Öröm a jogtiszta hangfelvételek felett
2022 hajnalán jelent meg az Association for Recorded Sound Collections (ARSC) első CD kiadványa, mely az új, immár hangfelvételekre is vonatkozó amerikai szerzői jogi törvényt ünnepli. Az új törvény – melynek létrehozását az 1966-ban alapított ARSC több évtizede tevékenyen sürgette – ugyanis hivatalosan is Public Domain-né nyilvánította az 1923 előtt kiadott hangfelvételeket. 1972 előtt a hangfelvételek nem tartoztak a szövetségi szerzői jog hatálya alá az Egyesült Államokban, de a hangfelvételek másolását állami szinten eltérően szabályozták, olykor időkorlát nélkül. E tisztázatlan helyzet az 1972 utáni törvénymódosítások következtében csak bonyolódott, ugyanis a törvényt elsősorban az audiovizuális tartalmakhoz igazították. Ezen változtatott a 2018-as Music Modernization Act, mely az 1990-es évek óta először tett kísérletet az amerikai szerzői jogi törvények egységesítésére. Ennek köszönhetően 2022. január elsején az 1923 előtt kiadott hangfelvételek jogtisztává váltak az Egyesült Államokban, ráadásul a törvény az 1923 és 1972 közti hangfelvételek jogállásáról is rendelkezik.
Szabó Ferenc János
A CD-n 27 hangfelvétel kapott helyet, melyek 1898 és 1922 között készültek. A válogatást az ARSC tagsága körében végezték el. A hangfelvételek egy részének ez az első újrakiadása, ezek semmilyen modern hanghordozón nem jelentek meg eddig, ugyanakkor a többi közzétett hangfelvételt is igyekeztek úgy kiválasztani, hogy azok lehetőleg ritkaságok legyenek. Így hallhatunk a lemezen korai ragtime-felvételt (balalajkán!), vagy azt a hangfelvételt, amely azt az eseményt dokumentálja, amikor amerikai jazzmuzsikusok először készítettek jazzfelvételt Angliában. Olyan ritkaságok is közkinccsé lettek, mint az első hangfelvétel, amelyen Stroh-hegedűt használtak, a leghíresebb 19. század végi kornett-duó egyetlen hangfelvétele 1898-ból, vagy a jelenleg ismert legkorábbi albán vonatkozású hangfelvétel. A válogatás nemcsak gramofonlemezeken, hanem fonográfhengereken megőrzött hangfelvételeket is tartalmaz.
A klasszikus zenét két hangfelvétel képviseli. Arturo Toscanini és a La Scala zenekara 1921-ben, a zenekar amerikai turnéja idején rögzítette Ermanno Wolf-Ferrari Il Segreto di Susanna című operájának nyitányát (Victor 66081, matr. B-24983). A művet a budapesti Operaház is játszotta 1911 és 1920 között, Susanne titka címmel. A másik hangfelvétel még különlegesebb: Blanche Marchesi, a híres énektanár Matilde Marchesi leánya egy Bach-felvétele (Bist du bei mir…, The Gramophone Company G.C.-43756, matr. 4138h). Blanche Marchesi 1906-ban készített mindössze 7 lemezoldalnyi hangfelvételt Berlinben, amelyeket azonban nem adtak ki hivatalosan, így a lemeztörténet legértékesebb hangfelvételei között tartják őket számon.
A lemezen hallható válogatás nemcsak Amerikára korlátozódik: kubai, spanyol, brazil, indiai és koreai felvételek is szerepelnek benne. Több amerikai emigráns előadóművész is szóhoz jut: dél-itáliai, cseh és görög emigráns muzsikusok amerikai felvételei mellett ilyen a lemez egyetlen magyar vonatkozású tétele is: Bartóky Matild 1915-ös amerikai Columbia-felvétele, melyen két magyarnóta (Húzd rá cigány és Édes anyám…) hallható. Bartóky Matild az 1890-es évek második felében a Magyar Királyi Operaház tagja volt, majd Amerikába emigrált, ahol közel harminc hangfelvételt készített a Columbia és a Victor lemezcég számára 1915 és 1922 között.
Az archív hangfelvételeket kiváló minőségű digitális másolatban, professzionálisan hangrestaurálva élvezhetjük. Kiemelkedő például a Billy Sunday Chorus felvétele Charles H. Gabriel Sail On… című kórusművéből, Homer Rodeheaver vezényletével, Bob Matthews és George Brewster zongorakíséretével. E lemezfelvétel, mely 1917. június 10-én készült, az első világháborúba induló, hajóra szálló amerikai katonákat búcsúztatta és biztatta (Victor 18322-B, matr. 19997-2). Lenyűgöző, ahogy a monumentális méretű énekkar el tud halkulni a felvételen. Hasonlóan különleges élmény az 1913-ban, Tokióban rögzített koreai hangfelvétel, melyen Song Man-Gap énekét és Park Chun-Hae dobolását hallhatjuk (Nipponophone Korean Series, 6150-6151). Az Unesco a kulturális világörökség részévé nyilvánította a koreai Pansori zenés műfajt, melynek ez a hangfelvétel egy egészen korai példája.
Az ARSC Journal 2021. téli tematikus száma tulajdonképpen a lemez melléklete. S talán jobb is ez így, mintha egy CD-borító méretű füzetbe próbáltak volna belesűríteni minél több információt. Így terjedelmi korlátozás nélkül közölhettek minden egyes hangfelvételhez részletes leírást, melyben a szerzőről, az előadóról, a műfajról, a hangfelvétel diszkográfiai vagy történeti sajátosságáról egyaránt szó esik. A tematikus szám tartalmazza továbbá Tim Brooks összefoglalóját az új törvény előkészítő munkálatairól, valamint Hugh J. Paterson „Copyright and Fair Use” című tanulmányát.
Nem csodálkozom azon, hogy Amerikában ekkora lelkesedést váltott ki a hangfelvételek jogainak tisztázása. Európában is szükség volna erre, rendszeresen tapasztalom a bizonytalanságot, ami e témát körülveszi. Mit lehet közzétenni, s mit nem? (Többnyire sajnos a biztonság kedvéért inkább semmit sem.) Milyen jogok tartoznak egy hangfelvételhez, egy lemezcímkéhez vagy -borítóhoz, kik és milyen szervezetek a jogtulajdonosai egy hangfelvételnek? Kérdések, amikkel igen gyakran szembesülnek a hangfelvétel-gyűjtemények és magángyűjtők. Bízzunk abban, hogy előbb-utóbb Európában is rendeződnek ezek a kérdések, illetve főleg abban, hogy minél több hasonlóan jó minőségű és gazdag tartalmú CD fog megjelenni a közeljövőben!