Mozart középúton
A Tacet lemezkiadónál figyelemreméltó Mozart-lemez jelent meg a Gordan Nikolić vezette Holland Kamarazenekarral. Üdvözlendő középtáji megközelítést hallunk. Mit érteni ezalatt?
Zay Balázs
Hajdan a Sir Neville Marriner vezette Academy of St. Martin-in-the-Fields előadásait tekintettem ideálisan középtájinak. Félúton lévőt is lehetne mondani, de ennek van némi negatív kicsengése, szemben az angol middle-of-the-road kifejezéssel, mely a középhelyzetet fejezi ki. Annak idején Marriner a szimfonikus és a bontakozó, egyre fejlődő historikus megközelítések közt foglalt helyet, még akkor is, ha például utóbbi vonóhasználati elképzeléseit nem is tette magáévá. Mára a spektrum sokat változott, s olybá tűnik nekem, Nikolić és a Holland Kamarazenekar hasonló – jó értelemben véve – ideális kompromisszumot valósít meg.
Nikolić majdnem húsz évig a Londoni Szimfonikus Zenekar hangversenymestere volt, majd kamarazenekarokkal kezdett foglalkozni: Orchestre de Chambre de Lausanne, Európai Kamarazenekar. A Holland Kamarazenekarnak 2004 óta művészeti vezetője.
Új lemezén Mozart hegedűre és brácsára írt Sinfonia concertantéja és "Nagy" g-moll szimfóniája hangzik el. A koncertáló szimfóniában a hegedűszólamot játssza, míg brácsán Richard Wolfe működik közre. Nikolićnak nem ez az első lemezfelvétele a darabról, korábban Julia Fischer partnereként játszotta a mélyhegedű szólamát azon a lemezen, melyen Yakov Kreizberg vezényletével ugyanez a zenekar játszott.
Minőség tekintetében nemigen lehet különbséget megállapítani, a stílust illetően azonban igen. Kreizberg kicsit hajszoltabb tempót vesz. Bár a Nikolić irányította, új előadás nem sokkal lassabb, sőt, egyáltalán nem lassú, jobban megvan benne a zene megfelelő lüktetése. Ez az a sokszor tapasztalható jelenség, mely szerint a tempóérzetet nemcsak az idő objektív múlása adja, hanem sokszor, dominánsan a zene folyásának jellege is. Nikolić új előadását annak ellenére nagyon jónak tartom, hogy szubjektíven lassabb interpretációt preferálnék, ráadásul nem találkoztam még olyan előadással, mely maradéktalanul megfelelt volna e kivételes remekműről bennem élő elképzelésnek. A zenei lüktetés e kiváló érzékelése tünteti ki Nikolić előadásait, s így érdemlik meg a ma középutasnak tekinthető interpretációk a magas besorolást.
Korábbi Mozart-lemezein Nikolić két szimfóniát dirigált, a Haffnert és a Linzit, illetve két hegedűversenyt játszott, az I.-t és az V.-et. Utóbbi tekintetében meg szeretném jegyezni, hogy azon kevesek egyike, akik a hegedű belépését a kellő eleganciával oldják meg, azaz szünettel és crescendóval. A szünet ugyan talán hosszabb a kelleténél, legalábbis az alapvető tempó viszonylatában, mégis sokat érzékeltet Mozart kivételes megoldásának atmoszférájából. Ebben a legjobb Anne-Sophie Mutter régi felvétele Karajannal.
A stílus terén megállapítható középút kapcsán közelebb érzem magam Marrinerhez, aki szimfonikusabb, formátum tekintetében nagyobb, hangzás terén lágyabb. Ugyanakkor egy pillanatra sem szeretném tagadni, hogy - bár az idő múlása ugyan sok rosszat is hoz magával - a fejlődés elkerülhetetlen, s új kvalitások felbukkanásához és elterjedéséhez is vezet. Az a könnyedség, mely Nikolić előadásaiban is megmutatkozik, jelentős minőségnek tekintendő. S minden kornak megvan a maga spektruma, melynek a közepét helyes értékelni. A széles kínálat adja, hogy az ilyen, igazán kiváló megközelítés adott esetben mérsékelt recepcióval párosul, részben az észre nem vétel, a szélsőségesebb megoldások nagyobb hatása, részben pedig az oktondi divatkövetés miatt. Nikolić és a Holland Kamarazenekar előadásai kiemelkedő muzikalitásuk, a zene lüktetésének jó érzékelése és érzékeltetése miatt kimagaslók.
Kiadó: TACET
Katalógusszám: 2364