Szerető értéssel – értő szeretettel

Immár a negyedik album jelent meg a Bruckner-szimfóniákból, a lipcsei Gewandhausorchester előadásában, 21. vezető karmesterének, a lett Andris Nelsonsnak a vezényletével. S mint az előzőeknél, ezúttal is társítottak a szimfóniákhoz Wagner-zenét, megemlékezve arról, hogy Bruckner egészen kivételes rajongással viseltetett – csupán tizenegy évvel – idősebb pályatársa iránt.

Fittler Katalin

A Kapellmeister kifejezésnek elsősorban olyan zenekaroknál van megkülönböztetett jelentősége, ahol a vezető karmesterség nemcsak pozíció. Olyan – kétirányú – kapcsolat kifejezése, amelynek eredményeként a rendszeres együttműködés érezteti hatását a zenélésmódban, a repertoár-alakulástól az interpretáció jellegzetességeiig. Ha úgy tetszik, amikor a produkciók intellektuális párbeszédek gyümölcsöző eredményei. A Gewandhauskapellmeister kifejezés beszédes kifejezése annak, hogy a nagymúltú együttes tudatosan ragaszkodik ehhez a tradicionális kapcsolathoz, miközben természetesen nem vonja ki magát napjaink népszerű gyakorlatából sem, amikor vendégkarmesterektől is nyerhető alkalmanként inspiráló tapasztalat. Nelsons a 21. karmester, aki ezt a titulust viseli, e minőségében 2018 februárjában mutatkozott be, a zenekar 275. születésnapja köré rendezett háromhetes ünnepi rendezvénysorozat keretében. A dirigens szakmai életrajzában figyelemreméltó szerepe van Wagnernek – 24 éves korától a Lett Nemzeti Operának a vezető karmestere, ahol nem kisebb feladat várta, mint a Ring, 2010-ben Bayreuthban a Lohengrinnel debütált. Így többszörösen is avatott kezekbe került a kitűnő koncepcióval kialakított program. 

A sorozat negyedik albumának Bruckner-műsorához a Trisztán is Izolda hangversenyeken is gyakran játszott részlete (Előjáték és Izolda szerelmi halála) adja meg a hangütést. Ez a hangzásélmény rendkívül fogékonnyá teszi a hallgatót a folytatásra. A zenekari hangzás választékossága itt kimondott, s főként, kimondhatatlan érzések kifejezését szolgálja – ezt követően a bruckneri partitúra színei mögött is a hangzáson túli jelentéseket keresünk – s találunk. Amelyek biztos fogódzót jelentenek a nagyformában való tájékozódáshoz, vagy még inkább olyan utazásra invitálják a hallgatót, amikor nem kell reális időkomponensekkel foglalkozni. 

 

 

Nem véletlenül került egy albumba az 1. és az 5. szimfónia: Nelsons véleménye szerint ezek azok a kompozíciók, amelyekben kísérletezésben, merészségben a legnagyobb távolságokba merészkedett Bruckner. Tudatos döntésre vall, hogy az 1. szimfóniából (amely egyidős Bruckner első müncheni Trisztán-élményével) nem az eredeti „linzi verziót” választotta, hanem a késői „bécsi verziót”, amelyre a 9. szimfónia komponálása közben vállalkozott a szerző (a lelkes hallgatót az élmény telhetetlenségre készteti, azt kívánva, bárcsak lenne mód a sorozat keretében a linzi verzió rögzítésére is…). Az Ötödik szimfóniából az eredeti verzió került rögzítésre, nem pedig az a – még Bruckner életében sikerrel bemutatott, ám általa nem hallott – verzió, amely növendékének, Franz Schalknak az erőteljes beavatkozásaival vált ismertté. 

Értő interpretáció tanúi vagyunk – ami abból is kitűnik, hogy a hallgató, korábbi zeneirodalmi ismeretei függvényében megannyi „vegyiérték-kart” fedez fel, amelyből arra a zenei „háttérre” is következtetni lehet, amely ott munkált a komponálás folyamán. Mert miközben a monumentális tételek komoly feladatot jelentenek az előadóknak, hogy a sajátos-egyedi formák ne essenek szét, az egyes – gyakran kontrasztáló karaktereket megjelenítő – motívumok, gesztusok saját arculatának kidolgozásának is maximális figyelmet szenteltek. Megtapasztalt hangzó élménnyé válnak  műismertetésekben olvasott „rokonságok”, és örvendetes módon háttérbe szorul minden olyasfajta sematikus megközelítés, miszerint a hangszereléssel az orgonistaként hatásosként megismert, regisztrálással kikevert színek visszaadására törekedett volna a szerző.

125 évvel Bruckner halála után, közeledve a szerző születésének bicentenáriumához, ez a kiadványsorozat a maga értő interpretációs (újra)fogalmazásával sokat tesz azért, hogy a rendelkezésünk álló, két irányban táguló gazdag zeneirodalmi kínálaton belül megkülönböztetett figyelem jusson egy érdemben kevéssé ismert zeneszerzői életműnek. Előadók és hallgatók körében egyaránt.

 

Kiadó: Deutsche Grammophon 

Katalógusszám: 486 2083