Spirituális zene kozmikus teremtőerővel

Dél-Afrika már 60-70 évvel ezelőtt is sűrűn termelte ki magából a mesteri jazz-zenészeket, amiről persze csak azután értesült a világ, hogy e muzsikusok némelyike a mind elviselhetetlenebb politikai helyzetben az emigrációt választotta. Többségük Angliában telepedett le, ahol integráns részei lettek a brit jazzéletnek. Egyik bázisuk az 1973-ban alapított Ogun lemezkiadó volt. Azoknak, akik szerették Louis Moholo, az Isipingo vagy a Brotherhood of Breath lemezeit, de szívesen hallgatták a náluk nagyobb nemzetközi hírnevet szerzett Johnny Mbizo Dyani vagy Abdullah Ibrahim felvételeit is, mindig jó hír, amikor egy-egy újabb dél-afrikai tehetségről hallani, aki ráadásul bárhol elérhető lemezkiadónál tette közzé legfrissebb gyűjteményét. Erről van szó a pianista/zeneszerző Nduduzo Makhathini és a Blue Note-nál megjelent In the Spirit of Ntu esetében. 

Máté J. György

Makhathini spirituális zenét játszik, ami azt jelenti, szerzeményeit áthatja egy univerzális afrikai ontológia, melynek centrumában a ntu, vagyis a létesülések alapját képező kozmikus teremtőerő fogalma áll. A szó megtalálható a bantu népnévben is, mivel a bantuk már az ősidőkben úgy hitték, népük a ntu emberi megtestesülése. E vallásfilozófiai koncepcióhoz önmagukat, valamint az afrikai és a diaszpórában keletkezett jazztradíciókat komolyan vevő és relevánsan ötvöző zenei elképzelések szükségeltetnek. Ezzel Makhathini is pontosan tisztában van, ezért gyúr össze szerzeményeiben bizonyos afrikai jazzidiómákat post bop kifejezéskészlettel. A poliritmikus „törzsi” lüktetés már a nyitó számban (Unonkanyamba) izgalmasan keveredik számunkra ismerős amerikai jazznyelvvel. A visszafogott „nyugati” hangszerszólókat afrikai szövegmondás és ének egészíti ki. A zulu hagyományt idéző Amathongo-ban a tizenhat ütemenként visszatérő basszusfigura és az ütősök afro ritmikája hajtja előre a számot, kár, hogy a befejezés hiányzik – lekeverték. Makhathini egyéni stílusú szólista, aki ugyanakkor némileg Bheki Mseleku, McCoy Tyner és Don Pullen nyomában jár, de például az Omnyama előadása egyértelműen Randy Weston szellemét invokálja. Makhathini szólóit maga is viszonylag rövidre szabja, mintha nem akarná túldominálni az albumot. 

 

 

Csak dicsérni lehet Makhathini megoldását, hogy hibrid zenéjéhez többféle énekest alkalmaz. Míg a Mama című darabban a zongorista felesége, Omagugu erősíti a balladás afro feelinget, a Re-Amathambo-ban az osztrák Anna Widauer énekel (a háttérben férfikórussal) – igen meggyőzően. A szám egy modális vampre épül. Widauer hangja Joni Mitchellére emlékeztet, előadása azonban mainstreamnek számít a Mingus énekesnőjééhez képest. Szintén kellemes meglepetést jelentenek a fúvósok: az együttes tagjaként feltüntetett Linda Sikhakhane tenoron és szopránon is értő társ, aki – nem meglepően – a Coltrane halála utáni évek Pharoah Sandersét, máshol meg inkább Azar Lawrence-t idézi meg Tyner hetvenes évek eleji albumairól. Csak sajnálni tudjuk, hogy az amerikai altszaxofonos Jaleel Shaw csupán egyetlen számban kapott szerepet. Üdvözlendő Makhathini arranzsőri munkája is. Dylan Tabisher vibrafonja ugyan sose kerül szólóhelyzetbe, de végig nagyszerűen érezteti jelenlétét, és érdekes újításnak számít az afro lemezeken általában alkalmazott marimbához képest. 

Az In the Spirit of Ntu nem kínál zenei újdonságokat, viszont végig képes lekötni a hallgató figyelmét változatosságával, s ma már egyre ritkábban hallható stiláris megoldásaival. Reméljük, hogy a most indult Blue Note Africa label még sok kellemes zenei meglepetéssel szolgál majd. 

 

Kiadó: Blue Note

Katalógusszám: B003526602