„Le plaisir est la règle” – egy Debussy-válogatásról
Az Impressions – The Sound of Debussy egy három korongot tartalmazó válogatás abból a 33 CD-t tartalmazó, összkiadás-jellegű album-sorozatból, amely idén, Debussy halálának centenáriumi évében jelent meg a Warner Classics kiadványaként.
Fittler Katalin
Még egy válogatás? – merülhet fel a kérdés az állandó elégedetlenekben, akik bármely összeállítás esetében találnak kifogásolnivalót, feleslegesnek ítélve némely darab újraközlését, és hiányolva mások szerepeltetését.
Még egy válogatás? – merülhet fel a kérdés a gyűjtőkben is, akik néha bizony fogcsikorgatva vásárolják meg a további kínálatokat, akár csak egyetlen érdekes/ritkaság track kedvéért is.
Igen, még egy válogatás! Amit, még akkor is, ha a műsort illetően mindenki könnyen találhat fanyalognivalót, rendkívül értékesként kell számon tartani. Sőt, nem csupán számon tartani érdemes, hanem mindenképp érdemes közelebbi kapcsolatba kerülni vele. Mert megérdemli a helyét bármely gyűjteményben!
Aligha tekinthető elfogultságnak, ha a legértékesebbnek a zongoradarabok kínálata tűnik, függetlenül attól, hogy a sorozatok teljességét hiába keresnénk. Az első korong egésze zongorazenét tartalmaz, és még a másodikon is szerepel jó pár szólótétel. Többé és kevésbé ismertek egyaránt, nyomokban a keletkezés időrendjének rendezési szempontját sejttetve. A legfőbb szempontnak az tűnik, hogy a hallgatót kiragadja a mindennapokból, a gazdag változatossággal örömforrást jelentve. Telitalálat, hogy az kísérőszöveg címéül olyan Debussy-idézetet választottak, amelyet a zenehallgatási élmény hitelesít: „Le plaisir est la règle”. Mert gyönyörűség hallgatni ezt a színekben gazdag muzsikát, már-már a szórakoztató zenének kijáró élvezettel!
Miként az impresszionista festők számára az állandóan változó egy (jellegzetes) pillanatának megörökítése jelentett kihívást, a képileg rögzített pillanatot nem kiragadva a folyamatból, hanem épp ellenkezőleg, arra törekedve, hogy az ne keltse a statikusság látszatát, Debussy a lekottázhatatlan lekottázására vállalkozott. A hagyományos notáció a csontvázat rögzíti, ám a ritmusképletek egymásutánja hihetetlen dinamizmust rejt (ehhez a dinamika jelent nagy segítséget). Rejtett táncos mozdulatok, feltűnő vonulások, forgatagok, amelyekben megannyi apró részletre érdemes egy-egy pillanat erejéig rácsodálkozni. Rendkívül gazdag ez a világ, annak ellenére, hogy a drámai kontrasztok feszültségeit ritkán villantja fel.
A zongoradarab-válogatás külön értéke, hogy változatos előadói személyiségek interpretációját kínálja. A nevek némelyike ismeretlenül csenghet még a zongoramuzsika rajongói számára is. Monique Haas (1909-1987), akinek halála 20. évfordulója alkalmából megjelentették CD-n valamennyi felvételét, Samson François (1924-1970), aki hatévesen Mascagninál kezdte zongoratanulmányait, az olasz-francia Aldo Ciccolini (1925-2015), az 1936-ban született Cécile Ousset, aki 70 évesen vonult vissza a fellépésektől, az elsősorban muzikológusként számontartott Jean-Pierre Armengaud (1943-), aki zongoristaként zenetörténeti jelentőségű események közreműködője is volt, Michel Béroff (1950-), a tragikus sorsú, mindösszesen 34 évet élt Yuri Egorov (1954-1988), Pierre-Laurent Aimard (1957-) – hogy csak a szólódarabok előadóit említsem!
Közös jellemzőjük, hogy úgy tűnik, mindegyikük anyanyelvi szinten érti-érzi és beszéli Debussy zenei anyanyelvét, és szívesen adja tovább élményszámba menően a műveket. Megunhatatlan játékörömmel, függetlenül a technikai kihívásoktól. Gyöngyöznek a futamok, minden hang dinamikus, a környezetével szerves kapcsolatot alkotva, összefüggő folyamatokat alkotva, avagy apró floszkulusokkal színesítve a hangképet.
És miután nyilvánvaló a zongora hangszín-lehetőségeinek végtelensége, újabb dimenzióként értékelhetjük az apparátus növekedését, kamaraművek és zenekari tételek felidézésével. Ami egyúttal arra is jó, nehogy valaki – a zongora-élmények hatására – par excellence zongoramuzsika-szerzőnek vélje Debussyt. És a zenekari színek után érdemes visszatérni a zongoradarabokhoz, hogy felfedezzük, mennyire ugyanaz a hangzáselképzelés vezérli a szerzőt a választott apparátusok eltérő lehetőségei ellenére is. A zenekari művek színvilágának ismerete nagy kihívást jelent a zongoraművek igényes előadói számára! Ilyen szempontból különlegesen érdekes a Masques tétel meghallgatása a Fuvola-brácsa-hárfa szonáta fináléja és egy zongorakíséretes dal (Fête galante) közé ágyazva.
Épp a hangszín-világ elsőlegessége indokolja, hogy a válogatásban helyet kapott mások által hangszerelt Debussy-darab csakúgy, mint más szerző darabjának Debussy általi hangszerelése. Ily módon tágabb horizontba kerül a szerzői életmű – és mivel mindent lehet fokozni: hallhatjuk Debussy zongorajátékát is, egy gépzongora-tekercs rekonstruálásával (Le Soirée dans Grenade).
A kétségkívül népszerűsítő szándékkal létrehozott album bő három és fél órányi hallgatnivalót kínál. Ennyi idő alatt sok impulzust lehet kapni a további érdeklődéshez. Az alkotó- és az előadó-művészet területén egyaránt.
Kiadó: Warner Classics
Katalógusszám: 0190295715809