Talányos előadók két felvétele

A schola cantorum szó szerinti jelentése „énekiskola”, elsőként a pápai udvar hivatásos énekegyüttesét nevezték így. A későbbiekben gyakran előfordul az elsősorban az egyházi magas színvonalú művelését célul kitűző együttesek nevében, közülük talán legismertebb a bázeli Schola Cantorum. 

Fittler Katalin

Magyar együttesként Werner Alajos (1905-1978) nevéhez fűződik a Schola Cantorum Savariensis életre hívása, amely a II. világháborút megelőző évtizedben nemzetközi figyelmet keltett, a közelmúltban a Schola Cantorum Budapestiensis (a Budapesti Énekes Iskola kórusa) hozta vissza a köztudatba. Az In Paradisum című felvétel borítójának címlapján szereplő Schola Cantorumon kívül feltüntetett két név (Scott Price, Iestyn Evans) minden bizonnyal kevés fogódzót ad a külföldinek (előbbi az együttes művészeti vezetője és karnagya, utóbbi a rendszeres orgonakísérője). A borító hátlapján már többet megtudni: a szereplő kórus a Cardinal Vaughan Memorial Schoolhoz tartozik. A kísérőfüzetben további információként feltüntették Kensingtont. Innen már könnyű utánajárni: 1914 óta (csaknem ezer tanulóval) működő középiskola Londonban. E műsor felvételére 2019 júliusában került sor. Szűk fél évvel korábban, 2019 februárjában rögzítették másik műsorukat, melynek címe: Great Is the Lord, s a brit szigetek kóruszenéjéből ad ízelítőt. Címlapján precízen feltüntették, hogy a Vaughan bíboros Emlékiskola énekegyüttesét halljuk. 

A korábban megjelent felvétel, az In Paradisum a 7. trackként szereplő számtól kölcsönözte címét (Fauré: Requiem – részlet). A kísérőszövegben a karnagy rávilágított az eklektikus műsorösszeállítás tudatosságára; mintha elsősorban azt kívánták volna ezzel alátámasztani, hogy a tanulók zenei világa rendkívül tágas (más megközelítésben: zenei aktivitásuk korántsem merül ki a templomi szolgálatokban). Korántsem egyedi alkalom ez számukra a filmzene területére való kalandozáshoz; közreműködtek a Pi élete című 2012-es film zenéjének előadásában (amelyet Oscar-díjjal jutalmaztak) – ebből is hallunk egy részletet. Felvételükön részlet hangzik el A Gyűrű Szövetségéből, és jó dramaturgiai érzékkel a műsor élére Vangelis zenéje került (az 1492 – A Paradicsom meghódítása legnépszerűbb száma). Énekelnek latinul, angolul, egy-egy kórusmű erejéig németül (Josef Rheinberger: Abendlied) és franciául (Morten Lauridsen: Dirait-on; itt külön említést érdemlőnek tartották megjegyezni, hogy a szerző engedélyével éneklik orgonakísérettel az eredetileg zongorakíséretes kórusdalt). A kísérőfüzetből kiderül, hogy átgondolták: általános a kétnyelvű (angol és francia) verzió, a más nyelven énekeltek esetében három nyelvű a szövegkönyv.

A célzottan népszerű hallgatnivalón belül sajátos réteget képviselnek az átiratok, amelyek közül extrémként Albinoni Adagiójának vokális letéte tűnik ki, a Hegyi beszéd részletével „szövegesítve” (A nyolc boldogság). Belegondolva: nem kis feladat lehet megannyi stiláris váltás a kórusnak, bármilyen sorrendben is került felvételre a 18 tétel. Minden bizonnyal a kóruséneklés és az énekszámok egy részének rutinja jelentett hathatós segítséget. Ami viszont egyértelműen azzal járt, hogy az interpretációnak az újraalkotás-lehetősége jelentősen háttérbe szorult. Profi munka inkább, semmint értékelendő teljesítmény. Mindenesetre, élményforrás a több-kevesebb fellépéshez, turnéhoz is szokott fiataloknak.

Ötventagú együttes énekelte az In Paradisumot, míg a brit szerzők zenéjének tolmácsolásában 64-en vettek részt (a szólamonként pontosan feltüntetett előadók felsorolásából kiderül: korántsem csupán kibővült, hanem tagságában jelentősen változott az énekesgárda. 

A zeneileg kétségkívül igényesebb feladatot jelentő program testhezállónak tűnt az előadók számára. Az iskolájuk fennállásának centenáriumára komponált mű (James McMillan: Emitte lucem tuam) feltehetőleg minden diákhoz közel áll – Brittentől a Rejoice in the Lamb akkor is kihívást jelentő, ha régóta repertoárdarabjuk (talán ebben a darabban hallhattuk a zeneileg leginkább kidolgozott szólókat). Holst Nunc dimittise remek választás az összeállítás fináléjának. A külföldi számára a felvétel külön értékét jelenti, hogy hangzó antológiát kap a szigetország kórusmuzsikájából. 

Ennél nagyobb élményt csak a helyszínen kaphatnánk – amikor közvetlenül érzékeljük a kitűnő akusztikát, ahol nem sikkadnak el a leheletfinom hangzások, és még hatásosabban érvényesülhet a dinamika széles skálája. A kettős kórusok is másfajta hangzásélményt adnak, felelgetésükkel és hatásosabb, amikor (látva is a karnagy összerendező mozdulatait) egyetlen nagy harmóniában egyesül a hangzás.

 

Kiadó: APARTE 

Katalógusszám: AP228, AP251