Szereti Ön Brahmsot?

Az ikonikus, 1961-ben készült film címe jutott eszembe a Hagen Kvartett és Kirill Gerstein orosz-amerikai zongoraművész közös lemezéről, aminek programja két Brahms-művet kínál a hallgatóknak. Az egyik, a B-dúr vonósnégyes (op. 67 no. 3, 1876) nem tartozik a zeneszerző leggyakrabban játszott művei közé, míg a f-moll zongorás kvintett (op. 34, 1864) a zeneszerző egyik legnépszerűbb kamaraműve.

Kovács Ilona

Az 1981-ben alakult kvartett tagjai a működésük óta eltelt, közel negyven esztendő alatt a nemzetközi hangversenyélet meghatározó szereplőivé lettek. Kezdetben bizonyára az is szenzációként hatott, hogy négy testvér – Lukas, Angelika, Veronika és Clemens Hagen – alapította a vonósnégyest, s bár Angelikát a 2. hegedű posztján először Annette Bik majd 1987-től Rainer Schmidt váltotta, a családi vállalkozás azóta is töretlenül sikeres, bizonyították, hogy együttesük nem csupán azért méltó a figyelemre, mert testvérek kvartetteznek. Pályafutásuk jelentős megnyilvánulásai közé tartozik például W. A. Mozart összes vonósnégyesének felvétele, a 2012-2013-as évad emlékezetes eseménye pedig világ körüli turnéjuk volt a teljes Beethoven-kvartettciklussal. Nekünk, magyaroknak különösen kedves gesztusként hat tőlük, hogy Kodály 2. vonósnégyesét (op. 10) is lemezre rögzítették,  és ha a pandémia nem szólt volna közbe, 2020 június elején a Zeneakadémián tapsolhattunk volna nekik és Kirill Gersteinnak. Most egyelőre marad a CD, ami – bár nem helyettesíti az élő hangverseny varázsát, mégis – teljes élményt nyújt művészetükről.

 

Brahms – ahogy szimfóniái esetében is – hosszú évekig vajúdott, míg kiadta első vonósnégyesét. Saját bevallása szerint tarsolyában már húsz különböző vonósnégyes vázlatai várakoztak arra, hogy szerzőjük érdemesnek tartsa őket a kiadásra. Kiadójának, Simrocknak így írt vívódásairól: „Kérem Önt, legyen türelmes. Egyre inkább rájövök arra, milyen nehéz elsajátítani a virtuóz technikát, ha az ember e tekintetben nem rendelkezik különösebb adottságokkal… Mozart számára nem kis gondot okozott a hat csodálatos vonósnégyes megkomponálása, így hát nekem minden tőlem telhetőt el kell követnem, hogy legalább két vonósnégyest tiszteséggel megírjak. Nem fog csalódni bennük.”. Ezt követően Brahms „belejött” a vonósnégyes-komponálásba, s az op. 51 két darabja után nemsokára újabb kvartettel jelentkezett, ez lett a jelen lemezen hallható B-dúr vonósnégyes. A korabeli kritikusok úgy gondolták, hogy a darab hangulatában és jellegében is különbözik Brahms korábbi kamaraműveitől. A megállapítás annyiban bizonyosan igaz, hogy a kompozícióra a végtelenül puritán egyszerűség jellemző. Hagenék előadásában remekül érvényesül a nyitótétel felszabadultsága, a hangokban rejlő életöröm és a 2. tétel eleganciája. A 3. tételben a brácsát helyezi előtérbe a zeneszerző, itt Veronika Hagen tündököl, míg a variációs zárótételben mindenki kap szólófeladatot, ezt a lehetőséget magával ragadó játékkal köszönik meg a játékosok a zeneszerzőnek.

A zongoráskvintett érdekes utat járt be, míg elnyerte végső formáját. Először vonósnégyes formájában látott napvilágot, majd a zeneszerző barátja, Joachim József javaslatára megszületett a mű kétzongorás változata. Itt egy másik barát, Clara Schumann hiányolta a vonóshangszereket, ezért alakult így végül a hangszerösszeállítás. A kompozíciós fázisok bizonyos tekintetben kitapinthatók a darabban. A zongora például olykor szólisztikus, máskor kísér, legtöbbször azonban elmélyült párbeszédet folytat a vonóshangszerekkel. Gerstein mindhárom „szerepben” remekel. A grandiózus nyitótétel után jóleső kontrasztként hat a lassú tétel kissé szlávosan melankolikus megfogalmazása. Tetszettek a Scherzo tétel friss pontozott ritmusai és lenyűgöző a finálé elsöprő lendülete, szenvedélye és intenzitása. Ha valakit eddig távol tartott hamburgi születésű zeneszerző tárgyilagossága, talán még hűvössége is, akkor ezt a tételt hallva nem kétséges, hogy szeretni fogja Brahmsot.

 

Kiadó: Myrios Classics

Katalógusszám: 021