Ünnep a Tiltott Városban

A Deutsche Grammophon 120. születésnapja alkalmából nagyszabású szabadtéri koncertet rendeztek 2018. október 10-én Pekingben, a Tiltott Város palotaegyüttesének előterében, az ünnepi koncert felvételét DVD-n adta közre a világ legpatinásabb lemezkiadója.

Fittler Katalin

Ilyesmire ritkán kerül sor: 1998-ban első ízben adták itt elő a Turandot című Puccini-operát, 2004-ben pedig Jean-Michel Jarre koncertezett 260 zenésszel a kínai-francia kulturális év keretében. A hangversenyről készített DVD-felvétel érzékletesen szemlélteti a monumentális méreteket, s a néző-hallgató elgondolkozhat azon, vajon mennyire érezhette saját parányiságát a hangversenylátogató ebben a környezetben. A globális élmény minden bizonnyal lebilincselő lehetett, aminek a hatása alól az előadók sem vonhatták ki magukat.

Mi sem természetesebb, mint hogy a főszereplők a lemezkiadó – viszonylag új - exkluzív művészei: a Sanghaji Szimfonikus Zenekar, Kína jelenleg legrangosabb karmesterével, Long Yuval. Hódított Orff remeke, amelyet megelőzően két rövid darab, valamint Rachmaninov 2. (c-moll) zongoraversenye került előadásra. A nyitószám a mindössze 37 évet élt Tianhua Liu (eredetileg kéthúros kínai hegedűre komponált) tétele, a karmester-zeneszerző Yijun Huang hangszerelésében. Feltehetően hazájában is ritkán szólal meg szimfonikus nagyzenekaron, változatos hangszíneket villantva fel, az alig három percnyi egyszerű melodikus anyag (műsorra tűzésében az a gesztus is szerepet játszhatott, hogy Yijun Huang három évtizedig volt e zenekar igazgatója). Ezt a német származású brit Max Richter több mit kétszeres időtartamú tétele követte (November), amely – repetitív-minimalista stílusával – komoly kihívást jelentett a norvég hegedűs szólistának, Mari Samuelsennek.

És miközben a sok kameraállásból rögzített képsorok elsősorban az atmoszférát közvetítették, észrevehettük: minden reprezentáció mellett is jutott figyelem az olyan el nem hanyagolható tényezőknek, mint az időjárás. A norvég művésznő ugyan vállnélküli estélyiben játszott, ám alsó karjait melegítő védte. A Rachmaninov-versenymű szólistája „gesztenyésnéni-kesztyűben” játszott, a Sanghaji Tavasz Gyermekkórus tagjainak pedig szinte az egyenöltözékéhez tartoztak a fehér, illetve rózsaszín műszőrme sálak. A tenor Toby Spence kísérőszövegben közölt naplórészletéből megtudjuk: a szoprán az előző napi főpróbát elegáns vállnélküli ruhában énekelte végig, ám – mint láthattuk – a hangversenyen fehér bundában lépett fel.

Remek választás volt a Rachmaninov-versenymű szólistájának Daniil Trifonovot felkérni. Habár a mű bensőséges gesztusai veszítettek intimitásukból ebben a grandiózus környezetben, annál nagyobb élmény volt a lebilincselően fölényes virtuozitás (Trifonov repertoárjában kitüntetett helye van Rachmaninov műveinek, s zeneszerzőként maga is komponált egyfajta Rachmaninov-hommage-t).

Már a versenyműben is megmutatkozott Long Yu rátermettsége a nagy apparátus biztos kezű irányítására. Noha mozdulatkészlete nem különösebben változatos, a tempó apró módosulásait mindig plasztikusan elő tudja készíteni gesztusai dinamizmusával.

Kamatozott ez a Carmina Burana előadásában, ahol komoly feladat volt a megannyi tempó- és karakterváltozás előkészítése. A Wiener Singakademie szólamai közül kiváltképp a férfikar jeleskedett, nemcsak látványként, hanem hangzását tekintve is üde színfolt volt a kotta nélkül éneklő kínai gyermekkórus. A szólisták közül a tatár származású orosz Aida Garifullina jelentett élményt érzéki szépségű hangjával és énekének szuggesztivitásával (ő egyébként a Bécsi Állami Operaház együttesének tagja, 2017 óta osztrák állampolgár). Toby Spence szólama humoros effektusainak nem kedvezett a környezet (vélhetően kevesen voltak tisztában akár csak hozzávetőlegesen is a szöveggel a publikum soraiban), és az elsősorban operaszínpadokon otthonos Ludovic Tézier sem okozott sok emlékezetes pillanatot. Ami a siker átütőerejét adta, az Orff zenéjének ritmuscentrikussága, a változatos-karakterisztikus hangszerelés – az interpretációban pedig mindehhez a jó (gyakran ideális) tempóválasztások járultak.

A ráadásszám hagyományos kínai dallam, a Jázminvirág volt, az egyesített kórus és a zenekar előadásában, Ye Zou hangszerelésében.

Érdemes szólni a videófelvétel gondos előkészítéséről, a képváltások megtervezéséről. Más kérdés, hogy a távoli helyszínt csak hallomásból ismerő szívesebben vette volna néha a kevésbé gyors váltásokat (az viszont elismerésre méltó, ahogyan mindig az aktuálisan játszó zenekari muzsikusokra igyekeztek fókuszálni). Az egymásúszó képekben engedték szabadon a kreativitásukat – tekintsük az ilyeneket bónusz-ajándékoknak!

Cím: Live from the Forbidden City

Kiadó: Deutsche Grammophon

Katalógusszám: 00440 073 5613