Mozart-tenorok: vélt vesztesek, valódi hősök

Daniel Behle (∗1974) sokoldalú művész: zeneszerző és operaénekes, aki dalénekesként is éppoly nevet szerzett, mint operák hőstenorjaként. Színes művészi egyéniségét ezúttal egyetlen szerző, Wolfgang Amadeus Mozart szolgálatába állította. A 2018 júniusában, mindössze három nap alatt felvett Mozart-lemezén hét dalműből énekel éppen egy tucatnyi áriát. A lemez a Don Giovanni nyitányával indul, ezenkívül még a Così fan tutte kezdete is hallható.

Kovács Ilona

Behle minden valószínűség szerint már kilenc hónappal a születése előtt szoros kapcsolatba került az operák világával, tekintve, hogy édesanyja, Renate Behle is – aki jóval később énekleckéket adott fiának – elismert énekesnő. A kitüntetéses énekművészi diploma megszerzése után Behlét első operaszerződése az oldenburgi Városi Színházhoz kötötte, majd neve egyre szélesebb körben vált ismertté Németországban és Ausztriában. 

Jelen lemez kétségtelenül sokoldalúságának bizonyítéka. Már az operák kiválasztása is gondosságra vall. Hallhatunk részleteket opera seriából (Idomeneo, Titusz kegyelme), opera buffából (Don Giovanni, Così fan tutte) és Singspielből (Szöktetés a szerájból, A varázsfuvola) – a nagy bécsi operák közül tehát csak a Figaro hiányzik valamilyen ismeretlen oknál fogva. Az ismert és kevéssé játszott operák mellett egy alig ismert is szerepel a palettán, a Metastasio szövegére 1771 nyarán elkészült A megszabadított Betulia (La Betulia liberata, K. 118/74c), ami talán egyik skatulyába sem fér bele, hiszen e korai darabot Maynard Solomon Mozart-könyvében olasz nyelvű, hősi oratóriumként (azione sacra) aposztrofálja.

 

 

Daniel Behle könnyedén ölti magára Mozart különböző lírai tenorfiguráinak álarcát. Don Ottavio két gyönyörű áriája a történet szempontjából valójában nem hiányozna, ha kimaradnának az operából, hiszen a cselekményt nem viszik előre. Ám mégis fájó lenne, ha a technikailag is kihívást jelentő áriák nem szerepelnének az operák operájában. Behle érzékenyen rajzolja meg Don Ottavio engedelmes, hűséges karakterét. Figyelemre méltó az Idemeneo-részlet is, ami az opera seriák hamisítatlan produktuma. Az ária virtuozitása önmagáért való, kemény próbára teszi az előadót, de Behle magabiztosan veszi az akadályokat. Érdekes a Titusz-részlet is, hiszen ez már az komponista legutolsó szerzeményeinek egyike, a Requiemmel egyidős mű. A fiatal zeneszerző ekkor már Hádész birodalma felé tartott, közben pedig utolsó remekműveit alkotta. Slágerária sem hiányzik a lemezről: Tamino híres Képáriája, mely láttató erővel mutatja meg az ifjúban fellobbant szerelmet. Behle szín- és érzelemgazdag tolmácsolásában újra rácsodálkozhatunk arra, hogy akár csak ez a részlet is micsoda remekműve Mozartnak. 

A zenekari „kíséretet” (mely éppoly fontos, mint az énekszólam) a Michi Gaigg által irányított L’Orfeo Barokkzenekar játssza, pontosan, megbízhatóan, élményszerűen.

 

Kiadó: Sony Classical 

Katalógusszám: 1 90759 64582 6