Túlértékelhetetlenül
A felvételnek köszönhetően az előadót sokoldalú muzsikusként fedezheti fel a hallgató - magának (merthogy a szakma, azaz a zenei világ számára korántsem ismeretlen). A stuttgarti születésű Matthias Veit nem az egyetlen, aki párhuzamosan folytatott zongora és énekstúdiumokat – annál inkább abban, hogy pályáját két területen teljesítette ki: zongorakísérőként és énekesként. Ráadásul arra is gyakran vállalkozik (hangversenyen és felvétel-készítéskor), hogy magamagát kísérve adjon önálló programot. (A változatos tapasztalatokkal rendelkező hallgatóban felvetődhet a kérdés: éneklő zongorista, vagy zongorázó énekes inkább… - a gyakorlat szerencsére további alternatívát kínál!)
Fittler Katalin
Aki látott már zongoristát (zongorakísérőt), tudja: az interpretáció során az ujjak/kezek/karok munkáját nemritkán szükségszerűen segíti a törzs mozgása. S aki már látott énekest… - eltekintve a maníros/látványos gesztikulálástól, a légzéstechnikának is vannak „mozgásos” kívánalmai… Márpedig aki ülve énekel (kórusok is ritkán), korlátozza a lehetőségeit (kiváltképp, ha a játszanivalóhoz is alkalmazkodnia kell).
Matthias Veit szakmai életrajzából kitűnik, számára ez (is) bevett gyakorlat – s akkor kezdhetünk arra gyanakodni, hogy van a repertoárnak olyan szegmense, ahol a két tevékenység nem zavarja egymást, mondhatni, könnyen kivitelezhető.
A Poulenc-dalokat/dalciklusokat korántsem sorolhatjuk ebbe a kategóriába! A francia nyelv választékos atekintetben is, hogy a dal műfajra két kifejezése is van, a chanson és a mélodie. Leginkább ez utóbbiba sorolható a Poulenc-korongon szereplő (többségükben címmel ellátott ciklusokba sorolt) 48 tétel. Amit Kodály immár egy évszázada felpanaszolt (hogy a francia zene oly kevéssé ismert hazánkban), mindmáig aktuális, sőt, fokozott mértékben az, hiszen azóta megannyi további szerző életműve gazdagította a francia zeneirodalmat. Ez az elmaradás leginkább a vokális műfajok terén menthető, hiszen a szövegértés alapkövetelményével – kellő nyelvtudás híján – kevesen rendelkeznek. Fordítások/nyersfordítások is ritkán állnak rendelkezésre, ilyen vonatkozásban a hangfelvételek a legreményteljesebbek. Jelen kiadványban a francia szövegek mellett német fordítás segíti a tájékozódást. Hogy ez is az előadó munkája, tovább növeli az elismerést (a fordítás munkájában segítők nevét a köszönetnyilvánítással tünteti fel), de ez még nem minden: tőle származik a booklet ismertetőszövege is (német és angol nyelven), ami lényeglátó információival értékes zenetörténeti ismeretterjesztés. A produkció ajánlása Peter Elkusnak, Matthias Veit egykori tanárának szól, aki életreszóló elhivatottsággal tette fogékonnyá Poulenc dalai iránt. Az értelmét, a szívét és a hangját egyaránt…
Kitűnő bédekker birtokában hallgathatjuk tehát a dalokat, a „megtanultak” alapján: értőn – szükség is van erre, mert másképp némiképp tanácstalankodhatnánk egyik-másik rövid tétel hallatán. Így viszont már-már személyes közelségbe kerülünk a szerzőhöz, akiről megtudtuk, a legnagyobb elismerésként értékelte volna, ha sírfelirata Apollinaire és Éluard muzsikusaként (értsd, megzenésítőjeként) hirdetné…
Tősgyökeresen francia zenét hallunk, megannyi nemzetközileg érthető gesztussal és többé-kevésbé rejtett utalással, amelyeknek gazdag tárházát tárta fel az előadó. Minden együtt van tehát, hogy érdeklődéssel hallgassuk a műsort – és miközben lelkesen csodáljuk Poulenc finom-míves szerzeményeit, megértjük Veit vállalkozókedvét. A dalok már csak rövid terjedelmük okán is rendkívüli feladatot jelentenének két muzsikus összehangolódásához. Némelyik csupán egy gesztus, a másik zsáner, de van pillanatkép és belső monológ is. Ugyanakkor a zongoraszólam korántsem egyszerű „kíséret”, hanem sokféle kapcsolatba kerül az énekszólammal, érzelmileg-hangulatilag akár ellenpontozhatja is. Igényes pianista-teljesítmény szükséges a hatásos előadáshoz, és minden elismerés kijár az énekesnek, amiért e két funkciót élménytadóan tölti be. Csak a legritkább esetben érződik, hogy énekes-szempontból korántsem ideális szituációban kell teljesítenie.
Felvételtechnikailag („bemikrofonozás”) sem lehetett egyszerű megtalálni az optimális megoldást, hogy a vokális és instrumentális szólam mindenkor arányosan kerüljön visszaadásra. A korong „végighallgathatóságát” erősíti, hogy jó érzékkel gondoskodtak a ciklusok közti szünetről – lehetőséget adva egy-egy összefüggő zenei egység lecsengésére.
Kiadó: Chromart Classics TYXart
Katalógusszám: TXA 19143