Lengyel tojás

Történt pedig, hogy óvodás koromban egyszer nagy izgalom támadt az anyukák között. Az étlapon az állt, hogy egyik nap lengyel tojás lesz az uzsonna. Nem tudták, mi az, és valamilyen különös okból kifolyólag ez annyira izgatta őket, hogy napokig erről beszéltek, emlékszem, még otthon is szóba került.   

Zay Balázs

A DUX cég új lemezén Mieczysław Karłowicz három darabja szerepel. Az ígéretes zeneszerző 33 évesen hunyt el, így életműve megszakadt. Hazájában azonban ápolják az emlékét, megérdemelten, hiszen jeles komponista volt. Hegedűversenye nagyon virtuóz darab, Nigel Kennedy is játszotta egyszer. Karlowicz szimfóniákat is írt, főképp pedig szimfonikus költeményeiről ismert. Ezek leghíresebbje az Oświęcimi Stanislaw és Anna, a lengyelek Rómeó és Júliája, avagy bizton mondhatjuk, Siegmundja és Sieglindéje, hiszen vesztükre a szerelmesek testvérek voltak. Karłowicz két másik műve: Bánatos mese és Jelenet egy álarcosbálon. Mindegyik hátterében romantikus történet vagy epizód áll. Művei alapján Karłowicz nem volt előremutató komponista, ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy szakmájának kiváló mestere volt, ezek az alkotásai ugyan nem tartalmaznak eddig nem hallott elemet, viszont a maguk módján kiválók. Nincs bennük üres sematikusság, elcsépelt fordulat, gyenge megoldás. Kétségkívül a nagyromantika középső fennsíkjának - a századforduló körül - már általánosnak és nem úttörőnek számító fázisát képviselik, ráadásul nincs meg bennük az igazán nagy későromantikusok újszerűsége és egyedisége. De nemcsak jók, hanem hiánypótlók is annyiban, hogy megelőzően nem írták meg ezeket Lengyelországban - nem "ugyanezeket" persze, hanem a nemzeti fejlődés e fázisa elhúzódott.

Örvendetes, hogy a lemezen a Royal Philharmonic Orchestra játszik, azaz a lengyel művel közelebb kerülnek az angol zenei világhoz. Grzegorz Nowak derekasan vezényel, különösebb meglepetések nélkül, kiegyensúlyozottan. 

Az álommunka egyik Freud által leírt, alapvető mechanizmusa a sűrítés. Mire a rejtett álomtartalom konkrét álomtörténetté válik, gyakran sűrítésen megy keresztül, több motívum olvad össze eggyé, míg kimaradhatnak bizonyos részek.

A lengyel tojás, mint később megtudtam, másik nevén zsidótojás, az askenázi zsidók hagyományos étele. Hajdanán az óvodában nem eredeti receptet használtak, már ha jól emlékszem, apróra vágott keménytojást kaptunk, mikor a titokról egyszer csak fellebbent a fátyol. 

 

A lengyel lemezen kakukktojás van a három Karłowicz-mű mellett: Chopin Allegro de concert című darabjának új, hangszerelt változata. Az 1841-ben megjelent mű nagyon érdekes, hamar felmerült, hogy egy harmadik zongoraverseny első tételének készült. Erre utal Chopin1841. szeptember 10-én kelt levele: Allegro maestoso (du 3me Concerto) pour piano seul. Schumann is zongoraverseny-vázlatnak vélte a művet, ami nem csoda, mivel tényleg ezt a benyomást kelti, továbbá évekkel korábban maga is írt egy ilyen "szóló-versenyművet" Concert sans orchestre címmel, melyet, III. szonátaként is számon tartanak. A darabot sokan hangszerelték, Jean-Louis Nicodé, Kazimierz Wiłkomirski, nemrég Ingolf Wunder és most a fiatal, lengyel-amerikai pianista, Konrad Binienda. Emellett Alan Kogosiwski is meghangszerelte, de úgy, hogy három tételesre egészítette ki más Chopin-művek felhasználásával. Míg Chopin szólózongorára írt műve egyértelműen zongoraversenyt idéz, nem könnyű concertóvá változtatni. Chopin elég nagy zeneszerző ahhoz, hogy csak úgy ne nyúljon a kottájához senki. Ezért problémás kicsit Kogosowski Neeme Järvivel rögzített letétje. Ugyanakkor a többi meg túl közel van az eredetihez, és így formailag messzebb attól, ami Chopin III. zongoraversenye lehetett volna. Nicodé változatát Michael Ponti vette lemezre, a kiegészítés egész jó, de a hangszerelés olykor furcsa. Wiłkomirski letétje, melyet a libanoni Setrak Setrakian játszott be, szintén derék munka, élvezet hallgatni, de a hangszerelés - bár a Nicodé-verzióban mentes a feltűnő, szokatlan megoldásoktól - nem igazán Chopin világára vall. Ezen javított a fiatal osztrák Wunder, aki maga játszta be a Deutsche Grammophonnak. Mindenképp az övé és Biniendáé emelkedik ki a sorból. Meg kell azonban jegyeznem, hogy - talán paradox módon épp a hűségre törekvés miatt - a zongora belépését senki sem tudta a Chopin két zongoraversenye szerinti meglepőséggel megoldani. Mind Wunder, mind Binienda hangszerelése adekvát, de Wunderé kicsit szimfonikusabb, s így közelebb van Chopinéihez. Viszont Biniendáé a legletisztultabb, ebben érvényesül a legzavartalanabbul a mégiscsak Chopin által leírt zongoraszólam. Binienda hangszerelése és játéka egyaránt filigrán. Szép, meg kell hagyni. Binienda felfogása is a "kisebb" felé tart, gyors, peckes, az eredeti előadásai közül talán Neuhuséhoz áll közel, aki szintén elég gyorsan játszotta. Valahol Wunder és Binienda közt lehet az ideális a hangszerelést illetően. 

 

Kiadó: DUX

Katalógusszám: DUX1621