Pék János története

Volt két testvér. Mindketten zenészek lettek. Az idősebbet, Pék Pétert jól ismerik szerte a világon. Ám öt évvel fiatalabb testvéréről, Jánosról jóval kevesebben hallottak. A Profil kiadó új albuma a híres csellista, Pierre Fournier öccse, Jean Fournier lemezfelvételeinek válogatását tartalmazza. Igazi meglepetés.

Zay Balázs

Igazi meglepetés – miért? Mert kiderül, hogy Jean Fournier semmivel sem volt kevésbé jó zenész, mint hírhedett bátyja. Csak éppen más hangszeren játszottak, s míg a gordonkaművészek közt kevesebb kiválóság találtatott, jó hegedűsökből nem volt hiány, így e hangszer művelői körében a kiválasztás más mechanizmusai működtek. Gondoljunk csak arra, hányan ismerték és ismerik napjainkban a kitűnő francia hegedűművésznőt, Michèle Auclairt! Gyanítom, hogy korlátozott számban vannak.

Jean Fourner 1911-ben született, tanára George Enescu és Jacques Thibaud volt. Amint azt a szóban forgó kiadvány is mutatja, elsősorban kamarazenészként működött. Van a klasszikus zenei lemeziparnak egy második vonala, amelyet alaposan eltakar az első, a nagy kiadók világa, azonban a zeneértők szemében ez a második vonal olykor szintén igen fontos, hiszen számos kiválóságnak csak ebben, vagy főképp ebben jutott hely, s napjainkban kizárólag vagy javarészt ebből ismerhetni meg őket. Elég arra gondolnunk, hogy néhány EMI-felvételtől eltekintve Jascha Horensteinnel is kisebb kiadók dolgoztak, s ez mondható el Hermann Scherchenről is. Jean Fournier is ebben a körben működött, míg bátyjával az EMI és a Deutsche Grammophon dolgozott, Jeannal a Westminster kiadó működött együtt.

 

 

A Profil Jean Fourner-kiadásának elején Beethoven összes hegedű-zongora szonátájának felvétele áll a művész feleségével, Ginette Doyennel. A felvételek másik nagy csoportja triókból áll. Jean Fournier itt két kiváló muzsikussal, Paul Badura Skodával és Antonio Janigróval játszott együtt. Ginette Doyen ugyan nem élt a frazeológiai lehetőségek szélesebb skálájával, de jeles pianista volt, aki szólófelvételeket is készített a Westminster kiadónál, melyek remélhetőleg szintén kiadásra kerülnek (Mendelssohn: Dalok szöveg nélkül - összkiadás, Chopin: Balladák). A Beethoven-felvételek esetében a hegedűsé a primátus, elsősorban az elegáns franciás stílus emelhető ki. Ez a triókban kiteljesedik, hiszen mindkét partner erőssége a stílusos, talán nem kifejezetten egyedi vagy izgalmas, de nagyon muzikális előadásmód. S mivel ez lényege a kamarazenélésnek, igazén kiváló előadásokban csendülnek fel Mozart, Haydn, Beethoven, Schubert, Brahms, Dvořák triói. 

A gyűjteményben kevés a versenymű. Mozarttól két hegedűversenyt hallunk, a harmadikat és az ötödiket, a Bécsi Opera Zenekarát (tulajdonképpen a Bécsi Filharmonikusok, akik szerződéses kötelezettségek miatt egyes kiadóknál vagy bizonyos felvételeken ezen a néven szerepeltek) Milan Horvat vezényli. Nagyon könnyed, elegáns, ízléses előadások. Az egyetlen további versenymű Brahms Kettősversenye Janigróval és a kiadók kapcsán említett Scherchennel. Ezt érdemes összehasonlítani Pierre Fournier felvételeivel, akinek az a szerencse jutott, hogy többször is rögzíthette a darabot, ráadásul igen kiváló partnerekkel, Zino Francescatti mellett Bruno Walter, illetve David Ojsztrah mellett Alceo Galliera vezényletével. Mind kiváló előadások, de a Jean Fourner-Janigo-Scherchen előadás kiemelhető elevensége, dinamizmusa okán. Ebben persze nyilván előnyt jelent az amúgy hátránynak tekintett sajátossága az említett kisebb lemeztársaságok felvételeinek, nevezetesen az, hogy általában rövidebb felvételi idő állt rendelkezésre, ami sok esetben elősegítette a spontánabb előadást. Emellett azonban azt is meg kell jegyezni, hogy Jean Fournier – és Janigro – játékának színvonala semmivel sem marad el a két híres stúdiófelvétel közreműködőiétől.  

A gyűjtemény egyetlen igazi hiányossága az, hogy kimaradt belőle Händel hegedű-zongora szonátáinak igen jó felvétele a művész feleségével. 

Míg Pék Péter lemezeit nagy lemeztársaságok készítették és mindmáig újra meg újra megjelentetik, testvére bejátszásai nem túl ismert ritkaságok. Ugyanakkor zenélésük színvonala tekintetében a kisebbik fivért hasonlóan kiválónak kell mondani. Még jó, hogy az egykori Westminster lemezkiadó foglalkoztatta, és bár versenyművek terén csak ritkán, mégis egy sor remek felvételt készített vele. 

 

Kiadó: Profil Edition Günter Hänssler 

Katalógusszám: PH22003