Megkomponált emlékgyűjtemény

A kiadói elkötelezettség szép példája, hogy a TACET „fiatalon” elkötelezte magát Koroliov művészete mellett. 13. kiadványaként kétkorongos albumot hozott ki, amelyen a művész J. S. Bachtól A fúga művészetét játssza. Bátor vállalkozásként, hiszen a kompozíciónak jelentős a diszkográfiája - de még inkább figyelemreméltó, hogy ezzel sorozatot harangozott be: The Koroliov Series Vol. I. Az idő igazolta a terv életképességét: 257. kiadványként a sorozat immár 22. darabja jelent meg (ráadásul közülük öt kétkorongos album).

Fittler Katalin

A magyar zenebarát számára ismerősen cseng (magyar írásmóddal) Koroljov neve, hiszen szólóestjeivel évenként visszatérő vendége a budapesti koncertéletnek, éppen ezért örömmel olvashatjuk a lemez kísérőfüzetében életrajzának magyar vonatkozásait (az – utóbbi időben - évenkénti szólóesteken túl kamarapartnereként a Keller Quartet megnevezését, továbbá a német nyelvű szövegben a Concerto Budapest említését).

Megannyi muzsikushoz hasonlóan Koroljov számára is Bach zenéje „létszükséglet” (mindennap játszik tőle), nem véletlen tehát, hogy a felvételek között is legnagyobb számban az ő művei szerepelnek (5 kiadvány, közülük négy kétkorongos), utána Schubert, Beethoven és Chopin következik (3-3 CD), továbbá egy-egy program Csajkovszkij, Prokofjev, Debussy, Schumann, Stravinsky, Mozart, Ravel és Brahms műveiből (némelyiken a szólódarabok mellett a Duo Koroliov produkciói is megörökítésre kerültek).

 

Chopintől a sorozatban XI számmal mazurkák jelentek meg, a XIII vegyes-programot kínál (various works), csakúgy, mint a 2019 februárjában a berlini Jézus Krisztus templomban rögzített felvétel. A műsor-összeállításhoz első kézből kapunk kulcsot a zongoraművésztől: a válogatás többnyire olyan darabokat tartalmaz, amelyeket már gyermek- illetve ifjúkorában játszott, amelyekhez mindmáig szép emlékei tapadnak. A fivéreinek (Wladimirnak és Alexandernek) ajánlott hallgatnivaló tehát afféle megkomponált emlékgyűjtemény, noktürnökből, keringőkből, etűdökből és mazurkákból. Érvényesnek tartott ifjúkori önarckép a chopini zene tükrében. 

Hallgatásához érdemes ismerni ama vélekedését (a Magyar Narancsnak adott interjújából), hogy „a zenét a művész teszi azzá, ami, és nem a stílus”.  A magát tudatosan „zárkózott művésznek” valló Koroljovtól megannyi személyes megjegyzését közli a kísérőfüzetben Wolfgang Wendel, amelyek gondolatébresztőként hatnak zenehallgatás közben (és után). Legjobb helyzetben azok vannak, akik mindennemű információk nélkül kezdtek ismerkedni a hallgatnivalóval, majd az úgy szerzett élményeket szembesíthetik a leírottak tanulságaival. Ily módon, aki Chopint akart hallgatni, Koroljovot hall – ugyanakkor, aki Koroljov kedvéért ismerkedik a felvétellel, ugyancsak rövid úton jut el Chopinhez. Mármint egy olyan hangportréhoz, amely a korábban jellegzetesnek tartott vonások mellett további (markáns vagy esetleges) vonásokkal is rendelkezik.

 

Kiadó: TACET 

Katalógusszám: 257