Örök csodagyerek

Shura Cherkassky életvégéig megmaradt a csodagyerek szerepkörben, idősebb korában is becenevén, Shurának szólították. A kiváló, de elfeledett zongorista életművét bemutató anyaggal a Porfil kiadó jelentkezett.

Zay Balázs

Odesszában született ő is, miként sok-sok kiváló zenész akkortájt, 1909-ben. Csodagyerek volt, s bizonyos fokig az is maradt. Neve is mutatja: Shura (az orosz „Alekszandr” név becézése). A család az 1917-es oroszországi forradalmak elől az Egyesült Államokba költözött, az ifjú tehetség sokáig édesanyjával, majd egy szállodában élt. Idősebb korában is játszott, lemezt készített. Sokan kifogásolták szertelen játékát. Egyfajta „másik Cziffra” volt, nem vitás. De - miként Cziffra is – „hírhedett zenész” volt, ahogy Vörösmarty Lisztet jellemezte.

Aki meghallgatja vele az Egy kiállítás képei élő felvételét, szinte csodára lel. A már-már brutális ingadozások mellett hihetetlenül finom játékot hallunk. Az Ódon kastély tele van tempóváltással, de igen szubtilis, és minden változtatás ellenére egyenletes, a pulzáló érzések megvalósítását tekintve. A Bydlo nagyon gyors, ellentéte Pogorelich gyászindulós olvasatának, de szintén érdekes, ahogy az egész, értelemszerűen a Baba-Jaga különösen.

Schumann C-dúr fantáziája és I. szonátája ugyancsak váltakozó feszültségű, de ihletett és a maga módján tiszta.

Az album tartalmazza Cherkassky leghíresebb felvételeit, Csajkovszkij 1951-es b-moll és G-dúr zongoraversenyének 1955-ös Deutsche Grammophon-felvételét Leopold Ludwig, illetve Richard Kraus vezényletével, s Liszt Magyar fantáziáját 1960-ből Karajannal. Mindegyikben a Berlini Filharmonikusok játszottak. A Karajan vezényelte előadásban Cherkassky logikusan egyenletesebb, ám így is tudott virtuóz lenni a bátor és erőteljes megszólaltatással. A Csajkovszkij-felvételek méltán legendásak, határozottan van bennünk valami közös Cziffrával, ahogy Cherkassky egy pillanat alatt vált, néha egész lassú, aztán egyszer csak elképesztően gyors. Gyors – és ügyes, ami keveseknek megy, és akkoriban még kevesebbeknek ment. A G-dúr zongoraversenyt akkor még sajnos Siloti rövidítésével adták elő, a megkurtított lassú tétel ennek ellenére autentikus hangulatot áraszt. Ha kétségtelenül szertelen olvasatok is ezek, muzikalitásukat - ahogyan Cziffra esetében is - aligha lehet vitatni.

Kár, hogy a gyűjteménybe nem kerülhetett be - a szerzői jog le nem jártára tekintettel - Cherkassky másik híres Deutsche Grammophon-lemeze 1969-ből Chopin Hét polonézéről. Az Op. 44-esről hallunk csak egy – egyébként kiváló, eleven, telt zengésű felvételt 1953-ból.

Cherkassky, ha nem is gyakran, játszott modern zenét is. Barbertől a Kirándulások és Stravinskytól a Három tétel a Petruskából ugyancsak kiváló, mivel technikailag nincs gondja, s alapvető attitűdjével sok színt visz az előadásokba. Egyik kimagasló lemeze Prokofjev II. zongoraversenye Herbert Menges vezényletével. Bátor, ugyanakkor alapos, az érzelmek magas fokát jeleníti meg. Úgy érzem, mű legkiválóbb előadásai közé tartozik, mivel nem fut téves ösvényre indokolatlan objektivitással, azaz visszafogott érzelmi töltéssel. Itt említem meg, hogy Cherkassy néha egész pedánsan egyenletes. Miért? Mert tudja, mikor van szükség ennek érzékeltetésére. Nagyon érdekes hallani, ahogy Liszt Don Juan-parafrázisában a bal kéz szólamát figyelemreméltó egyenletességgel és biztossággal játssza: nem kíséret, hanem lenyűgöző, biztos alap. Nagyon jó Liszt Esz-dúr zongoraversenyének Anatole Fistoulari vezényelte felvétele is, mely egyszerre csapongva virtuóz és finom költőiségű. Miként az Egy kiállatás képei, ez is mintha Richter kigondolt, egyenletes, acélos előadásának ellentéte volna, valójában azonban ezek az interpretációk nem rosszabbak, hanem egy másik, ugyancsak jogos esztétika alapján állnak. Ezzel az esztétikával kétségkívül sokan visszaéltek, nem úgy azonban Cziffra és Cherkassky. Az ő előadásaikban igazi, mély zeneiség rejlik. S itt jegyezzük meg, nem csoda, hogy kiváló a Nagy kromatikus galopp, ám a La Campanella csoda, Cziffra két felvételéhez hasonlítható. Azoknál lassabb, de hasonlóan virtuóz és finom. Ők azok, aki nem „lejátsszák” több-kevesebb üggyel-bajjal, hanem mélyen átélve „eljátsszák”.

Kiadó: Profil Edition Günter Hänssler

Katalógusszám: PH18037