forognak a gondolataim a tanítás, vagy a különböző metódusok körül. Szeretek új kottákat lapozgatni, új ismeretek, technikák körül mozogni. Ezek a leggyakrabban a Hand-Percussion-nel kapcsolatosak, de nem feltétlenül.

Zeneszerzés, kottaírás

2014-ben írtam meg a Langwana-t, illetve készítettem egy Gukhe-átiratot is. Szerettem volna a tanítványaimnak valami kézzelfogható dolgot írni, amihez van hangszerparkunk, és amivel tudom őket motiválni, kicsit megmozgatni. A Langwana-t 2015-ben kiadta az Edition Svitzer, ez egy nagy boldogság volt akkor. Jelenleg 5 saját szerzemény kottája (Langwana, Concerto for Congas, Wowbagger, Umak Un, Umak Du), és 2 átirat kottája (Gukhe, Summon the Spirits) érhető el hivatalosan. Van több is amin jelenleg is dolgozom, vannak tervek bőven.

Saját zenékben is gondolkodom, ez az előbb említett kamarazenékkel is szorosan összeforrt. 2014-ben szerettem volna megmutatni, hogy mire is gondoltam pontosan a Gukhe-átiratomban. Emiatt felvettük a hangzó és képi anyagot. Tulajdonképpen ezzel indult útjára a saját zenéim világa. Ezek elég komplex “szövetek”, mind-mind valami erős gondolattal, vagy mondanivalóval van átitatva, az eddigi legerősebb talán a Concerto for Congas - Arkhé című művem, amit remélem hamarosan be is tudunk mutatni. Elég filozofikus lett, a “perkázás ősanyagát” járja körbe.

 

 

Jelenlegi formációk, zenekarok

A Minimum 4 zenekaromban általunk összeválogatott ismert dalokat formálunk át a saját ízlésünk szerint bossa-novába, vagy éppen swingbe, vagy bármi másba. Ebben Vesza Mónika énekel, Kovács István billentyűzik, Szabó Zsolt basszusgitározik, én pedig összeállítottam a hangzáshoz, stílushoz illő szettet: cajonból, lábdob cajonból, lábcinből, pandeiróból, bongóból és még sok kis apró effekt hangszerből. Szeretünk együtt játszani, ismerjük egymás gondolatait. A kvartettel 2013-ban alakultunk, de aztán Mónika elköltözött az ország másik felébe, emiatt tartottunk egy 7 éves szünetet, és végül tavaly indultunk neki újra. Úgy érzem jól döntöttünk.

A Debreceni Perka Klub egy 4 évre visszanyúló történet. Ekkorra érett meg a gondolat bennem (és még más debreceni perkásokban is), hogy jó lenne néha összeülni, beszélgetni, jammelni, ennek a hogyanjában, megszervezésében oroszlánrészt vállaltam, és vállalok még most is. A teljes csapat 20 fő körül van, de mindig változó, mikor ki ér rá. Természetesen van egy kemény mag, akik szinte mindig ott vannak! A jam-sessionjeinket gyakran környékbeli templomromokhoz szervezzük, így nemcsak a zenélés öröme van meg, hanem ezek kikapcsolódások, utazások is, jó levegő... A kezdeményezés lényege, hogy a helyi, és a környékbeli hasonló perkásokat, ütősöket kívánom összefogni, lehetőséget-felületet biztosítani az eszmecserére, vagy éppen fellépésre, örömzenélésre. Lett is egy instagram-os kihívásunk: a #doboljtemplomromnal avagy a #holydrumschallange.

A saját zenéimet összegyúrtam egy “one man show”-ba. Ez a Traditions, az ütőhangszeres, instrumentális világzenével foglalkozó szóló zenei projekt. A műsor gerincét a különböző saját szerzeményeim adják, de zenei tradíciókon alapulnak. Például törzsi dobzenék, ceremóniazenék, a világ különböző tájairól származó ritmikák, zenei kultúrák, pszichedelikus dzsungeles-megőrülések, megélések… A bonyolult poliritmiák miatt ez a koncerteken backing track-ekkel kiegészülve szólal meg.

A Traditions-nek van egy kistestvére is, A Varázserdő. Ez egy interaktív, mesés-zenés gyermekműsor az óvodás, bölcsődés korosztály számára sok-sok különleges ütőhangszerrel, és ütőhangszeres zenékkel.

Az Iskolai Dobkör nevű foglalkozásom egy mozgó dolog. Különböző csoportokkal, különböző helyszíneken dolgozom, és általában ezek nem hosszú kifutású dolgok, csak egy, vagy néhány alkalom, gyakran egy nyári (iskolai) tábor programjaként. Ez egy aktív ütőhangszeres óra, amely szorosan kapcsolódik az ének-zene tantárgyhoz, de ennél többet is jelent. Az adott osztályból, csoportból rögtön egy dobkört szervezek, aztán megkezdődik a ritmusok tanítása, az együttzenélés lehetőség szerint több szólamban. Ehhez a képzéshez nem feltétlenül szükséges előzetes hangszertudás, sőt, anélkül is megvalósulhat. Amellett, hogy egy jó élményt jelenthet a gyerekeknek, vagy éppen a pedagógusoknak, segíthet közösségépítésben, vagy a tehetség azonosításban. A program már több alkalommal is sikeresen valósult meg a Medgyessy Ferenc Gimnázium és Művészeti Szakgimnázium több évfolyamán.

Hol az egy? címmel elindítottunk Szabó Zsolt kollégámmal egy közös interaktív zenei gondolkodást, foglalkozást a percussion és a basszusgitár segítségével, ami egy több alkalmas programsorozat lesz. Ez nemcsak egy terv, április 23-án lesz az első eseményünk Debrecenben, és hamarosan jön a többi is. Ezzel a tervünkkel a 2022-es évben elnyertünk egy rangos városi díjat, a Debrecen Kultúrájáért Alkotói Ösztöndíját. Ez egy nagyon friss dolog még, hiszen április 11-én vehettük át. Lelkileg sokat jelent nekünk, hogy a szakmai munkánkat pozitívan értékelték.

 

Ütőhangszerek, szettek, hangzások

Itt is meg kell említsek egy fontos fordulópontot. 2015-ben a Meinl Percussion hangszercég hivatalos hazai endorzere lettem, ez egy nagyon nagy lökést adott az életemben. Így természetesen a hangszerparkom a Meinl cég hangszereiből tevődik össze, amire büszke is vagyok, szeretem is ezt a fajta hangzást, amit ezekből az instrumentumokból ki lehet hozni. 22 éve ütőzöm, így egy egészen nagy gyűjtemény jött össze az évek során, de ez nem végleges, természetesen még fog bővülni…

Egyébként a koncert szettekhez nincs egy tökéletesen bevált recept - hacsak nem a nyitottság az adott stílushoz és a fülemre való hallgatás -, a gyakorlat alapján alakultak ki a dolgok, amik működnek. Ha nagyszínpadon kell játszani, akkor conga-kat, bongo-t, timbalest, és még sok kiegészítőt használok, a hangszerek állványokon vannak az álló játék miatt. Lehet ugyanez “ülös” verzió is, az egy kicsit kisebb kivitel. A Minimum 4-ben használt szettet már fentebb részletesen említettem. Ugyanakkor a Perka Klub kicsit változó dolog, de leggyakrabban bongózom, néha djembe-zem benne. Jelenleg a bongo (meggypiros színben) áll a szívemhez a legközelebb. A Traditions-ben és A varázserdőben 2 conga-t, djembe-t, bongo-t, cajon-t, darbukát, és sea-drums-t használok, ez néha kiegészülhet még különböző színező hangszerekkel, vagy cintányérokkal is. A dobkörökre pedig megint egy másik szett megy, nagyjából 25 hangszer, hogy mindenkinek jusson.

Érdekes, hogy a zenei tanulmányaim döntő többsége a különböző “verős” játékokról szólt, de én mégis jobban szeretem a kezeimmel, ujjaimmal megszólaltatni a hangszereket.

Jelenleg egy 17 hangnyelves C-dúr hangolású kalimbával kísérletezek, nagyon szeretem a hangját és a lehetőségeit, remélem valamelyik következő koncerten be tudom már vetni.

Tanácsok kezdők számára

Legyél bátor, menj el azokra a helyekre, eseményekre, koncertekre, ahol ott kell lenned. Találkozz zenészekkel, kérdezz tőlük.

Legyél kitartó, gyakorolj, gyakorolj, gyakorolj!

Hallgass sok zenét, és sokféle zenét.

Merj kalandozni a zene segítségével, fedezz fel új dolgokat, új kottákat, új technikákat. Na persze nem kell újra feltalálni mindent, csak használd a világban szanaszét heverő dolgokat. Szedd össze magadnak, állítsd össze belőle a neked tetsző gyűjteményt.

Építs kapcsolatokat is, keress magadhoz hasonló gondolkodású zenészeket: több szem többet lát…

 

És végezetül

Megkérdezték tőlem már többször is, hogy szerintem mi a zene. Most összeszedtem, hogy mit is gondolok erről.

A zene kommunikáció, közös nyelv, kód. Számomra önkifejezési forma, amit nem tudok elmondani, azt eljátszom. A gondolataimat a világról, vagy bármiről szeretem zenébe önteni, zenébe ágyazni, úgy tudom a tőlem telhető legjobban, legerősebben elmondani.