Mise Rossiniért

Riccardo Chailly a Teatro alla Scala ének- és zenekarával egy Verdi kezdeményezéséből, több zeneszerző összefogásával készült művet vett lemezre.

Zay Balázs

Ki ismeri ma Antonio Buzzollát, Antonio Bazzinit, Carlo Pedrttit, Antonio Cagnonit, Federico Riccit, Alessando Ninit, Raimondo Boucheront, Carlo Cocciát, Gaetano Gasparit, Pietro Plataniát, Lauro Rossit, Teodulo Mabellinit? Egykor Olaszország vezető komponistái voltak. Mikor Rossini elhunyt, Verdi arra gondolt, Itália vezető zeneszerzői írjanak közösen gyászmisét a nagy komponistáért, ki-ki egy tételt. A Bolognai Filharmóniai Akadémia örömmel vette az ötletet, Verdi s az említettek meg is írták, ki-ki a maga tételét, ám Angelo Mariani karmester Pesaróban, Rossini szülővárosában akarta bemutatni, amit Verdi elutasított, mivel a bolognai San Petronio bazilikában szerette volna megszólaltatni a művet, ezt azonban Mariani nem fogadta el. Aztán a Teatro Comunale impresszáriója – aki az együttest biztosította volna - tolta ki az időpontot üzleti megfontolásból, Verdi Mariani helyett más karmestert akart, végül törölték az előadást, s a mű feledésbe merült. Szinte pontosan száz évre. A gyászmisét David Rosen zenetörténész fedezte fel 1970-ben, ősbemutatója pedig 1988-ban Helmuth Rilling vezényletével New Yorkban volt (Rilling aztán lemezre is vette, részben az ősbemutató résztvevőivel). Nemrég megjelent a mű második lemezfelvétele Riccardo Chailly vezényletével, aki a milánói Scala ének- és zenekarával 2017 novemberében adta elő többször.

Ami Verdit illeti, a Messa per Rossini utolsó – Libera me - tételét írta ő, s az előadás elmaradása után végül megírta az összes megelőző tételt, ez lett az ő Requiemje. Milyen a Messa per Rossini? Természetesen érdekes, és egyáltalán nem rossz. Öt szólistája van, szoprán, alt, tenor mellett külön basszus és bariton. Való igaz, hogy nem olyan karakteres mint Verdié, de ezt talán nem is várta senki, ahogy egy klasszikus szimfóniától sem várjuk, hogy rögtön beethoveni szinten legyen. Már csak azért sem lehet Verdi szintjén, mert az egyes tételek komponistái nem tudták, konkrétan milyen zenét is írnak a többiek, így a relatív elképzelés bizonyos fokig eleve ki volt zárva.

Tulajdonképpen szomorú, hogy az egykor vezető itáliai zeneszerzőknek ma már a nevét sem hallani. Pedig az általuk írt tételek egyáltalán nem gyengék, mindössze az inspiráció erőssége, illetve az inspirált részek koncentrációja nem éri el értelemszerűen a kimagasló ihletű alkotások szintjét. Ahogyan a templom közt is vannak kimagasló építészeti alkotásnak minősülők, melyek mellett sok ugyan gyengébb hatású, de értéket képvisel, úgy ezek a tételek sem írják át képzetünket a zene történetéről, ám gazdagítják azt. A Verdi művénél kicsit hosszabb Messa per Rossini értékes és előadásra méltó mű. A templomos hasonlat azért is tűnik adekvátnak, mert részben hasonló, részben más, a Verdi-műnél általánosabb egységekkel találkozunk.    

Kérdés, hogy egy mű-e. Igen is, nem is, de inkább igen: ritka érdekesség. Rengeteg egész érdekes részlet tűnik fel, rögtön Buzzolla Introitusában, vagy Nini szintén tenorszólóra írt Ingemiscójának zenekari bevezetésében.

Rilling hajdani bejátszása minden értéke ellenére kevésbé olaszos idiómájú. E téren Chailly előadása előrelépést jelent. A szólisták az elég jótól az igen jóig tartó spektrumra tehetők, a női szólamok előadói jobbak, a férfiaknál jobban hiányzik a karakteresebb, átütőbb hang.

Cím: Messa per Rossini

Kiadó: Decca - Universal

Katalógus: 4834084