Oratórium és mártíromság
Az 1660-ban, Palermóban született Alessandro Scarlatti kora egyik meghatározó zeneszerzője volt. Első nagy zeneszerzői sikerét a Gli equivoci nel sem'biante című operájával aratta, olyannyira, hogy a művet Nápolyban, Bolognában és két évvel később Bécsben is bemutatták. 1683-ban Nápolyban költözött, és majdnem 20 évig az alkirály zeneszerzőjeként dolgozott. Még csak egy éve élt Nápolyban, amikor bemutatták az Il Pompeo című operáját. Később a San Bartolomeo Színház vezetője lett. Ebben az időszakban rendkívül sok művet komponált Scarlatti, operáinak körülbelül a fele ekkor keletkezett.
Lehotka Ildikó
A nemzetközi hírnevet az 1694-es Il Pirro e Demetrio című operával vívta ki Scarlatti, de ez a siker és a rengeteg munka sem hozta meg az anyagi jólétet számára. 1703-tól a római Santa Maria Maggiore bazilika helyettes zenei vezetője, 1706-ban lovagi címet kapott IX. Kelemen pápától. A Scarlatti családból több zenész is kikerült: Alessandro 10 gyereke közül (csak öt érte meg a felnőtt kort) két fia vált zenésszé, Domenico Scarlatti néhány darabja ma is közkedvelt.
Alessandro Scarlatti leginkább a vokális műfajok terén alkotott: kompozíciói között szerepel majdnem 40 oratórium, 700 kantáta, 115 opera (melyből 36 teljes, a többi csak töredékben maradt fenn) és egyéb egyházi vokális darabok. Írt versenyműveket, csembalódarabokat és szonátákat is, de ezek száma eltörpül a vokális művek mellett.
Alessandro Scarlatti Szent Teodózia mártíromsága című oratóriumának bemutatója 1638-ban volt, Rómában. A librettista neve sajnos nem maradt fenn. A kétrészes mű cselekménye a szerelem és halál köré fonódik. Arsenio Teodóziát szeretné feleségül venni, ebben Decio is segíti. Teodózia azonban inkább meghal, mintsem házasságban éljen, inkább a halált választja.
A mű egyaránt tartalmaz 18 áriát, 1-1 duettet és tercettet, valamint 4 kvartettet. Ami meglepő, az az áriák felépítése. Scarlatti nem ragaszkodik az ABA da Capo és a strofikus formához, hanem négy végigkomponált ária, a duett, a tercett és két kvartett is szerepel az oratóriumban.
Szonáta feliratú tétel vezeti be a darabot. A hangzásvilág megejtő a lassú szakaszokban, majd frissebb zenei anyaggal zár az egytételes szonáta. Az első ária előtt egy rövid, sinfonia feliratú szakaszt is komponált Scarlatti. Az áriák kifejezőek, a leghosszabb Teodóziáé, a többi ária viszonylag rövid – Scarlatti ezen a módon is kiemeli a címszereplőt.
A Les Accents együttes tolmácsolja a zenekari szólamokat. A tizenhét tagú együttest az első hegedűt Thibault Noally irányítja, rendkívül gazdag és színes „hangpalettát” jelenít meg. A Les Accents a régizenét játszó művészek, csoportok előadásmódját követi – a hosszabb hangok kissé hasasak –, ám hangzásviláguk egyedi. A szólisták közül Emmanuelle de Negri kapta a legtöbb feladatot. Éneklése kifejező, különösen a lassú áriák, gyönyörű zenei megoldásokkal dúsítja előadását. Élénken áll előttünk a 18 éves lány. Mint több énekes, ő is kissé staccato oldja meg a virtuóz szakaszokat. Teodózia bizalmasa, Decio szerepét Anthéa Pichanick tolmácsolja. Az énekesnő előadásmódja jó, azonban a férfi szólam mélyebb hangjai érezhetően nehézséget okoznak számára. A kissé táncos, talán pasztorális hangulatú Non é fierezza egyszerű dallamának tolmácsolása – és a szólóhegedűvel történő válaszolgatása kellemes perceket szerez a hallgatónak. Arsenio (Urbano fia) szólamát Emiliano Gonzalez Toro énekli. Hangja eltéveszthetetlen, a magasabb hangokat is probléma nélkül énekli. Urbano, a kormányzó Renato Dolcini. Ahogy a többi énekesnél tapasztaljuk, Dolcini is a legatók helyett staccatóval valósítja meg a zenei ívet. Az előadás kiemelkedő része a duett, tercett és a kvartettek: az énekesek egymásra figyelése és az érzelmek megjelenítése remek.
Kiadó: Aparte
Katalógusszám: Ap232