Szerelmes dalok

Sabine Devieilhe (szoprán) és Alexandre Tharaud (zongora) négy francia zeneszerző szerelemhez kapcsolódó alkotásaiból nyújtanak át egy lemeznyit. Gabriel Fauré és Francis Poulenc öt-öt, Claude Debussy kilenc, és Maurice Ravel tíz dalával mutatják meg a műfaj különlegességeit a kései 19. századtól a 20. század közepéig.

Kovács Ilona

A szerelem ábrázolása – mióta ember létezik a Földön – mindig is hálás témául szolgált a művészeteknek, mint ahogy a CD-n felhangzó dalok szövegét jegyző költők és az azokat megzenésítők számára is, legyen az a szárnyaló boldogság érzete, vagy éppen a tragikus fájdalom forrása. A szerelmet – a legnemesebb, legfelemelőbb emberi érzések egyikét – mindenki másképp éli meg, így a végtelen variációknak köszönhetően az alkotóknak kimeríthetetlen forrás áll rendelkezésére. Gabriel Fauré zeneszerzői pályáját végig kísérte a műfaj: több mint száz dalt komponált hatvan év alatt, 1861 és 1921 között. 

 

 

Az előadók a szerző korai dalaiból válogattak, köztük a híres Après un rêve (Álom után) is felhangzik. A „slágerek” azonban nem tipikusak ezen a lemezen. A válogatás egyik értéke éppen az, hogy a fenti négy zeneszerző ismeretlen dalait helyezi előtérbe, az említett Fauré-dal mellett talán még Ravel 5 Mélodies populaires grecques (Öt görög népdal) című sorozata jelent kivételt. (Az egzotikum iránt oly fogékony Ravel œuvre-jében jelentős helyet foglal el az antik görög kultúra iránti rajongás, már az egyik korai zongoradarabjában – az Antik menüettben – is tetten érhető e megkülönböztetett érdeklődés.) A zeneszerző páratlan virtuozitással képzelte bele magát bármelyik nép zenei világába, e sorozatában is karakterek sokaságát vonultatja fel, amit a két előadó élvezettel mutat meg. Nemcsak itt, hanem a lemez többi dalában is ezerféle színt és dinamikai árnyalatot kevernek ki hangzó palettájukon. A szövegek is sok mindent közölnek, de az interpretációnak az ad óriási pluszt, hogy az ének-zongora páros tisztán zenei eszközökkel is folyamatosan kommunikál hallgatóival. Előadásuk tele van izgalmas affektusokkal, mindig adekvátnak tűnik a tempóválasztásuk, egy-egy dal elhangzása után pedig úgy érezheti a hallgató, hogy szemtanúja lehetetett az éppen elhangzott dalban vázolt élethelyzeteknek. Vannak megrendítő és persze könnyedebb hangulatú kompozícióik is a lemezen. Előbbit Ravel Ballade de la Reine morte d’aimer (A szerelembe belehalt királynő balladája, Roland de Marès szövegére) című dala illusztrálja, mely tömörségével, a zene sötét színeivel, a sejtéseket, homályos utalásokat tartalmazó szöveggel igazi drámát, balladai tragikumot fest meg. Utóbbira, a felszabadult életérzésre pedig remek példa Poulenc Hôtel című dala, melyben az az igazán meghökkentő, hogy az imádat címzettje nem egy személy, hanem a cigarettázás öröme. (A dal szövegéül szolgáló verset Appolinaire írta.) Ehhez némiképp hasonló Debussy Verlaine sorait megzenésítő Ariettes oubliées sorozatának 4. darabja (Chevaux de bois), amiben a komponista szeretett Párizsa, és a vidám párizsi körhinták előtt fejezi ki hódolatát. Ez is egy bizonyos fajta szerelem – ezúttal egy város iránt. Minden egyes dal külön világ, sajátos érzelemmel, varázslatos atmoszférával. Sabine Devieilhe és Alexandre Tharaud nagyszerű párost alkotnak, figyelnek egymásra, a dalok minden vonzó tulajdonságát megmutatják, a négy francia zeneszerző kevéssé ismert dalainak népszerűsítésével pedig joggal említhető produkciójuk értékmentőnek és -felfedezőnek.

 

Kiadó: Warner Classics/Erato 

Katalógusszám: 0190295224271