Steinitz András István: A jazz társadalmi üzenetéről VII. – Dés András gondolatai

Dés András a Konzervnyitó Akciócsoportnak, mint saját produkciónak, valamint az 1705 Zenekarnak tagja. Ütőhangszereken és dobon játszik. Szekcióvezetője a Független Előadóművészeti Szövetség Jazz és Kortárs Improvizatív Zene Szekciójának. (1)

Zenészi pályaválasztását a hivatástudat, a zenével való mágikus találkozás határozta meg. Édesapja, Dés László is zenész. Nem akart okvetlenül ő is zenész lenni, de a sors mégis így hozta. A tehetsége és a jazz műfaj iránti szeretete vezette arra, hogy hivatásos zenész legyen. Zenésztársak inspirációja, ösztönzése is a jazz irányába vezette. Zenésztársakkal való együttműködése és a családi háttér szerepe is fontos e tekintetben.

Úgynevezett „rajongói tábora” nincsen – mondja Dés András. Inkább műfajokat, stílusokat kedvelnek a jazz-rajongók. A jazz közönsége ugyanakkor nem homogén közeg; stílusirányzatok alkotják. (Például a fúziós jazz, a mainstream jazz, a népzenés jazz, stb.) Főleg művelődési házakban zenélnek a jazzisták, például a Művészetek Palotája (MÜPA) kultúrközpontban is – jellemzően. A jazz zenészek java része nem csak a jazzből él. Dés András hivatásos zenészként a zenélésből él, de nem csak jazzt játszik. Az etno (népzene) és a pop műfajban is előad. A Művészetek Palotája (MÜPA) rendszeres fellépési színhelye, de például a Budapest Jazz Clubban, a Marczibányi téri Művelődési Házban és különféle jazz fesztiválokon is fellép. Ez utóbbiak esetében több minden lehet vonzó a közönség számára, több tényezőnek lehet közönségformáló ereje. Ezen eseményeken a hazai előadók mellett számos híres külföldi jazzista is fellép, mely különleges alkalom a műfaj kedvelői számára. Továbbá e jazzfesztiválok keretében olykor gasztronómiai különlegességek is helyet kapnak – például a helyre jellemző borkülönlegességek és pálinkák kóstolója – melyek szintén az érdeklődők körének bővülését eredményezik.

Dés András szerint a marketing nagy vonzóerőt jelent. A jó zenei marketing jelentősen befolyásolhatja a közönség szerkezetét, gyarapodását. Egy koncert esetében fontos a helyszín hírneve (például Magyarországon a MÜPA hírneve) ahhoz, hogy vonzza a látogatókat. Dés András elmondása szerint nincsen úgynevezett törzsközönsége. Véleménye szerint az egyes produkcióknak van törzsközönsége, például az általa szervezett Konzervnyitó Akciócsoportnak a Marczibányi téri Művelődési Házban. Szerinte inkább az énekeseknek van törzsközönsége, mint a hangszeres-zenészeknek. Véleménye szerint a magyar közönségnek nincs igénye a művésszel való párbeszédre, ezért jellemzően a koncerten van a hangsúly az előadó-közönség kapcsolatában. A hazai közönség ezen attitűdjétől eltekintve Dés András nem tartja fontosnak a közvetlen zenész-közönség kapcsolatot. Elmondása szerint a zenén keresztüli kommunikációra kell helyezni a hangsúlyt. A művész a zenén keresztül mondja el gondolatait közönségének. Dés András közönsége vegyes, fiataltól a középkorúakig. Jellemzően 25-55 évesek járnak a koncertjeire.

A hazai jazz jelenleg többnyire állami és önkormányzati támogatásokból működik. Célszerűbb lenne piaci utakat, üzleti szempontokat találni a finanszírozásához. Ehhez egyrészt több mecénásra (szakmai támogató: önzetlenül, a műfaj iránti elkötelezettség vezeti), másrészt több szponzorra (üzleti támogató: a támogatástól reklámhelyet és több anyagi hasznot vár) lenne szükség. A Budapest Jazz Club kvázi piaci alapon működik. A hazai jazzéletben ez ritka – véli Dés András.

Dés András szerint több pénz és nagyobb összefogás kell a műfaj hatékonyabb finanszírozásához. Véleménye szerint e két tényezőből is a nagyobb szakmai összefogás a hangsúlyosabb. A másik fontos tényező a jó média-megjelenés. Véleménye szerint nehéz jazzprodukcióval bekerülni a médiába, mert manapság szenzáció kell a média-megjelenéshez, nem okvetlenül szakmai érték. Ez nem jó tendencia. Egyszerűen nem támogatják a kultúrát, a szakmát, ami nem jó tendencia ma Magyarországon. Ezért szakmai összefogásra van szükség a hazai jazzéletben! Erre voltak kísérletek idehaza, de sajnos távol van még a szakma az összefogástól. Ennek háttere, problémája egyrészt a magyar társadalom szűkössége (pici, szűk piac), másrészt a társadalmi hozzáállás, a rossz beidegződések, hagyományok. Egyszerűen pici a szakma, kevés a (fizetőképes) kereslet a koncertek, a zene iránt, és alacsonyak a zenészi keresetek is. A régi sérelmek – melyek a magyar társadalmi hagyományban erősen léteznek – uralják a hazai jazzéletet is. Ezeket kellene félretenni, sérelmek helyett szakmai összefogásra, következetes problémamegoldásra és érdekképviseletre lenne szükség – véli Dés András. Ugyanakkor sajnálatos tény az is, hogy a magyar jazz ma nem része a magyar kulturális életnek. Sokkal kisebb figyelmet fordítanak rá, mint más kulturális (zenei) értékekre (például pop-rock, alternatív zenei műfajok). Másrészről a jazz diffúz témakör, diffúz fogalom. Sok stílusirányzat alkotja. Ezért „a jazz” esetében nehezebb felmérni a lemezeladásokat, mint más műfajoknál. Az üzletben való lemezeladásnak ma már nincs olyan nagy jelentősége, mint néhány évtizeddel ezelőtt. Tény, hogy ma lemezt eladni főleg koncerteken lehet – mondja Dés András.

Több turnén is részt vett Kelet- és Nyugat-Európa országaiban, jellemzően például Belgiumban és Hollandiában. Nyugaton van aktív közönsége a kultúrának és a jazznek is. Van rá úgynevezett polgári igény – hangsúlyozza Dés András. A közönség sokkal önállóbb, önszerveződőbb, mint idehaza. Magyarországon az emberek állami feladatnak látják a kultúrát, úgy gondolják, az állam adja nekik, amit készen kapnak, mint kulturális fogyasztók. Kevés a közönség önálló kezdeményezése, önszerveződése ellentétben a nyugat-európaival. Nyugaton sokkal önállóbb a szervezés, valamint a részvétel, az érdeklődés is az egyes fesztiválhelyeken. A nyugati (belga, holland) példához hasonlóan Csehországban is pozitív tapasztalatokat szerzett Dés András a közönség hozzáállásával kapcsolatban. Ott nemcsak a nagy-, hanem a kisvárosokban is volt aktív, érdeklődő közönség úgy körülbelül 30-40 fővel. Gyakorlatilag rentábilis turnét lehetett megvalósítani, mert városról városra járva szinte minden napra jutott annyi fellépési lehetőség, mely fedezte az utazás, szállás, stb. költségeit, sőt jóval meghaladta azt. Dés András szerint ehhez nyitottság és szervezés kell, ami idehaza még hiányzik (vagy legalábbis nincs meg olyan erősen a hazai közönség kultúrájában).

A jazzben rendkívül fontos a folyamatos játék (rendszeres játékgyakorlás, fellépés), valamint a játéklehetőségek kipróbálása, kompozíciója. A helytől és a közönségtől is függ, hogy milyen lesz a jazzjáték. Egyrészről a hely feelingje, a közönség pillanatnyi hangulata, másrészről a zenekar tagjainak egymásra hangoltsága, együttes játéka is meghatározza, hogy milyen lesz a zene. Ezért minél többet és több helyen kell játszani! Így lehet rentábilis a koncertezés; azaz kevesebb pénzért, de több helyen fellépni kifizetődőbb, mint fordítva. Ez így volt Csehországban, ahol egy-egy kisebb régiót, körzetet végig lehetett ily módon turnézni.

Dés András a klasszikus és a jazz zene különbségét az alábbiakban látja. A klasszikus zene esetében a kvázi standard forma és kompozíció érvényesül minden fellépési helyszínen, azaz a zene előadásmódja, stílusa, hangzása nem függ olyan mértékben a hely és a közönség hangulatától, feelingjétől, mint a jazz esetében. A jazz vonatkozásában viszont a kulcs az improvizáció (rögtönzés), az együttes játék, az egymásra hangoltság és a sok közös gyakorlás. (2) Így a jazz zene – legyen szó ugyanarról a zenéről, darabról – minden helyen más és máshogy szól. Ennyiben tehát a jazz sokkal inkább a hely feelingjébe és a közönség hangulatába ágyazott zenei műfaj, mint a klasszikus zene, ahol – habár a helynek és a közönségnek is van szerepe az előadás sikerével kapcsolatban – alapvetően a standard zenei kompozíció adja meg az előadás zenei jellemzőjét, muzikalitását.

Dés András szerint az internetes zeneletöltés óriási bevételektől fosztotta meg a zenésztársadalmat. A zenészeknek többet kell koncertezniük, hogy bevételhez jussanak. Áthelyeződött a hangsúly a stúdiózenekarokról az előadó-művészetre. Előnye viszont az internetnek, hogy egy tanuló zenész könnyen hozzájuthat zenei anyagokhoz. Az internetes zenei marketingnek szintén megvan a maga előnye, hátránya. Dés András szerint még kialakulóban, fejlődőben van e marketing technika, de idővel meglesz a maga haszna a zenei üzletben. A jazz „az improvizáció és a folyamatos készenlét műfaja” – véli Dés András. Ennek nemcsak a zenében, hanem a nyilvánosságban is érvényesülnie kell; a műfajnak gyorsan kell reagálnia a változásokra. Ez azonban más műfajok esetében (például a pop, rock zenészeknél) gyorsabb. Az internet és az internetes zeneletöltési lehetőségek az azonnali bemutatkozást, tájékoztatást teszik lehetővé az érdeklődőknek, ami előnyös. Mostanában indult el egy folyamat, melyben segít az internet. A világhálón kialakuló közösségek, zenei hálózatok egymás katalizátoraként működnek, mely hosszútávon elősegítheti érdeklődő közösségek, baráti körök kialakulását. Ez pedig alapot adhat zenei szubkultúrák, szegmensek kialakulásához, mely stabil társadalmi és fogyasztói bázist jelenthet a jazz műfajra, illetve annak stílusirányzataira nézve is – véli Dés András.

Hivatkozások

(1) Az interjú 2012. március 22-én készült.

További információ a művész weboldalán található: http://www.desandras.hu/.

(2) „Improvizáció – rögtönzés. A jazz-játék lényeges alkotóeleme. Az improvizáció kialakulhat teljesen szabad, kötetlen keretek között is; a jazzben azonban a rögtönzés kiindulópontjául általában egy adott dallam vagy harmóniai váz szolgál. Az improvizációban fontos szerepet játszik a variációs technika, különösen a korábbi jazz-stílusokban: ezekben az improvizáció lényegében rögtönzött dallamvariációt jelent. A modern jazzben nagyobb lehetőség nyílik a játékos önálló zenei gondolatainak rögtönzésszerű érvényesítésére; a kötöttséget itt csupán a dallam által adott harmóniai váz és ütemszám jelenti. (A legújabb avantgarde irányzatok még ezeket a kötöttségeket is megkísérlik fellazítani.)” (Gonda János (1965): Jazz. Történet, elmélet, gyakorlat. Zeneműkiadó, Budapest. 298. oldal)