Nyitottan, sokoldalúan…

A lemezcéget feleségével, a blockflöteművész Michala Petrivel 2006-ban alapította Lars Hannibal (*1951). A Bob Dylan, a Beatles és a Rolling Stones zenéje iránt lelkesedő fiatalember Segovia Bach-játéka hatására kezdett a komolyzene (s a klasszikus gitár) iránt érdeklődni. Gitár- és lanttanulmányai befejezését követően sem lett hűtlen a könnyűzenéhez. Különböző kislétszámú kamarazenei társulásokban vesz részt, s az ilyen együttesek számára átiratokat is készít. Az ő munkája a felvételünkön szereplő Sarasate-művek gitáros átirata, valamint a Paganini-darabok közül a Moses-fantáziáé és a Moto Perpetuóé.

Fittler Katalin

1980-ban hívta létre Kim Sjøgrennel (*1955) a Duo Concertantét, amellyel másfél évtized alatt több mint ezer koncertet adtak. A hegedűművész vállalkozókedvét mi sem bizonyítja, mint hogy stand-up comedy humoristaként is kipróbálta magát, együttesvezetőként pedig a dán nemzeti jelképpé vált szoborra emlékeztetve, A kis hableány Zenekar címmel alapított fiatalokból női vonósegyüttest. 

A Sarasate-Paganini album műsorösszeállítása ékes bizonyítéka annak, hogy a virtuozitás (mint kihívás-lehetőség) iránt fogékonyak. A felvétek a ’80-as években készültek, többségük stúdiófelvétel, a Paganini-darabok közül három templomi helyszínen került rögzítésre. A Moses-fantáziát és a Cantabile-tételben Hans Poulsen 1926-os hangszerét halljuk, Paganini Centone di sonatája 1756-os Guadagnini-hangszeren csendül fel, a többi műsorszámot 1714-es Stradivariuson játssza, némely Sarasate-tételben egyáltal nem kímélve az értékes hangszert. Lars Hannibal a korábbi felvételeken Kazuo Sato „friss” (1983) játszik, később, a templomi helyszínhez Robert S Ruck korábbi (1971-es) instrumentumát választotta.

 

A több évtizedes felvételek megjelentetése egyértelműsíti: mindmáig vállalják fiatalabb-kori interpretációjukat. Amely képet ad (már akkori) technikai felkészültségükről, amely a virtuozitás megcsillogtatásában akár addig is elmehet, hogy érezhetően gyorsabban járnak a hegedűs ujjai, miként tudatosan formálni tudná a hangzuhatagokat. A pódiumművészi gyakorlat jele, stúdióban sem törekednek biztonsági megoldásra, a húrokba-csapó, a kontrollált hangszépségét igénylő gitáros gesztus is a felfokozott hatásigényről tanúskodik. Másrészt viszont nem idegenkednek az olyan hatásvadász fordulatoktól sem, amelyek élő előadáson kétségkívül „ülnek”, ám az ismételt meghallgatás során modorosság érzetét keltik. Tudásukkal inkább elkápráztatni akarnak, semmint a játék-örömet is érzékeltetni. E felvétel alapján Lars Hannibal tűnik érzékenyebb muzsikusnak, de meglehet, eme vélemény kialakításában az is szerepet játszik, hogy az egyetlen szólószámot (Paganini: Romance) leszámítva, kísérőként több lehetősége van az alkalmazkodókészségét érvényre juttatni.

 

Kiadó: OUR Recordings 

Katalógusszám: 8.226913