Ütős kis beszélgetések 22. – Janca Dániel

Nemrég végzett a Zeneakadémián, de máris rengeteg tapasztalattal, sokirányú zenei képzettséggel bír, így fiatal kora ellenére hazánk egyik legkeresettebb ütőhangszeres művésze. Interjú Janca Dániellel.

Budai Krisztián

Mikor és hogyan ismerkedtél meg az ütőhangszerekkel?

Pontosan nem tudom. Emlékszem, hogy már kisgyerekkoromban nagyon szerettem azokkal a zenékkel együtt ritmusokat játszani, improvizálni, amiket hallgattunk. Apukám is zenél, ezért sokféle hangszerrel tudtam ismerkedni otthon, például billentyűs hangszerekkel, gitárokkal, dobokat ritkábban, inkább csak próbákon és koncerten hallottam, de valamiért mindig azok érdekeltek a legjobban. Akkor kerültem közel hozzájuk, amikor megkaptam az első pergődobomat és később a dobfelszerelésemet a zeneiskola előtt vagy az elején, kb. 11 éves koromban.

(fotó:StudioRed)

Hol folytattad a zenei tanulmányokat? Kik voltak a mestereid?

Budapesten tanultam, az Aelia Sabina Zeneiskolában Kovács Tiborhoz, a Szent István Konziban Fábry Boglárkához, a Zeneakadémián Rácz Zoltánhoz és Joó Szabolcshoz jártam. Mindhárom iskolában öt-öt évig tanultam ütőhangszereken. Utána volt még egy kiegészítő év a Zeneakadémia tanári szakán, ahol hangszeres óra már nincs, hanem zeneiskolai és konzis órákat kell tartani. Dobolni persze ugyanúgy szerettem, úgyhogy a konzi alatt Jeszenszky Györgynél, majd két évig a Bartók Konziban Geröly Tamásnál azt is tanultam. Felvettek a Zeneakadémia jazztanszakára, itt megint Jeszenszky György, illetve Benkó Ákos volt a tanárom. Sajnos csak egy évig tudtam ide járni, mert közben már másodikos voltam ütő szakon és nagyon sűrű volt a kettő együtt, ráadásul jött a diplomakoncert a következő évben. Közben sok jó kurzusra is el tudtam menni, például a nagy kedvencem, Dave Weckl kurzusára is, ahol együtt is játszhattam vele.

A tanulási folyamat ma is tart?

Ma rendkívüli szünetet tartok.

Milyen zenekarokban láthat téged a közönség mostanában?

A Concerto Budapest szimfonikus zenekarnak az évad elejétől vagyok tagja, tehát ott, és így a zenekarra épülő Ligeti Ensemble-nak is. Nagyon jó itt zenélni, született muzsikusokkal, szuper műsorokban. Sok kortárs zenét játszunk, ami ütős szempontból gyakran izgalmas, de a klasszikus repertoárból is állandóan mesterművekkel lehet találkozni. Például az évad elején ment Bartók Béla Concertója a Zeneakadémián, februárban Dubrovay László Versenymű ütős hangszerekre és zenekarra című művét játszhattam a Vigadóban, márciusban pedig egy öttagú kamaraegyüttesként Gubaidulina Akasztófadalok című művét adtuk elő a BMC-ben. A weboldalamon egyébként fent vannak a koncertek, amiken játszom (danieljanca.com).

(fotó: Concerto Budapest / Benkő Sándor ©)

Milyen zenei projektjeid vannak? Van szólóműsorod is?

Az EMMI Fischer Annie-ösztöndíjához kapcsolódóan két évig voltak szólókoncertjeim egészen mostanáig. Ezeket elsősorban bemutatkozási lehetőségnek tekintettem, ezért a klasszikus és a populáris zenei érdeklődésemet is igyekeztem belefűzni a programokba. Például volt olyan koncert, ami Bach-korálokkal indult és fúziós zenei alapra dobolással végződött.

Drahos Rebeka fuvolaművésszel szoktunk közösen koncertezni. Márciusban a Bach mindenkinek fesztiválon játszottunk, május 20-án pedig a Magyar Rádióban fogunk fellépni. Viszont most nem csak ketten leszünk, Oláh Krisztiánnal és Fonay Tiborral kísérjük majd Rebekát Claude Bolling Jazzszvitjében.

(fotó: Filharmónia Magyarország ©)

David Degge amerikai ütőssel elkezdtünk egy duóprojektet: szeretnénk főleg magyar és amerikai ütős darabokat bemutatni. Először itthon, május 22-én lesz koncertünk a Magyar Rádió ArTRIUM elnevezésű kortárs zenei fesztiválján a Szent Efrém Férfikarral, ezt az NKA (Nemzeti Kulturális Alap) támogatja.

Aztán május 29-én a Concerto Budapest Zeneházban csak ketten játszunk, kicsit bővebben. Nagyon érdekes műsor jött össze, például a rádiós koncerten lehet majd itthon először hallani Holló Aurél első ütős szólódarabját és lesz egy teljesen új darab a férfikarral közösen, amit Zombola Péter nekünk ír erre az alkalomra. A Zeneházban is lesz magyarországi bemutató, Alyssa Weinberg Table Talk című duókompozíciója, ami a vibrafon lehetőségeit feszegeti különleges megszólaltatási technikákkal és preparációval.

A populárisabb műfajok közül leginkább a fúziós jazz zenét szeretem játszani, de most egy új pop-rock zenekarban dobolok, ahol saját számokat játszunk Mörfilend néven. Két videóklipünk fent is van a neten.

Közben azon is dolgozom, hogy nagyon jó minőségű dobos felvételeket tudjak csinálni, szeretném, ha ez is rendszeressé válna.

Mesélj kérlek a PASIC 2015-ről. Hogyan jutottál ki? Kikkel játszottál?

A PASIC a világ legnagyobb ütős fesztiválja. Rengeteg cég állítja ki a hangszereit és a legjobb dobosok, ütősök koncerteznek és tartanak előadásokat. Óriási a választék és majdnem mindent ki lehet próbálni. Ennek van hátulütője is, néha borzalmas zaj van és nem lehet elég alaposan tesztelni a hangszereket, érdemes tehát a nap legelején vagy legvégén menni, ha valakinek ez a célja. Évente rendezik meg, általában Indianapolisban, de 2015-ben kivételesen San Antonióban volt. Ebben az évben lehetett jelentkezni egy alkalmi kamaraegyüttesbe, aminek PASIC International All-star Percussion Ensemble volt a neve és Michael Burritt vezette. Ha jól emlékszem, tizenhárom ütőst hívtak meg, mert ennyi ember kellett a legnagyobb létszámú darabba, az Ionisationba. Egy angol résztvevőn és rajtam kívül a többiek amerikaiak voltak. Michael Burritt saját White Pines című marimbaversenyében játszottam még. A versenyművekben általában szimfonikus zenekar kísér, itt csak egy kis ütős kamaraegyüttes van. Nagyon élveztem! Egy kis kulisszatitok, hogy a két oktávos hangterjedelmet is meghaladta a krotál szólam, amit ebben játszottam, ezért nagyon ritka kiegészítő hangokra volt szükség. A kiállító hangszercégek biztosítottak minden mást, de ekkorát nem is gyártanak. Úgyhogy ilyen viszonylatban is egyedülálló, hogy ütős kollégám, Dzsanda Vitalij (akit a sorozat olvasói már ismerhetnek) elkészítette és magammal vihettem ezeket. Szóval a meghívásnak köszönhető, hogy ott lehettem, de nagy segítséget jelentett a Zeneakadémia támogatása és a Zildjian ösztöndíja, amit minden évben egy pályázó kaphat kifejezetten a PASIC-re. A PASIC-en rengeteg érdekesség van egyszerre, ezért a helyszínen sem lehet mindent meghallgatni. Viszont majdnem az egész hetet felveszik és visszanézhető a PASIC oldalán, minimális tagsági díjért cserébe. Ajánlom mindenkinek!

Tervezel kimenni máskor is?

Szeretnénk idén Daviddel fellépni a duó felállásban, várjuk a visszajelzést.

Milyen hangszerparkot használsz jelenleg?

Ilyen szempontból most Juhász Balázs Jeladás című darabja a legérdekesebb. Egy meglévő hanganyaggal együtt kell játszani tizenkét dobon, de hangolt poharak és rádió is van benne. A tizenkét dob két lábdobból, egy nagydobból, öt tom-tomból, másfél pár bongóból és egy roto-tomból jön össze. Ezen annyit változtattam, hogy a tom-tomok helyett is roto-tomokat használok.

(forrás: Janca Dániel archívuma)

Van kedvenc hangszered? Ha van, miért pont az?

Igazi kedvencem nincs, de például a Yamaha fantasztikus hangszereket készít, a dobok közül egyértelműen a kedvenceim, egy japán Yamaha Maple Custom Absolute Nouveau-t használok. A vibrafonjaik és a marimbáik is az elsők között vannak. A szimfonikus zenekarunknak van egy Studio 49 harangjátéka, ilyen jót még soha nem hallottam. Vannak Meinl összeütős cintányérjaim és spéci Turkish crashek, ezek már inkább effekttányérok, egészen elképesztők. Mindegyiket ugyanazért szeretem, gyönyörű hangokat lehet kihozni belőlük.

(fotó: Drahos Rebeka)

Van kedvenc darabod? Ha nincs ilyen, miket gyakorolsz mostanában?

Bármikor öröm, ha van lehetőség Bach műveit játszani. Most nagyon szeretem a D-dúr csellószvitet és a C-dúr hegedű szólószonátát, pontosabban egyes tételeket, de még kezdő vagyok ezen a téren. Marimbán és vibrafonon lehet játszani ezeket.

Az előadói vonal után most kanyarodjunk kicsit más vizek felé. Tanítással, ismeret átadással foglalkozol?

Nemrég fejeztem be az ütőtanári szakot a Zeneakadémián, ahol nagyon alaposan kellett elemezni azokat a zeneiskolai és konzis órákat, amiket hallgattunk és adtunk. Utána egy hónapig helyettesíthettem is a Bartók Konziban. Szerettem, de azóta nem tanítottam. Egyrészt még nem volt jó álláslehetőség, másrészt az iskolai rendszerű tanítással több aggályom is van. Sokat kell gyakorolnom, mert szeretnék ütős darabokat játszani, akár írni is, dobolásról, zenekarokról nem beszélve, ezekkel egy teljes tanári állást szerintem nem lehetne összeegyeztetni. A másik, hogy hatalmas felelősség, nagyobb, mint az előadóművészet, különösen alapfokon, szóval kérdés, mikor válik alkalmassá rá az ember. Bár néhány zeneiskolai tanárt ismerve ez inkább motiváció. Viszont szívesen kipróbálnám a magántanítást.

Mik a távlati céljaid?

Ha amolyan örökérvényű dolgokra gondolsz, akkor az, hogy többnyire olyan zenével foglalkozhassak, amivel fontos, értékes mondanivalót tudok továbbadni, meg egyszerűen örömet szerezni, saját magamnak is. Persze ezek együtt járnak vagy következnek egymásból. Ennek a legjobb formáját még keresem.

Mit tanácsolnál egy kezdőnek, aki ezt a hangszeres területet szeretné választani?

Hallgasson jó zenét, felvételeket, koncerteket. Annyit játsszon a hangszereken, amennyit csak tud. Improvizáljon, énekeljen, zongorázzon is. Ismerkedjen mindenféle hangszerrel, figyelje meg, mit szeret és ne hanyagolja el. Tekintse ajándéknak, hogy zenével foglalkozhat. Jó tanárt válasszon. Több is lehet, váltani is szabad. És persze vigyázzon a hallására.