Teorbával túl téren és időn

A CD-gyűjtő első pillanatban (praktikus okból) bosszankodik, amiért az arany-fekete feliratos, hivalkodóan elegáns doboz nem illeszkedik a szabványméretű kiadványok sorába – de elég kinyitni, és megszűnik minden ellenérzés.

Fittler Katalin

Kétségkívül extravagáns megoldás, hogy a doboz bélése polifoam, mintegy sejttetve: rendkívüli értékkel van dolgunk. De ennek indokoltságából addigra már meggyőződhettünk, kézbe véve a különleges kísérőszöveget. A kilencrét hajtogatott ív egyik oldalán, arany színben pompázik egy kéziratoldal kópiája (gyönyörű látvány azoknak is, akik még „játékból” sem vállalkozhatnak a tabulatúra megfejtésére!), a másikon háromnyelvű tájékoztató szöveg (az elméleti és gyakorlati zenélésben egyaránt kiváló Daniel Zapicótól) három nyelven (francia, angol, spanyol). 

Előre kell bocsátanom: bárminemű „felkészülés” nélkül, pusztán hallgatnivalóként is lebilincselő a csaknem egy órányi muzsika. Hangsúlyoznám zene-mivoltát (tehát nem egzotikum-értéke miatt figyelemreméltó, nem is a francia barokk ínyenceinek szánt különleges csemege). A 38 éves művész, akit már gyermekkorában vonzáskörébe csábított a teorba sajátos hangzásvilága, két testvérével együtt a legelismertebb spanyol régizenei együttes alapítói közé tartozik (a Forma Antiqva mintegy két évtizede mértékadó a hazájában!). 

A hangszertudáshoz a régizene történetének és irodalmának megalapozott ismerete társul nála, a zenetudományi képzésnek köszönhetően jártasság a notációk olvasásában – s amit mindezek együttesen eredményeznek: kiválasztottság értékes átiratok készítésére csakúgy, mint az általa értékesnek tartott és kedvelt darabok népszerűsítésére, remek előadásával.

Szakmabelinek feltétlenül érdemes elolvasni a tájékoztatószöveget is: lényegre törő, áttekinthető – egyúttal feltárja a műsor-összeállítás szempontjait is. De az igazi kincs maga a hallgatnivaló.

A 15 műsorszámból 6 tétel Robert de Visée (1650-1725) oeuvre-jét népszerűsíti (a Prélude és az összeállítás fináléjaként felcsendülő Chaconne saját kompozíciója, kéziratos forrásból, három tétel nyomtatott gitárkottából készült átirat, teorbára először, ezek közül a Bourrée csakúgy népszerű dallamon alapul, mint a hasonló forrást sejtető Pastoralle, amelyet lant-eredetiből írt át Zapico). 

Karakterisztikus hangzása miatt esett Zapico választása Antoine Forqueray két (continuo-kíséretes viola da gamba) darabjára, melyek közül a La Couperint választotta műsora nyitányául. A folytatás szinte magától értődően kínálkozik Couperin zenéjével: La Baricades Mistérieuses. Később halljuk még a – gyakran ráadásszámként is játszott – Les Bergeries-t, valamint a Les Silvains-t. (Szakmabelieknek, Zapico alapos anyagismeretéhez adalékként: ismeri Visée átiratát, ám az eredeti verzióval való összehasonlítás alapján arra a következtetésre jutott, hogy a több kéztől származó kéziratos forrásba kerülés során másolási hibák kerültek bele, így revideálta a rendelkezésre álló pengetős változatot – s ezt tette a Lully-ária esetében is.) Lully zenéjét egy ária-átirat képviseli. Teorbajátékos szerzőként Michel Lambert áriájának átiratát halljuk (a szerzőtől származó átiratnak nincs nyoma), és őt idézi a műsor utolsó előtti számaként a Plainte sur la mort de Monsieur Lambert, amelynek szerzője Monsieur Du Buissonként került feltüntetésre. Ennek szokatlansága késztetett némi „utánjárásra”. Elsőként barokk szerzőként Jean Lacquemant-ra találtam, aki Jean Lacman, valamint DuBuisson és Du Buisson nevekkel is szerepelt – de életének adatai (1622/23-1680/81) lehetetlenné tették, hogy meggyászolja Michel Lambert-t (1610-1696). Aztán rátaláltam az „igazi”-ra: Jacques Lambert de Buisson „személyében” (1655-1710), hála azoknak a kiadványoknak, amelyeken siratójának eredeti/vokális verziója szerepel. (Hogy Lacquemant mikortól használta a Du Buisson nevet, illetve, hogy hogyan kerül a Lambert a gyászkompozíció szerzőjének nevébe, annak kikutatását másokra hagyom…).

Korántsem műsorismertetés volt a célom a fentiekkel – inkább arra szerettem volna rámutatni, hogy milyen átgondoltsággal állította össze a hallgatnivalót Daniel Zapico. És könnyű kitalálni, mennyi szerető műgonddal dolgozta ki az interpretációkat, ha a „háttérnek” ennyi figyelmet szentelt.

A „zenehallgatáshoz” ad kedvet felvételével, amikor rövidre zárt, közvetlen kapcsolat jön létre tér-időn keresztül szerző-átiratkészítő előadó-közönség hármasságában. Amikor nem e különböző funkciók közötti különbözőség az elsődleges, hanem a közös élmény, tér-idő határok ellenére. A hallgató számára korlátlan mennyiségű ismétlés lehetőségével.

 

Kiadó: ALBORADA editions 

Katalógusszám: ALB001