Örömvariációk

Négy barokk szerző Jézus-öröme. És a felvétel hallgatói, külön hálával az előadóknak, Gordon Safarinak és együttesének, az Ensemble BachWerkVokalnak.

Fittler Katalin

BachWerkVokal – az együttes nevében első pillantásra észrevenni a poénos utalást Bach műjegyzékére (BWV). A 2015 áprilisában alakult együttes énekeseket és hangszereseket egyaránt magába foglal, az előbbiek ráadásul kettős funkciót töltenek be, amennyiben a kislétszámú kórus tagjából bármikor szólistává léphetnek elő. És nemcsak léphetnek, hanem lépnek is, teljesen indokoltan, hiszen a legdíszítettebb, legtechnikásabb vokális feladatokat is győzik. Második felvételükön a gazdag barokk repertoárból négy azonos című (Jesu meine Freude) kompozíciót szólaltatnak meg, oly módon, hogy ismét hangsúlyozni kell: napjaink leghatásosabb zenei ismeretterjesztője a hangfelvétel (audio vagy videó). Mert ami olvasva adatként-információként marad meg, vagy ideális esetben korábbi ismeretanyaghoz kapcsolódva a tényleges tudást gyarapítja, ily módon élményként emlékezetesebben rögzül, mélyebb nyomot hagy. Ráadásul, árnyalja korábbi hangzás-elképzeléseinket, s esetleg növeli az elvárás-szintet is (ez utóbbi a „rivális” előadókra nézve inspiráció forrása lehet, esetleg korábbi elképzelések újragondolására késztető).

 

 

A Jesu meine Freude (a nagy sikerrel fogadott Cantate Domino folytatásaként) Telemann és Krebs egy-egy kantátáját, valamint J. S. Bach és Johann Doles egy-egy motettáját tartalmazza. Ismertnek, s kvázi-ismeretlennek hasonló figyelmet és műgondot szentelve, négy gyönyörködtető kompozíciót hallunk, amelyekről lényeges ismeretanyagot közöl a bookletben a dirigens ismertetője. A fiatal német dirigensről érdemes tudni, hogy nemcsak zenei képzettsége alapján tekinthető sokoldalúan felkészültnek, hanem all-round művészként egymással párhuzamosan több szakmai életrajzra elegendő feladatot is végez. És nemcsak teljesít, hanem (divatos kifejezéssel: innovatív) ötletekkel inspirálja szűkebb-tágabb környezetét. A kísérőfüzet ismertetője három nyelven olvasható (angol, francia, német), a művek szövege viszont kizárólag németül szerepel. Még a németül kevéssé tudóknak is érdekes-izgalmas olvasmány, összehasonlítani, hogyan épít egy-egy ciklust a szerző, s főképp, hogyan „öröklődik” német szöveg generációról-generációra (tehát, az ismeretanyag túlmutat önmagán). Ami közös a kompozíciókban, az a címadó korál. De hogy abból hogyan, mennyi (milyen funkcióban) szerepelt alkalmanként, az már a szerzőről ad lényeges információt. Rögtön meglepetéssel szolgál Telemann kantátája, amelyben a korál sorai közé két ária ékelődik (sajátos rondó jön így létre, önálló formai egység a cikluson belül), és konkrét adalékot kapunk Telemann „francia” stílusrétegéről. Nem tanulságok nélküli a két egykori Bach-tanítvány kompozíciója sem. Doles, aki 1755-től a Tamás-templom karnagyaként hivatali utóda is lett Bachnak, egyike azoknak, akik – a polifon technika alapos ismeretében – a következő stíluskorszak mesterei számára úttörő jelentőségű példaképek lettek, érzékeny-szép dallamaikkal. Érdekes kettősség figyelhető meg a páratlan számú tételek cantus firmus-kezelése és a páros számú tételek gáláns stílusú dallamvilága között.

Időérzetünk aligha működik „reálisan” a kompozíciók egymás után való meghallgatásakor; a Bach-motetta 11 tétele nem egész percnyivel hosszabb Telemann kilenctételes kantátájánál, mégis, összehasonlíthatatlanul „többnek” érezzük a fantasztikus (mondhatni, hídformát követő, centrálisan szervezett) építményt. És talán nem vall elfogultságra a megállapítás: ebben a szöveg/tartalom rokonságon alapuló környezetben tűnik ki plasztikusan Bach istenhite; mintha számára ugyanazok a szavak mást, többet jelentettek volna… Kiváltképp érezhető ez Krebs művét hallgatva, ahol a két kórustétel egy recitativót és egy áriát foglal keretbe, jóllehet, a néha már-már világi hatású tételek hallgatása közben a – műismertetők ismeretében – jólértesült hallgató felfedezni véli az egykori mester és példakép hatásának zenei lenyomatát is.

Az MDG-felvételről fontosnak tartották a tájékoztatást, hogy „természetes” akusztikai hatásra törekszenek. Ennek általában haszonélvezője a hallgató – legfeljebb néha érzi, hogy szívesebben „ülne közelebb”, kicsit intenzívebb élményszerzés céljából.

 

Kiadó: MDG 

Katalógusszám: MDG923 2207-6