Örökzöldek kertésze

Aligha vagyok egyedül, a  Mattinatával reflektálva a Tosti „hívószóra” (és akkor még büszke is lehetek, hiszen ugyan hányan tudhatjuk a szerző nevét azok közül a milliók közül, akik boldogan hallgatják megakoncerteken is a sztártenorok kedvelt ráadásszámát).

Fittler Katalin

Arcano – az egyik daltól kölcsönözték a CD címét, a festészeti emlékekre hajazó borítóról a bariton Franco Vassallo tekint ránk. Az ő neve szerepel másodikként kiemelten, alatta jóval kisebb betűkkel tüntették fel a zongorakísérő Giulio Zappa nevét, míg a cím alatt szinte beleolvad a háttérbe a „lényeg”: Songs by Francesco Paolo Tosti.

Akár ironikusnak is tekinthető, hogy a kísérőfüzetben a két előadóról olvashatunk, valamint az énekestől afféle érdeklődésfelkeltő ajánlást a programról, melyben kinyilvánítja, hogy már régóta tervezte, hogy felvételt készít Tosti-dalokból. És természetesen tartalmazza a booklet a dalok szövegét, eredeti nyelven (olaszul) és angol fordításban (az egyetlen angol szövegű dal esetében helyet cserélt a két nyelv). Tostiról egy szó sincs…

 

 

Hála az internet-kínálta lehetőségeknek, gyorsan beszerezhetők alap-információk a szerzőről. Akiről könnyen megtudni, hogy zeneszerzés mellett tanárként is elismert volt, dalszerző-hírnevet Angliában szerzett (29 évesen költözött Londonba, ahol egy évtizeden belül a legnépszerűbb dalszerzőként tartották számon). Értékelői közé tartozott a királyi család is, és 60 évesen brit állampolgárságot kapott. Három évvel hazatérése után, 60 évesen hunyt el Itáliában (1916-ban).

Nyilvánvalóan a szólista a főszereplője a felvételnek – ám a hallgató mégis elsősorban azért hálás neki, mert ráirányította a figyelmet egy kétségkívül jelentős dalszerzőre. Érdemes igénybe venni a szöveg-forrást (esetleg nem/nemcsak a dalok hallgatása közben), mert olyan értékes információra is bukkanunk benne, mint például, hogy a Mario de’ Fiori (ál)név Gabriele D’Annunziót rejti, akitől egyébként számos verset megzenésített a szerző. Végighallgatva a 22 dalt, a különböző szakmai ismerettel rendelkezők számára egyaránt sok tanulság kínálkozik. Könnyű „ráérezni” a kiszámítható/egyszerű formai modellekre, a dallamok (viszonylag) könnyű megjegyezhetőségének „titkaira”, a mindig hatásos szekvenciázó fordulatokra. És érdemes figyelni a kíséretre is; a zongoraszólam néha zongorakivonat-jellegű – hangszerelők számára hálás feladat a faktúra szétbontása. 

A végighallgatás azzal a tapasztalattal is jár, hogy az örökzöld: egy a sok közül. Tehát, minden bizonnyal a megannyi sztár is kertészként egyengette a dal-csemeték útját – a műsor 12. számánál (’A vucchella) a szöveg előtt rövid ismertető is szerepel, melyből megtudjuk, hogy remek előadásával a szerző barátja, Enrico Caruso szerzett neki rendkívüli népszerűséget. Vassallo interpretálásában egyik dal sem szorítja háttérbe a többieket – a par excellence operaénekes részéről ez egy kirándulás, amelyet maga tervezett meg, s amelynek örömében (a kiváló zongorakísérővel együtt) hallgatóit is részesíteni kívánja.

 

Kiadó: Prima Classic 

Katalógusszám: PRIMA009