Magányosság-űző muzsika
Az alcím – the complete piano trios – zavarba ejtő lehet a kamarazene kedvelőinek is; kvízjátékban vajon hány forintos kérdés lehetne, hogy hány zongorás triót komponált Schubert? Miközben „újdonságokat”, „érdekességeket” fedezünk fel a zeneirodalomban, voltaképp arcpirító az ilyesfajta nem-tudás.
Fittler Katalin
A kétkorongos album hátlapja megkegyelmez a tudatlannak: két kései (1827-ben komponált) négytételes művön kívül egy korai (tizenöt évesen írott) szonátatétel és egy – nem Schuberttől származó elnevezéssel - Notturno gazdagítja e kamarazenei apparátus irodalmát. Az első korongon a B-dúr Trió található, és a feltételezések szerint eredetileg e mű tételének szánt Esz-dúr Notturno, a másodikon a fiatalkori B-dúr szonátatételt követi az Esz-dúr ciklus. A két négytételes mű születését Fülei Balázs (a trió zongoristája) Beethoven halálával hozza összefüggésbe, mondván, az önbizalomhiánnyal küszködő Schubert mintha béklyóktól szabadult volna meg… Csak sajnálhatjuk, hogy utána már kevés ideje volt hátra!
A két monumentális (45-50 perces) ciklus varázslatos: megszünteti a hallgató időérzetét. Tér-idő korlátok nélkül közvetlen hatást gyakorol (az előadók által) a hallgatóra, aki – hallgassa egyedül, avagy társaságban a felvételt – hirtelen „rokon lelkek társaságában” érzi magát. Mondhatni, magányosság-űző muzsika, kiváltképp a vallomásos B-dúr darab. Persze, nem tudni, vajon ugyanezt éreznénk-e akkor is, ha mindennemű információ nélkül hallgatjuk a műsort. Mert a tények-adatok óhatatlanul is befolyásoló hatásúak. Két mű azonos apparátusra, szinte közvetlenül egymást követően, amelyek közül az első nem került nyilvános előadásra a szerző életében, aki a mű kiadásáért sem tett lépéseket. Nem úgy a második: az Esz-dúr triónak nemcsak nyilvános előadását érhette meg a szerző, hanem a kotta megjelenését is! Az már csak „hab a tortán”, hogy az 1827. decemberi bemutatón ugyanaz az együttes játszotta az Esz-dúr triót, amely korábbi testvérét 1828 januárjában szólaltatta meg Josef von Spaun lakásán. Vajon Schubert maga is „reprezentatívabbnak” érezte az utóbbit? Vagy épp az előbbi személyességét óvta volna a széleskörű nyilvánosságtól? Megválaszol(hat)atlan kérdések, amelyek csupán életrajzi adalékok ismeretében merülnek fel.
Az viszont korántsem kérdéses, hogy olyan előadó-együttes tudja őket sikerre vinni (pontosabban: megszerettetni a hallgatókkal), amely elkötelezettje a bécsi Mesternek. „Schubert zenéje áll talán a legközelebb mindhármunk szívéhez. Koncertjeinken gyakran műsorra tűzzük darabjait. 2021-ben elérkezettnek láttuk az időt, hogy ezzel a dupla lemezzel kifejezzük iránta tiszteletünket és kötődésünket. Akárhányszor is foglalkozunk Schubert műveivel, minden alkalommal csodálattal állapítjuk meg, hogy ezek a darabok örökérvényűek” – olvashatjuk Fülei Balázs ismertetőjének záró bekezdéseként. A 2016-os veszprémi Auer Fesztiválon alakult a trió, melynek hegedűse Kováts Péter, gordonkása Varga István. Munkásságuknak köszönhetően remélhetőleg nagyobb figyelmet kapnak ennek az apparátusnak a remekei – hiszen a vonósnégyes műfaj-jelentőségűvé válása egyszersmind azt is eredményezte, hogy a többi, kevés előadót foglalkoztató művek háttérbe szorultak.
A Gödöllőn készült felvételen jól követhető az egyes hangszerek „funkcióváltása”, mondhatni, a formát követő hangszerelési koncepció. Talán csak a gordonka hangzását keveselljük, amikor nem szólisztikus a játszanivalója, annál is inkább, mivel a hegedű „primárius” helyzete néha a vonós-hangkészlet mély-regiszterébe utalja. Fülei Balázs billentés-kultúrája ezúttal sem téveszti el hatását.
Kiadó: BMM
Katalógusszám: 2022CL1-2