Udvari zenék

Sajnos erről a lemezről nem tudok igazán pozitívan írni. Elsőre tetszett az ötlet, hogy Rodrigo Aranjuezi koncertje mellett Regino Sainz de la Maza alkotása is felcsendül. Ő volt ugyanis az a gitáros, akinek Rodrigo a művet ajánlotta, aki bemutatta, majd az első lemezfelvételét elkészítette. Utóbbit egyébként a Chanterelle kiadó - feljavított hangminőségben - megjelentette kompakt lemezen. Ez az első bejátszás a darab keletkezése után úgy egy évtizeddel készült, állítólag nem tudni, pontosan mikor. Ataúlfo Argenta vezényelte a Spanyol Nemzeti Zenekart. Sainz de la Maza sok művet írt gitárra, néhanapján elő is adják őket.

Zay Balázs

Thibaut Garcia fiatal francia gitáros. Lemezén a Toulouse-i Capitole Zenekara játszik Ben Glassberg vezényletével. Garcia gitározása visszalépésnek tűnik számomra. A Romero-család, főleg Pepe, valamint a sajnos háttérbe szorult venezuelai Alirio Diaz révén a gitározás technikája nagyot emelkedett. Ezt vitte tovább aztán Sharon Isbin, Kazuhito Yamashita, később Kaori Muraji, Xuefei Yang. A magam részéről sosem szerettem, amikor Narciso Yepesre negatív megjegyzéseket tettek technikai szempontból, mert igen nagy gitáros volt, technikailag is teljesen rendjén való, csak épp nem a technika érdekelte elsősorban. Ám manapság már az ember fülében van az említettek játékának tisztasága és felépítettsége. Garcia ehhez képest régiesebb romantikát képvisel, ami önmagában nem volna baj,  előadásában azonban nem érzem az összeszedettséget, a mind dinamika, mind a ritmus terén megvalósuló kiegyensúlyozottságot. Ott a II. tétel nagy cadenzája, melyben - és nemcsak itt - nem a gyorsan változó dinamika, hanem az esetlegesség is feltűnő. Nem volna ez rossz előadás egy koncerten, de azért lemezfelvétel esetén ennél többet várhat a hallgató. Az egész eléggé jó, de semmiképp sem egyedi vagy kivételes, hacsak annyiban nem, hogy a szokottnál olykor lágyabb és érzelmesebb hangvételű. Ám ha ezt vesszük, ott van Muraji Decca-felvételének kifejezetten szubtilis jellege, mely ízléses, egyedi és kidolgozott. 

 

Regino Sainz de la Maza Sacrificio című háromtételes műve után és Robert de Visée a-moll szvitje előtt Alexandre Tansman Musique de cour című gitárversenye jelenti a lemez fő párdarabját. Az udvar zenéje. Ennyiben illik az Aranjuezi koncerthez, hiszen azt a spanyol királyi palota kertjének hangulata ihlette (nyilván da Falla, az Éjszakák a spanyol kertekben nyomán is). 

A lengyel származású, végül Franciaországban letelepedett Tansman nehéz eset. Egyrészről nem vitás, hogy tehetséges zeneszerző volt, mondhatni értette a dolgát. Ám ezzel együtt sajnos mindig megrekedt egyfajta zsánerességnél. E műve, nemigen lehet vitás, Rodrigo Fantasía para un gentilhombre című, Andrés Segoviának írt, másik népszerű gitárversenye mintájára keletkezett (Rodrigóé 1954-ben, Tansmané 1960-ban). Ám míg Rodrigo alkotása eredeti és finom, ez nem megy túl a felszínességen. Filmzenének jó volna például, ahogy Tansman egyéb alkotásai is, hiszen kétségkívül ügyesek, jól értett az effektusok használatához, csak sajnos úgy, mint azok a festők, akik könnyedén tudtak dolgozni a korábbi nagyok modorában, képeik egy röpke pillanatig még hatnak is, de csupán addig. Be kell vallanom, úgy vagyok vele, hogy a művészetnek bizonyos esztétikai nívó felett kell állnia. Nem csak nagy, originális alkotások vannak persze, ez nem is kérdés, becsülni kell a kisebbeket is, de bizonyos egyediség és ízlésesség megkívánt. Tansman esetében a másodlagosság, a tartalomnál nagyobb hatásosság zavaró. Maradva a franciáknál és a kortársaknál, Poulenc és Messiaen jelentős, Milhaud és Jolivet is jó a maga módján, ám Tansman nagyon leragadt a külsődleges elemeknél.       

A Toulouse-i Capitole Zenekarának játéka és Ben Glassberg vezénylése persze nem rossz, de sajátos plusz tőlük sem jön. 

 

Kiadó: Erato 

Katalógusszám: 0190295235710