Mozart és Piazzolla

A Hungaroton által kiadott Mozart lemezről és a Naxos Piazzolla-korongjáról Fittler Katalin írt recenziót.

Fittler Katalin

A Latin American Classics sorozatban a Piazzolla-korongok sorában az ötödik a Legacy. (Korábban a bemutatóján botrányos fogadtatásban részesült Sinfonia Buenos Aires jelent meg, egy válogatás a szerző legjobb tangóiból zongorára, majd a Tango Distinto című albumot követően negyedikként az új korong két főszereplőjének tolmácsolásában a Tango Nuevo című összeállítás.) Piazzolla halálának 25. évfordulója adott aktualitást az új összeállítás megjelentetéséhez, amelyben két, három vagy négy előadó számára készített átiratok/áthangszerelésekben szerepelnek Piazzolla kompozíciói. A régebbi átdolgozások Osvaldo Calo munkái (közülük négy tétel hallható: Milonga del ángel, Revirado, Fracanapa, valamint legismertebbként az Adiós Nonino), a többi az argentin hegedűs Tomás Cotik munkája (Escualo, Vardarito, Las cuatro estaciones porteñas, Introducción al ángel, Jeanne y Paul, Balada para un loco). Ezek közül az eredetileg hegedű (brácsa), zongora, elektronikus gitár, nagybőgő és bandoneón kvintettjére szánt mű, az Évszakok Buenos Airesben a legismertebb (mely ismertséghez az orosz Leonid Desyatnikov átirata nagymértékben járult hozzá), és örömmel ismerünk rá a Jeane y Paulban a híres Bertolucci-filmhez (az Utolsó tangó Párizsban) komponált betétszámra.

Kellemes hallgatnivaló, a nagybőgős (Jeffrey Kipperman, valamint a két ütős Alex Wadner és Bradley Loudis) közreműködése változatos hangszínvilágról gondoskodik, Baladát pedig a vox humanának a műsorban egyszeri megjelenése teszi emlékezetessé (Alfredo Lerida).

Talán éppen ezért, aligha várható el, hogy a hallgatók tudatosítsák a darabok/tételek címét – minden bizonnyal sokan fognak megelégedni azzal az élménnyel, amit a zene önmagában jelent. Azok számára, akik részletesebben érdeklődnek a szerző, avagy konkrétan az egyes művek iránt, a komponista életművének alapos ismerője, Fernando González – aki fordítóként is közreműködött Piazzolla memoárkötetének megjelentetésében – gondoskodik tudnivalókról a korong kísérőszövegében.

Míg szól a korong, és főként utána, továbbra is megválaszolhatatlannak tűnik a „mi a titka” kérdés a tangókirály népszerűségét illetően. De tény, hogy a zenéje iránt elkötelezetten lelkesedő előadók mindig magukkal tudják ragadni a közönségüket – ezt teszi az argentin Tomás Cotik is, kínai-amerikai zongorista-partnerével, Tao Linnel.

Öt hegedűverseny és három tétel, két korongon. Bő két óra hallgatnivaló, olyan, amely egyvégtében is élvezetes. És éppen itt mutatkozik meg a felvétel (interpretáció?) egy gyenge pontja. Hogy ennyi szépségbe nem „fárad bele” a lélek, tehát, hogy mintegy a mindennapok világába transzponáltan szólnak a művek.

Mozart, mint a sok igazságot tartalmazó mondás tartja, amilyen könnyű a gyerekeknek, olyan nehéz a felnőtteknek. Nos, ezúttal olyasfajta kidolgozott előadást kapunk, amelynek hallatán nem merülnek fel ilyen kérdések. Ez egyrészt az előadókat dicséri, másrészt viszont sejteti azt is, hogy ők sem kaptak, s így nem is tudnak továbbadni, azaz közvetíteni megrendítő élményt.

A Capella Savaria a ma korhű hangszereken játszó hazai kamarazenekarok közül a legrégebbi, 1981 óta kíséri figyelemmel nemcsak a hazai, hanem a nemzetközi zenei érdeklődés is. Felvételünk szólistája, Kalló Zsolt 1992-ben lett az együttes koncertmestere, 1999 óta művészeti vezetője. Érthető tehát, hogy zeneileg azonos irányba gondolkodnak, mondhatni, félszavakból megértik egymást, és ízlésük-elképzelésük egymáshoz csiszolódott (mint lenni szokott, időről-időre cserélődik a tagság, de szerencsére soha nem olyan drasztikusan, hogy érezhető ízlésváltozás lenne észrevehető játékukban). A McGegannel való munkakapcsolat is mintegy három évtizedes múltra tekint vissza, amely több nemzetközi elismerést kivívott felvételt is eredményezett. A közelmúlt nagy vállalkozása volt Haydn összes hegedűversenye, amely 2015-ben jelent meg.

Mindezek a harmonikus körülmények azt a veszélyt rejtik magukban, hogy a muzsikusok evidenciaként könyvelnek el olyasmit is, ami éppen értő interpretációjuknak köszönhetően lehetne reveláció értékű a zenei folyamatokat követő (s bennük nem csak passzívan gyönyörködő) hallgató számára. Hogy mindez nem pusztán kötözködő fanyalgás, annak bizonyítására álljon itt néhány olyan hangzó (kotta nélküli zenehallgatás során is észrevehető) jelenség, amelyek visszaigazolják a fent leírtakat. Szokás szeretni a következetes interpretációt, amikor érezhetőek az analóg helyek. De ha már-már mechanikusan ismétlődnek a kétségkívül értelmes-szépen kivitelezett fordulatok, eltűnik a személyességnek az érzése, vagyis, kissé gépies lesz a zenélés. A muzsikusok igényes kivitelezők, nem pedig játékosok, a szó legnemesebb értelmében. Ezzel magyarázhatóak a szinte didaktikus (túlzó) akcentusok, amelyek egyszerre kívánnak eleget tenni a kottahűségnek és a változatos hallgatnivaló kívánalmának, azonban bántóan bontják meg a zenei közeg homogeneitását. Máskor a szépen vezetett dallamok minden pillanatban túlzottan „jelen idejűek”, azaz hiányzik a folytatás ígéretének dinamizmusa. Szép az ilyen „belefeledkezős” mozzanat néha, ám ha sűrűn ismétlődik, azt eredményezi, hogy gyönyörű dekorációként háttérzenévé degradálódik minden gondos kidolgozottsága ellenére a zene.

Az összkiadás-jelleggel rögzített produkciók többlete, hogy az előadók ilyenkor szélesebb skálán találkoznak a szerző jellegzetes, egyéni nyelvezetével, a veszély pedig épp abban rejlik, hogy e „kiismerés” után kevés marad az a „titok”, amit élményként közvetíthetnek. Másként fogalmazva, racionálisabb közelségbe kerülnek a kompozíciók, de ezáltal csökkenhet az az érzékenység, amellyel egyébként egy-egy különleges megoldásra reflektálnának. A hangfelvétel-készítésben rutinos együttesnek talán nem hiányzik a koncertlégkör, s a koncentrált teljesítmény vélhetően minőségorientáltabb, mint egy-egy „bevállalós” élő előadás lenne.

Cím: Mozart: The Complete Works for Violin and Orchestra      Cím: Astor Piazzolla: Legacy

Kiadó: Hungaroton                                                                     Kiadó: NAXOS

Katalógusszám: HCD 32761-62                                                Katalógusszám: 8.573789