Ütős kis beszélgetések 20. – A szív nyelve: a zene

A ütőhangszeres művészeket bemutató interjúsorozatban ezúttal Ölvedi Gáborral ismerkedhetünk meg.

Budai Krisztián

G: Mikor és hogyan ismerkedtél meg az ütőhangszerekkel?

ÖG: A kérdésre válaszolva: édesapám, Ölvedi János gitáros, basszusgitáros, énekes. És bár nem emlékszem rá pontosan, hogy így volt-e, de tréfásan azt szoktam mondani, amikor ez a kérdés felmerül, hogy biztosan valamiféle lázadásból, de direkt nem gitározni kezdtem el, hanem dobolni. Félretéve a tréfát, a kezdő lökést a dobok (akkor még nem a perka) irányába talán apai nagybátyám, Ölvedi Ferenc játéka adta meg. Ő a 70-es, 80-as években az M7-es együttesből lehet ismerős, hiszen a dalaikat a régi slágereket játszó rádiók a mai napig játsszák (Félig sem szerelem; Valaki áttáncolt az életemen, Nem lehet boldogságot venni…). De amivel talán még ennél is mélyebb nyomot hagyott a zenekar, azok a kultikussá vált reklámzenék, amelyeket szintén ők írtak és adtak elő (Skála, S-Modell, Hurka Gyurka, Fabulon…).

fotó: Szabó Márton

G: Hol folytattad a zenei tanulmányokat? Kik voltak a mestereid?

ÖG: Talán 13-14 éves lehettem, amikor a veszprémi Csermák Antal zeneiskolában indult egy magán jazzdob iskola, ahol Kőpataki József tanár úr óráira jártam, akkor még dobfelszerelésen játszottam… A legendás Bányai Lajos-féle dobiskolából tanultunk. Izgalmas volt, de mivel már akkor is szerelmes voltam az aszimmetrikus ritmusokba, nem örült annyira, amikor az alapozó leckék és gyakorlatok helyett a Take five groove-ját vittem neki megmutatni, hogy: „Tanár Úr, ezt nézze mekkora megfejtés ez!”. Aztán persze gyorsan visszatértünk a pergődobos leckékhez...

Az ütőhangszerekre igazából néhány évvel később kezdtem egyre nagyobb figyelmet fordítani, amikor már néhány zenekaron túl nem érdekelt annyira a dobfelszerelés. Ennek az lehet az oka, hogy mivel körülbelül 25 évig néptáncoltam, engem elsősorban a népzene világa mozgatott meg, nem a jazz, bár azt is nagyon szeretem. Mivel a magyar népzene nemigen bővelkedik ütőhangszerekben, elmentem Balatonkenesére egy balkáni tánc- és zenei táborba. Ott hallottam Orczi Gézát, az ő darbukajátékának köszönhetően egy életre elköteleztem magam a darbukák iránt. Mivel ekkor még sem internet, sem más forrás nem volt elérhető, hogy gyakorolni tudjam az alapritmusokat, az első populáris arab zenei kazettáimat Alitól, egy arab zöldségestől másolgattam át, és gyakoroltam rá a beledi, a saidi, a malfouf és minden egyéb alapritmusokat, amelyeket a közel-keleti popzene beépített az arab klasszikus zenéből. Vicces időszak volt…

Később alkalmam nyílt többször kimenni Törökországba kalandosan, teljesen tájékozatlanul, nem tudván, hogy kitől lehet és érdemes tanulni, ezek után pedig stoppal Marokkóba. Amikor később még jobban megnyílt a nyugat, szerencsére elkezdtek jönni Magyarországra olyan sztárok, mint Hossam Ramzy és Issam Houshan. Tőlük rengeteg hasznos dolgot és legfőképp ízt leshettem el, és rengeteg megértést kaptam a ritmusok összefüggéseiről, egymásra hatásáról, ami a mai napig az egyik legérdekesebb dolog, amivel találkoztam.

fotó: Szabó Márton

G: A tanulási folyamat ma is tart? Mit gondolsz az ütőhangszerek terén az élethosszig tartó tanulásról?

ÖG: Természetesen folyamatosan tanulok és fejlesztem magam! Ez nem az a műfaj, amit az ember tanulmányok befejeztével rutinból használ és esetleg néha fejleszt rajta valamit. Már több, mint 10 ütőhangszeren játszottam, amikor körülbelül tíz éve elkezdtem Szalai Pétertől indiai tablán tanulni, ami gyermekkori vágyam volt és amit a mai napig tanulok, jelenleg egy jelenleg hazánkban élő indiai mestertől, Pt. Rajesh Ganganitól. De ilyen a djembe is. Ibro Fall az egyik legzseniálisabb djembés a világon, még csak utazni sem kell, ezt a felbecsülhetetlen, ősi tudást bármikor megkaphatjuk, hiszen ő is Budapesten él. Ez az egyik oka, hogy nagyon szeretek itt élni. Nincs még egy olyan város, ahol ennyiféle zenei kultúra találkozik, olvad össze. Nagyon szerencsések vagyunk, hogy ilyen sok nagymester él, alkot és tanít itt, akik hitelesen utat mutathatnak.

G: Milyen zenekarokban láthat téged a közönség mostanában?

ÖG: Az utóbbi években kívülről nézve meglehetősen túlvállaltam magam, bár én ezt nem így éltem meg. Imádok muzsikálni, más muzsikusokkal kapcsolódni, ebből egyszerűen nem lehet túl sok. DEe azért egy idő után éreztem, hogy hiába alacsony, 4-5 óra az alvásigényem, egy nap mégiscsak 24 órából, a 12 zenekar és projekt nem annyira fenntartható szám, mellette a tanítványokkal, session munkákkal, nem beszélve a családról, úgyhogy visszavettem a mennyiségből. Jelen pillanatban a 6 zenekarommal a rendben érzem magam. Ez a hat: Samsara Boulevard; HolddalaNap, DaWhy; Layanda, Gubás Gabi és az Éjszakai Nesz; Juhász Kata Társulat. Rendszeres session munkák közül a legfontosabbak: Szirtes Edina Mókus, Szalóki Ági, Török Tilla Folk Experience, Avar Horda.

A zenélés mellett a szervezésből is kiveszem a részem. Nagyon fontos még az életemben, az az Ütősfesztivál (Agárd - a szerk.), amit 2019-ben szervezünk meg negyedszer, egyre szebb sikerekkel. Nem csak az ütőhangszerek gazdag világát szeretnénk megmutatni és kézzelfoghatóvá tenni kicsik és nagyok számára, hanem azt is, hogy napjaink világzenéjébe ágyazva hogyan funkcionálnak és hogyan képesek a legkülönbözőbb módon fűszerezni bármilyen muzsikát, ahol megjelennek!

G: Melyik a fő csapásirány, melyik a főzenekar, és miért?

ÖG: Ez nehéz kérdés, mert szerencsére csak olyan dolgokban veszek részt, ami kivétel nélkül a szívem csücske, ezért teljes erőbedobással és lelkesedéssel tudom csinálni mindet!

Kicsit mindegyik a teljességem más-más aspektusát érinti és bontakoztatja ki, emiatt nem tudom egyiket vagy másikat jobban szeretni. Legtöbbször a gyakorlatiasság dönt egy-egy helyzetben, ha választás elé állít az élet.

Ami új dolog, az a szólóban való megjelenés. Mindig is közösségi embernek tartottam magam, és abban hiszek, hogy más zenészekkel közösen lehet a legnagyobb csodákat megalkotni, megszólaltatni; a közös munka alázatra is nevel és rengeteget lehet tanulni egymástól, ami pótolhatatlan.

Viszont mivel viszonylag sok hangszeren játszom, megjelent bennem egy olyan zenei világ, amelynek az eszköztára ezekből a hangokból és hangulatokból épül fel, ezért elkezdtem ezen is dolgozni, egy több éves tervet előkészíteni és megvalósítani egy olyan megközelítéssel, ami látszólag rólam szól, de alapvetően nagyon mélyen mindnyájunkról.

fotó: Szabó Márton

G: A családos léttel mennyire összehangolható ez a rengeteg fellépés?

ÖG: Természetesen mindig ez a legnagyobb kihívás, ha az ember szabadúszó, mert azt hihetnénk, hogy mivel én osztom be az időmet, nem egy kötött munkahely, ezért sok minden egyszerűbb. Ez nem így van. Gyakorlatilag egyfolytában dolgozom, alapvetően napi 14-16 órát, néha többet; vannak kötött próbák, időszakos próbák, tanítványok, rengeteg szervezés, stúdiófelvételek, zeneírás, szövegírás, színházi munkák és természetesen maguk a koncertek. Ezt nem panaszként mondom, imádom így csinálni, én alakítottam így. Boldoggá tesz, mert szeretek sokat dolgozni. De tényleg meg kell hozzá találni a megfelelő társat, aki ezt hosszú távon kezelni tudja anélkül, hogy sem az ő, sem pedig a gyermek épp ugyanilyen fontos élete ne szenvedjen hiányt semmiben. Nekem ez, azt hiszem, mostanra sikerült.

G: Milyen hangszerparkot használsz jelenleg?

ÖG: Elég sokszínű a hangszerparkkal rendelkezem, a zenékhez hasonlóan, amiket játszom. A teljesség igénye nélkül:

Konga: Latin Percussion Classic (USA)

Darbuka: Khamis Henkesh (EGYPT)

Doholla: Baraka Percussion (HUNGARY)

Frame drums: Remo (USA)

Persian Def: (IRAN)

Tapan: Gustavito (HUNGARY)

Riq: Emin Percussion (TURKEY)

Armenian Dhol: (ARMENIA)

Finger Cymbals: Gawharet El Fan (EGYPT)

Hand Pan: MAG Instruments (HUNGARY)

Cymbals: SABIAN (CANADA)

Cajón: Tres Lados (GERMANY)

Harmonium: (INDIA)

Tabla: (INDIA)

Mridanga: (INDIA)

G: Van kedvenc hangszered?

ÖG: Igen, a Khamis Henkesh, kairói darbukaművész és hangszerkészítő saját keze által készített darbukám. Van egy kurdisztáni tapan, ami szintén nagyon erős és szépen összenőttünk, de a legújabb szerelem az a Baraka Percussion cserép doholla (basszus darbuka), ami egy magyar gyártó munkája, és messze a legtökéletesebb hangszer, amivel valaha találkoztam, nagyon boldog vagyok, hogy elkészítették.

G: Van-e kedvenc ritmusod, kíséreted, vagy bármi ilyesmid, amit szeretsz játszani, és esetleg belecsempészed a játékodba? Ha nincs ilyen, miket gyakorolsz mostanában?

ÖG: Van több is, de ami örök szerelem, az a 8/4-es, egyiptomi saidi ritmus, amit az utóbbi pár száz évben tökéletesre csiszoltak, és tökéletes esszenciája valaminek, amit nem lehet szavakkal kifejezni. Ezt például az indiai teental ritmussal próbáljuk összefüggésbe hozni Tóth Szabolcs szitárművész muzsikustársammal a Layanda együttesben.

G: Az előadói vonal után most kanyarodjunk kicsit más vizek felé. Tanítással, ismeret átadással foglalkozol?

ÖG: Igen, nagyon szeretek tanítani; magántanítványaim vannak és körülbelül 15 éve tanítok. Sokan kerestek meg régen is, most is, ami nagyon megtisztelő. Mostanában már csak azokra a jelentkezőkre tudok időt szánni, akik igazán eltökéltek, ezért jelentősen lecsökkentettem a tanítványok számát. Viszont velük ajándék együtt lenni és pont annyit tanulok tőlük én is, mint ők tőlem. Próbálom őket ráébreszteni, hogy a cél a zenélés öröme és ennek az örömnek a megosztása másokkal; hogy mindannyiunkban ott van egyszerre a Mester és a Tanítvány. Ösztönzöm őket, hogy találják meg a kettő egészséges egyensúlyát magukban. Tanítani igazi áldás.

G: Mit tanácsolnál egy kezdőnek, aki ezt a hangszeres területet szeretné választani?

ÖG: Talán azt, hogy hallgassanak rengeteg fajta zenét: klasszikust, dzsesszt, népzenét és világzenét is, mielőtt döntést hoznak arról, hogy ebből a végtelenül gazdag világból mely számukra érdekes területekbe fektetnek majd éveket. Ha tehetik, menjenek el táncolni tanulni, a legjobb, ha valamilyen néptáncot, mert minden lejátszott hangban ott kell lenni a mozdulatnak és fordítva. Ezt pedig meg kell tapasztalni. A legfontosabb hogy hallgassanak a szívükre, amikor hangszert és mestert választanak, mert a zene a szív nyelve.

 

A darbukaoktatásáról bővebben itt: https://youtu.be/0MXgDlyI2VE