„Mindig mosolyognak, de sohasem nevetnek”
A Martin Creed művészeti vezetésével működő Danish National Vocal Ensemble Franck Martin és Bohuslav Martinů műveit rögzítette lemezre.
Fittler Katalin
Négy, magyar viszonylatban kevéssé ismert kompozícióból készült felvétel, Martin két négyszólamú kórusra készült miséje után Martinů négy vallásos tárgyú tétele következik (Four Sings of the Virgin Mary), majd világiasodik a tematika (Martin: Songs of Ariel, Martinů: Romance from the Dandelions). A svájci szerző művei angolul, a cseh komponistáé cseh nyelven.
A korong akár végtelenítve is hallgatható, olyannyira varázslatos a hangzásvilág. Az északi (skandináv) kóruskultúra sajátosságának újabb bizonysága. Nem kell különlegesen költői érzületűnek lenni ahhoz, hogy a hallgató az érintetlen természet tisztaságának vetületeként érzékelje, tehát valami olyanként, ami a személyes értékelésnek kizárólag a legpozitívabb pólusán kaphat helyet. Koppenhága jelképe is eszébe juthat, a sellők éneke.
Az anatómiailag és más tudományos vizsgálattal is megközelíthetetlen minősége diadalmaskodik az emberi hangnak, amelynek érzelmi-indulati skálája végtelen, és kifejezőerejével akár a szöveg tényleges értését is feleslegessé teszi. E természeti tünemény ráadásul rendelkezik a kultúra megannyi többlet-tudásával, a szférák zenéjéből a hallható tartományba leképezett hangoknak immár zenetörténeti távlatokba ágyazott, stiláris biztonságával.
A hangnak, ennek a legszemélyesebb hangszernek – ráadásul többes számban, kórus adta terjedelmben – virtuóza a cambridge-i King’s College neveltje, Marcus Creed, aki 2014 óta művészeti igazgatója az énekkarnak.
A felvétel egésze: komplex élmény. Nem vezet messzire a részletező értékelés, például, hogy egyszerű lejátszó berendezésen is érződik a kétkórusosság térhatása a misében, vagy az a csodálatos arány, amellyel természetesen emelkedik ki minden esetben a – kórustagok közül kikerülő – szólista éneke.
Az előadók „sajátjukként” éneklik valamennyi művet, olyan természetességgel, ahogyan a népdal csendül fel azok ajkán, akik „mondják az éneket”. Itt nincs karmesteri mozdulatok kívánta dinamika vagy tempó, minden meggyőződésből fakadóan evidens. Ami a kóruskultúra tudatosságának ékes bizonysága: a harmóniai érzékenység, amellyel valamennyi énekes rendszeresen reagál, a tételek ideális megszólalása érdekében.
Magától értetődő tempóválasztások, mindig értő és érthető szövegmondás (ráadásul nem csupán artikuláció értelmében, hanem az interpretáció szintjén!), érezhetően nyoma nincs karmesteri „ütésnek”, csupán az együttlélegzés irányításáról lehet szó, s amikor giusto karakter szükséges, pontos indításokról, feszesen tartott tempóról.
A hallgató közben elábrándozik: milyen jó lenne Bartók-kórusokat hallani velük, s Kodály-műveket. S akkor „bevillan”: a balholmi leányok rokonai s szirénhangú énekesek, akik „mindig mosolyognak, de sohasem nevetnek”. És mosolyog a hallgató is, örvendve az élménynek: az előadóknak köszönhetően immár hallótávolságba került a hazai kórusirodalom remekeivel két külföldi szerző zenei világa.
Kiadó: OUR Recordings
Katalógusszám: 6220671