Muszorgszkij-Weinberg-Csajkovszkij

Noha az első szerző műve nem szerepel a borító címoldalán, a hallgató teljesértékű produkcióként fogja fel Hajnal a Moszkva folyó felett című számot, Sosztakovics hangszerelésében a Hovanscsina bevezetését.

Fittler Katalin

Sosztakovics a továbbiakban is „kulcsfigura” marad, ugyanis érték-felismerése, ahogy ma mondani szokás, mentoráló tevékenysége nélkül aligha lett volna korszakos jelentőségű zeneszerzővé Mieczyslaw Weinberg. Akinek a ’60-as évek derekán írt, a Bolsoj szólótrombitásának, Timofei Dokschitzernek komponált Trombitaversenyét hallható lelkesedéssel fogadta 2019 decemberében a lipcsei Gewandhaus közönsége. Csajkovszkij 4. szimfóniájának fogadtatásáról pedig aligha érdekes szót vesztegetni…

Az 50-es évei elején járó, lett karmester 2018 óta a Lipcsei Gewandhaus Zenekar 21. karmestere – és örvendetes, hogy a kétségkívül gyümölcsöző együttműködésnek megannyi mozzanata megörökítésre kerül CD, illetve DVD formában. A közönség számára kétségkívül nagy vonzerőt jelenthetett a szólista is, az ötvenes évei végén járó, a különböző fajsúlyú zenékben hasonlóképp járatos, svéd Håkan Hardenberger, akit a nemzetközi szaksajtó szeret élvonalbeli művészként feltüntetni.

Két – kétségkívül jelentős – egyéniség, akik kevés dologban hasonlítanak, azon kívül, hogy mindketten elhivatott muzsikusok. Weinberg szólista-attitűdben, Nelsonst pedig aligha lehetne beskatulyázni.

 

Mondhatnánk, „tud valamit”, amit mások nem – de ez így korántsem volna igaz, vagy, ha igaz is, legfeljebb a valódiság határát súrolóan. Márpedig tud, olyasmit, amit nem lehet tanulni. Igaz, ami viszont tanulás nélkül aligha képes felszínre jutni. Éppen ezért voltaképp a világ valamennyi zenekari művésze számára „kötelező” továbbképzésként javasolnám Nelsons video-felvételeit, amelyek ismeretében sajátos párbeszédet folytathatnak – magukkal, a zenekari művész és a karmester viszonyáról. Ebben a projektben nem lenne haszon nélkül való a dirigens-kollégák részvétele sem, legfőképp azoké, akik Nelsons repertoárjának egyik-másik darabját maguk is vezénylik. 

Nelsons lényében van valami, amitől az – egyébként néha tréfásan felemlegetett – „atavisztikus” konfliktus karmester és zenekar között okafogyottá válik. Mindig az „egy csónakban evezünk” érzet válik alapvetővé, és megannyi – DVD-felvételen is megörökített – ellesett pillanat bizonyítja, hogy igenis lehet/van harmonikus viszony a szemben elhelyezkedő felek között.

Nelsonsnak vannak jellegzetes mozdulatai, gesztusai, amelyek azonban korántsem jelentenék, hogy panelekkel dolgozik. Sőt! A különböző stílusú kompozíciókban egyaránt fellelhető szituációk között is teremt ezekkel olyasfajta „rácsot”, amelynek ismeretében a hangszeresek a számukra kevéssé ismert világban is otthonosan tudnak tájékozódni.

Ami talán „tanulható”, Nelsons „csodájából” haszonnal leutánozható, az a karmesternek az a gesztusa, hogy rendre együttlélegző avizót ad azoknak a hangszereseknek, akik az adott mű adott pillanatában kiemelt szerepet játszanak. Tehát nem utasít, nem irányít, azonban mindezeknél intenzívebb hatással inspirálja, teljes jelenléttel-aktivitással muzsikálásra játékosait. A másik eltanulható, hogy nem „üt”, tehát oly módon oldja meg a pontos tempó- és karakterelképzelések átadását, hogy azok jellege benne van a mozdulatban, amely lehet „kérő”, máskor pedig épp adásra biztató. És az eredmény maximálisan igazolna ennek az elképzelésnek a hatásosságát.

Nézem, lenyűgözve, a pulpituson tevékenykedő muzsikust; aki nem azt akarja demonstrálni, hogy „megszólal” a karmesteri pálcája, és nem is azt, hogy ép pálcával a kezében ő a Varázsló – viszont olyannyira átsüt rajta a játékosok által megszólaltatott, valamennyi hangért vállalt felelősségérzés, hogy ettől valamennyi muzsikusa szinte magától értetődőnek tekinti, hogy mindenkor maximális teljesítményt nyújtson. Sajátos párbeszéd ez a hangtalan mozdulatok és a nyomukban megszólaló hangok között, ahol a következő gesztusban benne rejlik a visszajelzés. Mondhatni, szimbiózisban muzsikálás tanúi vagyunk.

 

Kiadó: accentus music 

Katalógusszám: ACC 20494