Mozart, Haydn és a kvartettek

A vonósnégyes műfaja Haydn munkássága alatt kristályosodott ki az 1750-es években. Haydn kezdetben szvit- vagy divertimento-szerű, öttételes darabokat írt, ebből fejlődött a négytételes műfaj. Hamar népszerűvé vált a vonósnégyes, a művek a polgári szalonokban szólaltak meg, amatőr zenészek játékával. Bár Mozart is írt vonósnégyeseket, Haydn op. 33-as, 1781-ben kiadott vonósnégyes-sorozata különösen inspirálta a komponálást. Mozart Bécsben tanulmányozta az újszerű merész megoldásokkal bíró vonósnégyeseket, és maga is munkához látott.

Lehotka Ildikó

Haydn és Mozart barátsága ebben az időszakban kezdődött, néha (két másik előadóval) vonósnégyeseztek is Mozartnál: Haydn a hegedű-, míg Mozart a brácsaszólamot játszotta. Mozart számára Haydn vonósnégyesei jelentették a mintát, 23 kvartettet komponált összesen, ebből hatot Haydnnak ajánlott. A Haydn-kvartettek viszonylag hosszú idő alatt keletkeztek, három év alatt. A gyűjtemény 1785-ben jelent meg, három kapott melléknevet is, így az első a Tavasz, a harmadik a Vadászat, míg a hatodik a Disszonancia nevet kapta. A hat darab különböző hangnemekben íródott, mindegyik jellegzetes karakterekkel fűszerezett.

A felvételen két vonósnégyes szerepel az Auryn Kvartett előadásában a Haydn-vonósnégyesek közül, a 428-as jegyzékszámú Esz-dúr, ezt Mozart első gyermeke születése után írta, és az A-dúr. Az 1783-as vonósnégyes nyitó tételének témája szokatlan, hiszen oktáverősített unisonóban szólal meg az első négy ütem, feltűnő a módosított hangok aránya, a kromatika. A főtéma második fele egészen más atmoszférát teremt. A felvételen kevésbé különül el a két karakter, nem használják ki a tagok a kínálkozó ellentétet. A karakterek szélsőséges bemutatása a továbbiakban is várat magára, azonban a tagok az adott karakter megjelenítésében azonosan gondolkodnak. Az egész lemezre jellemző azonban, hogy a művészek – különösen a hegedűsök – belesietnek a zenei szakaszba, így hajszoltnak tűnik a játék. A motívumok továbbszövése így egy kissé zavaros, a formára utaló jelzés, a hajszálnyi várás az új téma, vagy szakasz előtt alig van, a legtöbb esetben nincs, nem lélegzik kellőképpen a zenei anyag. A második tételben nagyon szép a mélyebb regiszter megszólaltatása, de itt is érezhető a belesietés, nem élvezik ki a dallamot az előadók. A menüett első szakasza súlyos, nehézkes, de elfogadható az első két ütem karaktere. Azonban a következő ütemek játékosságát hiányolom, érdemes lett volna kihegyezni a karakterek ellentétét. A musette-szerű zenei anyag megoldása tetszetős, bár néha kissé távol áll az eredeti jelentéstartalomtól. A záró, rondóformájú Allegro vivace előadása kellemes, helyenként kifejezetten érdekes.

A 464-es jegyzékszámú, 1785 januárjában befejezett A-dúr vonósnégyes talán kevésbé ismert, mint a mellékneves kvartettek, de a zeneszerzői megoldásokat tekintve ezt tarthatjuk a legösszetettebbnek. Figyelmet érdemel a tételek közti motivikus utalás, ami a korszak hangszeres zenéjében ritka volt. A nyitó tétel előadásában ugyanazt kell megjegyezzük, mint a másik mű kapcsán. A karakterek egybemosódnak, a drámai szakasz után (ami alig drámai) a vidámságot hordozó rész hangulati megoldása csak részben van jelen. Gyakori a belesietés, ettől hajszolt, fülledt, nem világos az előadás. Hosszúnak érezzük a tételt, egy idő után már csak háttérzeneként hallgatjuk, mert szinte nincs olyan mozzanat, ami lekötné a figyelmünket. A Menüett tétel ’A’ szakasza jól megfogott, a majd kétütemes szünet azonban nincs kitartva. A variációs formájú Andante témabemutatása nagyon szép, a hat variáció között élvezetes megoldásokat is találunk. Az utolsó variáció ritmikai eleme és hangzása miatt „Dob-kvartettként” is említik a művet. A záró tétel sem mentes a belesietésektől, itt merészebb előadásmódot, ellentéteket hallunk, mint korábban. Mégis vannak olyan pillanatok, amit „üresjáratnak” mondanánk, de az együttes talán ebben a tételben jutott el a felhőtlen, bátor játékhoz.

Az Auryn Vonósnégyes hangzása csodálatos, kiegyensúlyozott, homogén, és ezt nem csak pozitív értelemben gondolom. Érzésem szerint játékukban elsődleges a szép hangzás, a zenei megoldások kárára, a szólamkiemeléseket bátrabban beépíthetnék az előadásba. Jóval merészebb megoldásokat is elbírnak a vonósnégyesek, a formai építkezés nem világos. A cezúrák hiánya, a belesietések miatt a mozarti zene szépsége nem teljesedik ki. A felvétel hangtechnikai érdekességét az adja, hogy a mikrofont körülülik a művészek, így a hallgató is szinte részese az előadásnak.

Kiadó: Tacet
Katalógusszám: S 234