Többszöri hallgatásra

Nem a mintázat ragad meg a borítón, hanem a kék színárnyalatai, amelyek a szín-szimbolika megannyi jelentése közül a zenei anyagban egyaránt sejtetnek transzcendenciát és a képzelet határtalan világát, intellektuális élménytől a megnyugtató elmélkedésig.

Fittler Katalin

Örvendező meglepetéssel fedezi fel a kísérőszöveg életrajzi ismertetőjében, hogy a dán (némely életrajz szerint dán/magyar) David Bendix Nielsen zenei képzése magyar talajban gyökerezett: a Dániában született művész alap- és középfokú tanulmányait Győrben végezte. Alföldy-Boruss Csilla egykori növendéke, aki előadóművészi tevékenysége mellett a Dán Királyi Zeneakadémia tanára, átgondolt-értékes műsort állított össze. Esz-dúr, d-moll és c-moll hangnemben sorjáznak a Bach-művek, s köztük tonalitásban rokon Pärt-darabok kaptak helyet. A felvétel monumentális koppenhágai templomban készült, olyan hangszeren (Carsten Lund, 1995), amely a templom eredeti orgonáját (Daniel Kosten, 1724) vette alapul. Az eredmény: követhető, plasztikus hangzás, a rajzos szólamvezetés és a harmóniamenetek egyenrangú érvényre juttatásával. 

Nielsen a Klavierübung III. kötetét keretező tételpárt választotta nyitószámnak, a monumentális Esz-dúr prelúdium és fúgát (BWV 552), a zárószám a sötétebb tónusú, úgyszintén monumentális c-moll hangnemű Passacaglia és Fúga (BWV 582). A két közbülső Bach-blokk más-más műfajt – és hangvételt – idéz a gazdag életműből: a Vivaldi nyomán komponált d-moll concerto (BWV 596) szinte világi hangütésű ebben a környezetben, eltérően a három korálfeldolgozás tömbjétől (An Wasserflüssen Babylon, Trio super „Herr Jesu Christ dich zu uns wend” és Allein Gott in der Höh sei Ehr). 

 

 

Arvo Pärt kiválasztott három műve a ’70-es években készült, a „tintinnabuli” korszakban. Az 1976-as négyszólamú Pari intervallónál nem szerepelt az előadó-apparátus megnevezése, csak később társultak hozzá hangszer-javaslatok (az orgona-verzió 1980-ból való). Hasonlóképp az első „tintinnabular” darabok közé tartozik a Trivium, amely elhangzott azon az emlékezetes esten (1967. október 27), amikor megismertette hallgatóságát az új zeneszerzői technikájával. A nemzetközi koncertéletben már-már kortárs-repertoárdarabnak tekinthető Spiegel im Spiegel (1978) az a mű, amely komplex élményt jelent a hallgatóságnak. A végtelenül tükröződő tükörképek egyszerre jelentenek intellektuális és hangzó élményt.

Nielsen érezhetően avatott ismerője Pärt művészetének is – néha az egyszerűség mindig egyúttal letisztultság érzetét kelti, és sohasem kelt vázlatos, szimplifikáló benyomást. Talán nem túlzás egyetlen felvétel alapján arra következtetni, hogy Nielsen azok közé az előadók közé tartozik, akik hisznek a művekben (azokban a darabokban, amelyeket műsorra tűznek). Felépítésük-szerkezetük alapos ismeretében lényeglátó hangképet ad, amelynek eredeti „műfaját” tiszteletben tartja. Ha tabló, akkor színezi, érzékeltetve monumentalitását, ha pedig miniatúra, akkor az aprólékos kidolgozásra irányítja a figyelmet. 

Nemcsak végighallgatásra szánt műsor, hanem ráadásul többszöri végighallgatást érdemlő!

 

Kiadó: ORCHID CLASSICS 

Katalógusszám: ORC 100197