Szemben Bartókkal?
Sajnálatos módon csak három előadás felvétele maradt fenn Anda Géza Luzerni Fesztiválon adott, számos koncertjéből, amelyeket 1956 és 1965 között adott. Ezeket adta ki most az Audite hanglemezkiadó. Mindhárom műről létezik stúdiófelvétel, két esetben más karmesterrel, egy esetben ugyanazzal. Így adott az összehasonlítás lehetősége.
Zay Balázs
Bartók két zongoraversenyével egy Bach-mű áll szemben. Az 1061-es Kétzongorás versenyben Anda partnere Clara Haskil. Az 1955. augusztus 10-i koncerten a Luzerni Fesztiválzenekart (a lemezen Svájci Fesztiválzenekarnak nevezik) Herbert von Karajan vezényli, míg a két művész 1956. áprilisában Londonban készült stúdiófelvételén Alceo Galliera vezényli a Philharmonia Zenekart. A két előadás eltér egymástól, amit a karmesterek hozzáállása közti különbözőség határoz meg. Karajan egyértelműen régiesebb, súlyosabb, kimértebb, míg Galliera korához képest egész modern, legalábbis némiképp frissebb, levegősebb, tempósabb. Ez a nem óriási, mégis jelentős különbség meghatározza az előadások arculatát. A két művész megvalósítása alapjaiban véve nem eltérő, leszámítva azt, hogy alapjaiban véve eltérő, már ha alapnak a zenekari kíséretet tekintjük. Vélhetően Karajan autoritatívabban határozta meg az összképet, míg Galliera tipikus – és egyébként számos felvétele alapján – kiváló kísérőként működött. Bizonyos tekintetben a két felvétel egymáshoz való viszonya eszünkbe juttathatja Glenn Gouldnak a BWV1052-es d-moll zongoraversenyről készült, két felvétele relációját, ahol is a Leonard Bernstein és a Columbia Szimfonikus Zenekar közreműködésével készített, kicsit levegősebb és pergőbb stúdiófelvétellel szemben a Ladislav Slovák irányította Leningrádi Akadémiai Szimfonikus Zenekar kísérte, élő felvétel valamelyest lassabb és teltebb. Anda és Haskil mindegyik előadása, kissé másként, az egymásra figyelés és a szabad zenélés kombinációja.
Szemben Bach művével Bartók két zongoraversenye áll. Nem is szemben, több okból is. Egyrészt Bachot és Bartókot összekapcsolja a legmagasabb szintű szerzői ihleten túl a struktúra és a finomabb viszonylatok iránti elkötelezettség. S ezen is túl, a két Bartók-darab közül az elsőt, a II. zongoraversenyt, a zeneszerző kifejezetten a barokk ideált szem előtt tartva alkotta. A II. zongoraverseny előadására 1956. augusztus 22-én került sor. A karmester Fricsay Ferenc, akinek a szülő- és választott hazája, valamint zenei iskolázottsága megegyezik Andáéval. A két művész később felvette Bartók három zongoraversenyét és a Rapszódiát. A két felvétel közötti eltérés kissé más, mint a Bach-mű esetében. Itt arról van szó, hogy az 1959-ben készült stúdiófelvétel kiszámítottabb, míg a luzerni nyári előadás szabadabb. Nem alaptalan azt képzelni, hogy Bartóknak talán a későbbi stúdiófelvétel tetszene jobban, hiszen akkurátusan ügyelt a pontosságra és az ideális mértékekre. Ezzel szemben én izgalmasabbnak találom a luzerni előadás spontánságát, főleg amellett, hogy a két Bartók zenei nyelvét kiemelkedő módon ismerő művész a szabadabb alkalmi felfogás mellett sem távolodik el az ideáltól, mindössze lazábban közelít hozzá. Szemben Bartókkal? Nem, mert Bartók számára nyilván hasonlóképpen egyértelmű egy adott előadás és egy rögzítésre kerülő, kvázi véglegesnek, öröknek szánt megszólaltatás szükségszerű különbsége, továbbá azért sem, mert épp a zeneszerző saját felvételei mutatják, hogy fokozott érzékenységet tanúsított a rubato iránt.
A harmadik mű a III. zongoraverseny. Az előadást 1965. augusztus 25-én rögzítették, a dirigens Ernest Ansermet. Így ez későbbi a Fricsayval készített 1959-es stúdiófelvételnél. Érdekes módion a fő különbséget nem a kíséretben vélek felfedezni, hanem Anda játékában, ugyanis a zongoraszólamot ezúttal nem bátrabban, hanem valamelyest dinamikusabban kezeli. Amúgy Ansermet, lévén a modern zene kiváló ismerője, jól fogja meg a darabot, s talán az is jótékony hatást gyakorolt Bartók e bizonyos pontokon nagyon precíz megközelítést igénylő alkotása tekintetében, hogy Ansermet elég statikus karmester volt.
Aki azt gondolja, ez a kiadvány nem sok pluszt nyújt, mivel mindhárom műről van Andának hangzás tekintetében nyilván előnyösebb stúdiófelvétele, téved, hiszen kifejezetten sok hozadéka van az élő előadásból fakadó szabadabb játékmódnak, egyedibb, nem nagyon eltérő, de variációt jelentő részletmegoldások alkalmazásának.
Kiadó: Audite
Katalógusszám: 95.650