Pillanatképek a 2017-es salzburgi Mozartwoche programjából
1956 óta meghonosodott a fesztiválváros Salzburgban egy olyan hangversenysorozat, amely Mozart születésnapja táján, tehát január végén intenzív programot kínál a komolyzene kedvelőinek. Időtartamában túlcsordul a címben hirdetett héten, s műsora sem korlátozódik a város egykori szülöttének oeuvre-jére (habár az ilyen korlátokért nem sokan reklamálnának!). Afféle „Mozart +” típusú összeállítással jelentkezik évről-évre, amely egyszersmind annak a szemléletlen is előfutára, amely régi és új (akár viszonylag nagyon régi és nagyon új) egymás mellé helyezésével kínál lehetőséget korábban lappangó összefüggések, megfelelések, s általában bármiféle kapcsolatok felfedezéséhez. Ily módon a koncertlátogatóknak, akik esetleg eredetileg a Mozart-zene vonzott, élmények által szélesedik és gazdagodik a zenei világa.
Fittler Katalin
Érdeklődő partnerre talál rendre a program, ennek ékes bizonyítéka, hogy manapság már aligha lehetne olyan szokatlan-furcsa kínálattal jelentkezni, ami ne vonzana érdeklődőket (megközelítően teltháznyit!). Mert az évtizedek folyamán ki-ki a saját tapasztalatai alapján megbizonyosodhatott arról, hogy értéket kínálnak – értékes műveket, rangos előadók tolmácsolásában. S itt a rangot korántsem a nagy név szavatolja önmagában, hanem mindig a tényleges hangzó anyag. S újabban „nyitottak” a látvány irányába is.
Mark Minkowski (balra) átveszi az Arany Mozart-medált
Mark Minkowski, aki épp két évtizede, 1997-ben debütált nagy sikerrel az Ünnepi Játékok keretében a Szöktetés a szerájból dirigenseként, 2007-ben lépett fel először a Mozartwochén együttesével, a Les Musiciens de Louvre-ral, s azóta évenként visszatérő vendég. 2013-tól ő volt a Mozartwoche művészeti vezetője, s ez alatt az idő alatt újdonságként élhettük meg a lovak visszatérését a Felsenreitschuléba. Két éve Mozart ritkán játszott kantátájához, a Davide penitentéhez adott látványélményt Bartabas, az általa alapított és vezetett Académie Équestre de Versailles lovaival és lovasaival, s idén, amikor Minkowski leköszönt e tisztségről (2016 szeptemberétől a Bardeaux-i Nemzeti Opera főigazgatója), emlékezetes produkcióval búcsúzott, melynek gerincét Mozart Requiemje adta, protagonistaként lovakkal-lovasokkal. Koncerttermi közönségének is maradandó élményt adott, Haydn és Mozart műveiből összeállított műsorral a Mozarteum Nagytermében, ahol két Haydn-szimfónia között Mozart K. 447-es Esz-dúr kürtversenye csendült fel, Johannes Hinterholzer naturkürtön játszott szólójával. S akinek ennyi jó kevés, ráadásként a szólista partnerül invitálta barátját, akivel két naturkürtön duóztak, nemcsak hogy gikszer nélkül, de felszabadultan muzsikálva. Minkowsi ezen a hangversenyen kapta meg az Arany Mozart-medált, ünnepélyes laudációk kíséretében. (Minkowskit a budapesti közönség 2012-ben a Budapesti Fesztiválzenekar dirigenseként ismerhette meg, s a következő évben együttesével is vendégszerepelt a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében.)
A két évvel korábbi lovas-produkció felvétele DVD-ként került forgalomba, s hasonlóképp rendkívül örvendetes, hogy Schiff András és a Cappella Andrea Barca 2015-ös hangversenye is megjelent DVD-n. (Egyébként Sir András is az Arany Mozart-medál tulajdonosa, ő 2011-ben kapta, csakúgy, mint Nikolaus Harnoncourt). Beethoven és Mozart egy-egy zongoraversenye, s köztük egy Schubert-szimfónia, remek audio- és video-felvételtechnikával. A Mozarteum közönségének nem jelent zavaró tényezőt a megannyi kamera – hogy mennyi is dolgozik, arra valójában csak a felvétel megtekintésekor figyelünk fel. Változatos kameraállások követik a zenei folyamatokat, legtöbbször lényegi zenei mozzanatokat rögzítve, máskor rövid pihentető „ellenpontot” képezve. S bár az élőzene élményét nem érdemes felvételekhez hasonlítgatni, nem tagadhatjuk le, hogy a nívós felvételtechnika olyan többletet ad, amelyhez néző-hallgató élőben nem juthat hozzá. Remélhetőleg az idei Cappella-koncert felvételét is „begyűjthetjük” a közeljövőben. Schiff András nemcsak zongorázásával varázsol el, hanem vezénylésével is, azzal a muzsikus-attitűddel, amellyel olyan szellemi kamaraegyüttest alkot muzsikusbarátaival, amelyben ő az egyenlők között az első. Bármit is játszanak, olyannyira az épp megszólaltatandó művekre irányítják a figyelmet, hogy az interpretációra irányuló „hogyan”megfigyelésére csupán sokadszori újrahallgatás során kerülhet sor.
Pillanatkép a MOZARTWOCHE egyik hangversenyéről
Schiff András és a Cappella Andrea Barca – általa meghívott – muzsikusai összeszokottan muzsikálnak. Kivételes élményt jelent viszont, ha a vendégkarmester képes közvetlen kapcsolatot kialakítani együttesével. Thomas Hengelbrock kiválóságára már akkor felfigyelt a salzburgi közönség, amikor az általa két évtizede alapított Balthasar-Neumann Kórussal és Együttessel szerepelt, de kvalitásainak további területét fedezhettük fel, amikor a Bécsi Filharmonikusokat vezényelte most. Elementáris élményt adott a Don Giovanni nyitányának és a K. 466-os d-moll zongoraversenynek az egymásutánjával (ez utóbbi szólistája Leif Ove Andsnes volt), majd a Mozart-félidőt követően egy olyan Eroicával, amely vélhetően nemcsak a hallgatóknak, hanem maguknak a gyakorlott-rutinos előadóknak is emlékezetes marad. A „rutin” ezúttal abban kamatozott, hogy a több mint biztos szólamtudás birtokában a karmesteri koncepció mind teljesebb megvalósítására nyílt mód. Pontosabban, ezáltal arra, hogy valamennyi zenekari játékos intenzíven átélje az „itt és most” realizálás élményét. Szuggesztív egyéniség kell ahhoz, hogy ezt az aktív jelenlétet előhívja rangos együttes hivatásos muzsikusaiból.
Mark Minkowski a program tervezésekor a „Mozart plusz” kialakításakor ezúttal nem kerekszámú évfordulók kínálatait vette igénybe, hanem kissé oldottabban válogatott. Ennek köszönhetően például ismét műsorra került Dutilleux csodaszép vonósnégyese, amelyet tavaly, Dutilleux születésének centenáriumi évében hallhattunk, az Ébène Quartet után a Quatuor Diotima tolmácsolásában.
A Mozarteum Alapítvány rendezésében realizált Mozartwoche központi helyszíne a Mozarteum, és a fesztiválok kínálatával felérő zenekari kínálat mellett megannyi értékes kamarazenei produkciót is kínál. És felfedezést - fiatal művészekét, akiket majd a város más fesztiváljai keretében láthat viszont. Mert a koncerttermekben rendszeresen láthatjuk a társ-rendezvények vezető személyeit, az Ünnepi Játékok elnökasszonyát csakúgy, mint az intendánsokat – az ő mindenre kiterjedő figyelmük is alapfeltétel ahhoz, hogy hosszú távon visszatérő vendégek legyenek a „felfedezettjeik”. Remélhetőleg a Renaud Capuçon zongorista-partnereként fellépő zseniális pianista Kit Armstrong is közéjük fog tartozni.
A kínálatát tekintve fesztivál-értékű Mozartwoche – több társához hasonlóan – szerény partnere a világviszonylatban is prímszerepet játszó Ünnepi Játékoknak. Értékes programjainak megörökítése nagyban hozzájárul ahhoz, hogy mind többen tartsák számon rangjának megfelelően.