Olasz opera francia és angol utakon

Szinte egy időben jelent meg a Universal két nagyvállalatánál egy-egy fiatal tenorista árialemeze, melyek több ponton is kapcsolódnak, s érdekes őket együtt szemlélni.

Zay Balázs

Benjamin Bernheim Deutsche Grammophon-lemezének címe: Boulevard des Italiens. A Bolognai Teatro Comunale Zenekara kíséri Frédéric Chaslin vezényletével. Amint a cím is mutatja, az alapot a francia és olasz opera kapcsolódása adja. Olasz operák franciául. Jó részük franciául íródott, de aztán olaszul terjedt el. A keret különös, a Pillangókisasszony, illetve a Tosca egy-egy áriája franciául. A műsor szép áttekintést ad a kétségkívül szoros kapcsolatról. Külön örömmel tölt el, hogy bekerült a programba Spontini Vesztaszűzének két részlete is. Spontini indokolatlanul mellőzött operaszerző, aki elismertebb helyet és főképpen több megszólalást érdemelne. Milyen jó is volna, ha a Vesztaszűz Callasszal és Antonino Vottóval nemcsak kalózfelvételen maradt volna fenn, akárcsak az Olimpia Pilar Lorengarral, Fiorenza Cossottóval és Francesco Molinari-Pradellivel avagy az Agnese di Hohenstaufen Montserrat Caballéval, Antioniette Stellával és Riccardo Mutival. 

 

 

Bernheim – már amennyire ez a lemez mutatja, hiszen eltérő beállítás más képet is mutathat – magába foglalja a francia lírai tenorok erényeit, s ehhez a körben ritka konzisztencia járul. Ám nemcsak hangi erényekkel rendelkezik, hanem jó a technikája is. Külön említést érdemel a hang egységes volta, a mélységi-magassági lépéseket nem kíséri törés. Kiváló Nadir lenne belőle, s amint ez a lemez is mutatja, az olasz repertoár is nyitva áll előtte. 

Freddie De Tommaso Decca-albumának címe direkt: Il Tenore. A Philharmonia Zenekar kísér Paolo Arrivabeni vezényletével. A két lemez kapcsolódási pontja is közvetlen. Bernheim lemeze a Tosca képáriájával ér véget, mely ebben az esetben így kezdődik: „O de beautés égales”. Ugyanezzel az áriával indul De Tommaso albuma, itt már azonban az eredeti „Recondita armonia” szöveggel. Nem ez az egyetlen egybeesés: a Pillangókisasszony „Addia fiorita asil” kezdetű áriája mindkét lemezen megszólal, Bernheimén „Adieau sejouir fieuri” kezdetű szöveggel. 

A lemez néhány operából válogat, ebből három olasz, de a végén ott a Carmen is. A Turandot kivételével egy-egy vendég is feltűnik, s nem is akárkik. A Tosca közreműködője nem kisebb művész, mint Lise Davidsen, aki alighanem napjaink egyik legkiemelkedőbb fiatal operaénekese. A par excellence wagneri hang Toscakénti szereplése nem új, hiszen Birgit Nilsson hajdanán teljes stúdiófelvételt is készített a műről Lorin Maazel vezényletével. Davidsen persze fantasztikus hang és temperamentum tekintetében.  

 

 

De Tommaso hangja nehezen sorolható be. Lírai tenor ő is. Hangja semmiképp sem világos, így a korábbiak közül leginkább Carreras említhető vele kapcsolatban, De Tommaso hangja azonban az övénél jóval simább és világosabb. Ami a nemrég felbukkant olasz származású angol tenoristát messze kimagaslóvá teszi, az az ének és prozódia egysége, a szerepet végig involváltan és minden szó, minden részlet tekintetében aktuálisan átélve énekli. Emellett kiemelendő még az, hogy bátran mer hajlítani, így némiképp felelevenít valamit Gigli és Ferruccio Tagliavini érzelmességéből. Az egykor elterjedt, idővel teljesen kikopott stílus egészen diszkrét felelevenítése azonban De Tommasónál nem maníros, hanem finoman adagolt volta révén igazi olasz ízt ad az előadásoknak. Épp csak annyira él ezzel, amennyire manapság ízléses lehet, így cseppet sem negatív, hanem kifejezetten pozitív jelenségről van.  

De Tommaso partnere a Pillangókisasszonyban Natalya Romaniw, a Carmenben Aigul Akhmetshina. Ők a szerepek aktuális vezető énekesei, jók mind a ketten. Az említett, igazi olasz jelleg miatt a Decca rákapcsolhatna, de Tommaso és Davidsen alkalmazására, amihez kiemelten adódik a Tosca és a Parasztbecsület. 

Mindkét énekes hangja és felkészültsége jó. Bernheim nagyon megbízható és ízléses. Nála inkább a biztos és egyenletes színvonal meggyőző. De Tommaso azzal tűnik ki, hogy mer egyéni lenni, a ritkán és nagyon enyhén megengedett portamento szépen fűszerezi ezt. Nemcsak elénekli a szerepeket, hanem bennük van, folyamatos átéléssel jeleníti meg őket. 

Mindkét tenorista nagy reménységnek tűnik. Bernheim előtt a francia mellett a bel canto repertoár is nyitva áll. A Toscát pedig Davidsennel és De Tommasóval egészében is fel kellene venni rendes stúdiófelvétel formájában. 

 

Kiadó: Deutsche Grammophon 

Katalógusszám: 4861964

 

Kiadó: Decca 

Katalógusszám: 4852945