Más nézőpontból

A Profil Edition ismét egy viszonylag ritkán emlegetett, ámde kiváló művész, Hans Knappertsbusch felvételeit vette gondozásba, így született a Brahms és Bruckner szimfóniáit tartalmazó kiadvány.

Zay Balázs

Két jelenség megítélése nagyon eltérő lehet attól függően, mikor s milyen szempontból tekintünk rájuk. Annak idején Furtwängler és Knappertsbusch értelemszerűen két teljesen eltérő muzsikusként tűnt fel. Sok szempontból eltérőek természetesen ma is, lévén kimagasló módon markáns személyiségek, ám ha a haláluk óta eltelt időszak általános stiláris fejlődésére gondolunk, e tekintetben a két nagy német karmester közt sok hasonlóság is feltűnik.

Ezt messzemenően érzékelteti a Profil Edition Günter Hänssler nemrég megjelent albuma, melyen Knappertsbusch vezényletével Brahms négy és Bruckner hat (III-V., VII-IX.) szimfóniája kapott helyet.

A két karmester nagyjából egyidős volt, Furtwängler 1886-ban, Knappertsbusch 1888-ban született. Ez persze főleg azzal együtt releváns, hogy mindketten műveltségüket megalapozó német családból származtak, Furtwängler apja régész, anyja festő volt, Knappertsbusch gyáriparos család sarjaként filozófiát tanult. Repertoárjuk erős átfedésben volt. Mindketten szerfelett szűk körben mozogtak, azon belül azonban – és itt a hasonlóság - nagy szabadsággal. Mindketten elsősorban Beethoven, Brahms, Bruckner és Wagner zenéje iránt érdeklődtek. Velük készültek A Nibelung gyűrűje első teljes, élő felvételei, melyek mindmáig a legkiválóbbak, s éppen csak megközelíthető vetélytársai a későbbi legjobb felvételeknek is.

Ugyancsak mindkettőjüket jellemezte a stúdiófelvételekkel szemben érzett erős averzió. Innen ered, hogy – bár olykor készítettek stúdiófelvételeket is – főleg élő felvételek állnak rendelkezésre mindkettőjüktől, legtöbbször ugyanazoknak a műveknek újabb és újabb előadásai. Rendre visszatértek ugyanazokhoz a kiválasztott darabokhoz, mindig valami más jellegzetességet hoztak elő belőlük, még ha az alapkoncepción nem is változtattak különösebben. Mindketten az alkotás pillanatára helyezték a hangsúlyt, s elhanyagolhatónak tekintették a pontosságot. Furtwängler a mindenkori újraszületés, a mindenkori újraalakulás csodáját próbálta megvalósítani. Knappertsbusch köztudottan kifejezetten utált próbálni, és lényegében hasonlatosképpen a hangverseny alatti ihletett együttmuzsikálást kívánta szuggesztív vezénylésével elősegíteni.

Érdekes módon némi hasonlóság fedezhető fel a két karmester nácizmushoz való viszonyát illetően is. Egyikük sem volt párttag és egyikük sem volt nemzetiszocialista érzelmű, mégis mindkettőjüket elítélték a háború után. E téren, úgy vélem, a szülői ház hatása erősen érvényesült.  Furtwängler, archeológus apa s festő anya gyermeke, mindenek felett álló művésznek érezte magát, egy évezredes sor tagjának, aki egy bizonyos szinten túl nem akart politikával foglalkozni. Knappertsbusch, gazdag gyáros fia, filozófus, szélsőséges érzelmeket sosem táplált. Sokszor szembe is fordult a náci vezetéssel, sem Hitler, sem Goebbels nem kedvelte őt. Épp ezért Németországból Ausztriába települt át. Az Anschluss után, szűkében lévén jó zenészeknek, Németországban is megtűrték. Mind Furtwängler, mind Knappertsbusch rendkívül öntudatos volt, nem is gondolták, hogy bármit is másképpen kellene tenniük. Sokan tanúsították, hogy ha tudtak, segítettek az üldözötteknek.

Ha a két karmesternek ezt az öntudatosságát megpróbáljuk tovább definiálni, épp arra jutunk, amit Brahms- és Bruckner-előadásaik is tükröznek. Furtwängler karaktere költőibb volt, stílusa elvontabb és rejtelmesebb. Knappertsbusch mellette földhöz közelibbnek tetszik, de ez csalóka. Ő is a maga ideálisnak látott világában élt.

A két karmester hozzáállása a pontossághoz sajátos belső feszültségre utal. Mintha azt érezték volna, a precizitással elvész a lényeg. Előadásaikat hallgatva egyáltalán nem érezni túlzott pontatlanságot, inkább azt, hogy nem erre helyezték a hangsúlyt, nem kívánták a nehezen befogható ihletet efféle földhözragadt dolgokkal elijeszteni. Persze a legjobb zenekarokkal dolgoztak, Knappertsbusch néha felső másodvonalbeliekkel, aki vagy mindent tudtak, vagy a nagy dirigens vendégszereplésekor kiváltképp összeszedték magukat. Az ő esetükben nyilván így is volt. Soltiból például – akivel útjaik két fontos ponton találkoztak (a Bajor Állami Operaház vezetése a háború után, aztán A Nibelung gyűrűje lemezfelvétele a Deccánál) és mindkétszer Solti jött ki nyertesen - a precizitás hozta ki a nagyságot, de náluk ez bizonnyal tényleg az ihlet rovására ment volna. Ugyanakkor mindkettőjükben volt egy „másik kiemelt figyelem”, a zene folyására, a zene pillanatnyi ihletére való összpontosítás. Sőt, még talán azt is lehet mondani, hogy ehhez mindkettőjüknek – más és más – sajátos lazaság kellett a megszokott dolgok tekintetében. Nem lehet egyszerre a cseppre is, a tengerre is fókuszálni.

Knappertsbusch e Brahms- és Bruckner-felvételei a legjobbak közt vannak. Brahms esetében Furtwänglert érzem a legkiemelkedőbbnek és legegyedibbnek, a legtöbb későbbi jelentős dirigenst jónak, de sok tekintetben hasonlónak, s Knappertsbusch valahol ott van középen. Nem színvonalban, mert ott magasra teszem, hanem a zene alternatív megközelítésében. Általában jellemző, s ez talán összefügg az említett földhözragadtabb attitűddel, amiről meg lehetett állapítani, hogy csalóka, mivel ugyancsak a maga ideálisnak, csak éppen másképp ideálisnak látott világát jeleni. Knappertsbusch is sokat alterál, de a nagy formákat jobban tartja. Bruckner esetében hasonló a helyzet az ő oldalán, míg Furtwängler kapcsán úgy látom, részben kimagasló, részben azonban nem éri el azt a szintet, amit a kevésbé darabokban, inkább folyamatában szerkesztett Beethoven-és Brahms-alkotások előadásakor.

Az album nagyon jó hangminőségű, de felvet egy kérdést. Vajon mennyire hűen érzékeljük a régi előadást, amikor az egyik felvétel dúsabb, morajlóbb, a másik vékonyabb? Nyilván nem véletlen Wagner egyik legjelentősebb dirigensétől, hogy a III. szimfónia előadása a legmeggyőzőbb. S az sem, hogy az V. szimfónia szól vékonyabban. De mennyi ered az interpretációból, mennyi ered a rögzítésből?

Kiadó: Profil Edition Günter Hänssler

Katalógusszám: PH18048