Meditatív zene - virtuóz kivitelben

Ahogy a hajósoknak nélkülözhetetlen a biztonságos navigációhoz a világítótorony, úgy a magyar zenei életben a muzsikusoknak is régóta stabil és megbízható viszonyítási pont Borbély Mihály. Lehet a társa egy formációban Binder Károly, Szabó Dániel, Lukács Miklós vagy Dresch Mihály, játszhat a Vujicsics együttessel balkáni népzenét, számára a zéró tolerancia az evidencia, nincs kompromisszum, ha a szakmai minőségről van szó. 

Iván Csaba

Az új albumot idén februárban három nap alatt rögzítették a BMC Stúdiójában. A borítón Anna Natter talányos grafikája megelőlegezi a koncepciót - bölcs nyugalmat árasztó izgalmas meditatív zenét hallunk virtuóz kivitelezésben. A 2019-es „Grenadilla” album zenészeihez most is ragaszkodott a zenész, mert ehhez a fajta muzsikához nagy összeszokottság kell. A lemezt nyitó Borbély-kompozíció, az „Estére mi marad belőlem” szép komótos tenorszaxofon intrója közben besétálunk a kékszakállú remete titokzatos szertartástermébe, ahol az embereknek eszébe sem jut a teljesítendő kívánságaik megfogalmazásával tölteni az időt. Egy rövid órára mindenki a némaságot fogadó rend tagja lesz egy a szavakat devalváló, örökké szószátyár korban. A kommunikáció a zenével történik. Megértve a koncepciót nem is érdemes az etnojazz, a worldmusic és a klasszikus zene elemeit és hatásait vadászni a felvételeken. Mert rögtön az elején a „Hívó távolok” kósza szaxofonlépései, neki-nekilódulásai inkább belső utazásról szólnak, ide invitál a csendesen társuló dob, és erre tart komótos lépésekkel a bőgő is. Motivikus szerkezetében a Bolero logikáját  követő "Threeplus dreams”-t hallgatva értjük már, miért nélkülözhetetlen láncszem a formációban a fiatal zongorista generáció immár egy idő óta állócsillaga, Tálas Áron. A tárogató szólamát kiemelő egyedi zongorafestéseit az teszi különlegessé, hogy ő profi dobos is, istenáldotta ritmusérzékkel. 

 

 

A „Kopog... megáll... árnya int...” a rend hercegi remetelakában tett újabb sétában a klarinété a főszerep, szinte animáció után kiált. Ha eszébe jut klipet készíteni valakinek az albumhoz, az előbb említett nyitó kompozíció, a „By Evening What Remains of Me” mellett ez lehetne a másik befutó. A bravúros basszusklarinét szólammal felvezetett „Ez is furcsa” a rejtélyes rend belső zugait feltáró újabb séta. A „Se vonat, se állomás” zenés-filozofikus töprengés (a No Train, No Station angol cím nem véletlenül utal Coltrane-re), nagyon intenzív muzsika, az egyik telitalálat az albumon, Tálos itt is illusztrálja, hogy kell a szellős szép futamokkal a szopránszaxofonon eljátszott témát megtámogatni, máskor többértelművé tenni finom ellenpontokkal. A „Lidérc” átvezetés az utolsó terem felé a dvojnice izgatott csapongásával, hogy aztán a remeteségben tett éjszakai vándorlást a „Hajnali fohász” zárja. Egy gospel-mise záró imája a „Dawn Prayer”. Akkor már kezdjük érteni, hogy egy végsőkig narcisztikussá vált korban az ember okos választása csak a szerény alázattal való elfogadás lehet, a csendes szemlélődés. Mert a legnagyszerűbb és legfontosabb dolgok mindig egyszerűek. A hercegi remeteségből – az albumot okosan keretezve - „A fény már hív, kelteget” vezet ki minket derűt és nyugalmat árasztva egy csodálatos altszaxofonon eljátszott dallammal, remek nagyívű zongoraszólóval, a bőgő (Horváth Balázs) izgatott és lelkes settenkedésével, a szertartáshoz illő ünnepélyességet a dob (G. Szabó Hunor) csapongó csatlakozása teremti meg. 

Néha zenemegosztókra tesznek fel egy adott hangulathoz passzoló zenei válogatást. A Miracles of the Night több ennél. Talán Anna Natter szép mégis titokzatos grafikája az albumborítón is erre utal: nem kell mindig mindent értenünk, felesleges az időnket arra pazarolni, hogy mindent szavakba foglaljunk és megmagyarázzunk. A rendnek, amihez csatlakoztunk, a meditáció az alapja. Első lépésként tegyük be ezt a „Michelin-csillagos” lemezt a lejátszóba, aztán feledkezzünk el kicsit a minket körülvevő világról, hagyjuk, hogy hasson ránk. A többit bízzuk a zenére. 

 

Kiadó: BMC Records 

Katalógusszám: BMCCD309