Összkiadás-igénnyel

Amikor a KOCH SCHWANN-nál 1998-ban megjelent, háromkorongos album újrakiadására vállalkozott, aligha sejthette a hänssler kiadó, hogy 2021 végére milyen szomorú aktualitás irányítja a figyelmet erre a felvételre: néhány nappal 75. születésnapja előtt elhunyt Andrej Hotyejev.

Fittler Katalin

Andrej Ivanovics Hotyejev – neve ebben az átiratban sem tartozik a magyar zenebarátok által ismert előadóművészek toplistájába, jóllehet, miután 1993-tól Németországban élt, nemzetközi turnéi és hangfelvételei alapján akár hozzánk is elérhetett volna sokrétű munkásságának híre. A Szentpéterváron született művész 37 évesen vált széles körben ismertté hazájában, a moszkvai konzervatórium kistermében (!) tartott, nagysikerű bemutatkozását követően. Nyugatra 1990-ben jutott ki, a hollandiai fellépéseket nagyszabású Európa-turné követte 1993-ban. A művész, aki főiskolai tanulmányai során zenetudományi kutatásokat végzett, intenzíven érdeklődött a kompozíciók eredeti forrásanyaga iránt. Fáradhatatlannak bizonyult, s miután lehetősége nyílt hozzáférni nemzetközi archívumok anyagához, megkülönböztetett érdeklődést mutatott Csajkovszkij életműve iránt. Ennek hangzó dokumentuma az 1996 és 1998 között rögzített, több mint három órányi hallgatnivaló.

 

 

A három zongoraversenyen kívül tartalmazza a Koncert-fantáziát, egy korai rövid Allegro-tételt, s ami a magyar hallgató számára különösen izgalmas, egy „magyar vonatkozású” művet is. Az Ungarischer Zigeunerweisen (Hungarian Gypsy Melodies) Sophie Menter vázlatain alapul, amelyek összeszövésében minden bizonnyal közrejátszott Liszt is (aki a zongorajáték területén „egyetlen törvényes leánygyermekének” nevezte), s amelynek hangszerelésére Csajkovszkijt kérte fel. Menter akkor került közeli ismeretségbe Csajkovszkijjal, amikor a szentpétervári konzervatórium tanára lett. A tiroli Itter kastélynak ugyanabban a szobájában látta vendégül Csajkovszkij, ahol közvetlenül 75. születésnapja előtt Liszt lakott. Még a többi Csajkovszkij-mű keserű-kalandos sorsának ismeretében is meglepő, hogy végül is ez mű Sophie Menter sajátjaként jelent meg nyomtatásban (a neves „közreműködők” nevének feltüntetése nélkül). A szűk félórányi kompozíció igazi „meglepetés” és az előadás is. Mintha csak a kvintesszenciáját adná mindannak, amit a 19. századi romantikus virtuozitás címszó alatt elképzelhet a legmerészebb fantázia. És olyan „vérbő” magyar virtussal csendül fel, hogy a hallgató alig akar hinni a fülének…  Hotyejev és a moszkvai Csajkovszkij Szimfonikus Zenekar, Vlagyimir Fedoszejev vezényletével tiszteletbeli magyarokként mulatnak és mulattatnak.

Az album (angol és német) kísérőszövege tanulságos olvasmány. Előszavában a zongoraművész pontosítja, mely mű/tétel milyen forrás alapján kerül előadásra. A b-moll zongoraverseny első két tétele standard-verzióban csendül fel, a zárótétel viszont rövidítések (a Csajkovszkij által elképzelt forma megcsonkítása) nélkül. A g-moll zongoraverseny esetében visszaállította az eredeti verziót, hasonlóképp az Esz-dúr zongoraversenynél is, amelynek nyitótétele Csajkovszkij, a második és harmadik tétele pedig Szergej Ivanovics Tanyejev hangszerelésében hallható. A Fantaisie de Concert előadásához jónak látta előrebocsátani: a kotta metronómjelzései nem autentikusak, és felhívja a figyelmet egy olyan utasításra, amely gyakran feltűnik Csajkovszkijnál: „sietség nélkül”.

Érdekes hallgatnivaló az ismert művek „teljes” verziója. A hallgató aligha ismeri fel pontosan, hogy mely részek kerültek húzásra, de mindenképp szembetűnő, hogy a versenyművekben zenekari játékosok is rangos szóló-szerephez jutottak (a műsorban feltüntették a hegedűs, gordonkás és kürtös szólista nevét). Néha meglepő a „bevett” interpretációkhoz képest kifejezetten klasszicizálónak érzett megközelítés, alkalmanként talán hiányoljuk is a „megszokott”, kissé bombasztikus csúcspontokat…

Eckhardt van den Hoogen kísérőszövege gondolatébresztő. Rögvest azzal indít, hogy szóvá teszi: a muzikológusok gyakran részletkérdéseknek szentelnek indokolatlanul nagy figyelmet, miközben alkotói életműveknek szinte az egésze is kutatómunka után kiált. Bennfentesként bátran meri állást foglalva értékelni az átdolgozók munkáját-teljesítményét, nem rejtve véka alá: nagyrészt az ő lelkükön szárad, hogy érdemileg „elrajzolt” Csajkovszkij-kép került átörökítésre. Elkötelezetten hirdeti: Csajkovszkij az egyik legintelligensebb 19. századi orosz zeneszerző, akinek munkássága Schumannéhoz vagy Mahleréhez méltó értékelésre tarthat igényt.

 

Kiadó: hänssler CLASSIC 

Katalógusszám: HC 20083