Látvány kínálta többlet

A DVD kínálta tér-idő utazás Lipcsébe vezet, 2018 márciusába. Olyan hangversenyre, amely nemcsak hangzásában, hanem látványként is megörökítésre méltóan értékes és tanulságos. A tér-idő utazást teljesíti ki a felvétel kísérőszövege, amely e két kompozíció lipcsei „múltját” eleveníti fel. Mozart életművében elsősorban az operák hódítottak Lipcsében, mellettük a hangszeres (zenekari és kamara) műveknek mérsékelt érdeklődés jutott (történhetett volna másként is, amennyiben az operák-keltette lelkesedés holdudvarába kerülnek). Amikor viszont megtörtént az „áttörés”, az elsők között vált repertoárdarabbá a „nagy” g-moll szimfónia, köszönhetően megannyi Gewandhaus-karmesternek és neves vendégdirigensnek. 

Fittler Katalin

Andris Nelsons, aki huszonegyedikként tölti be a zenekar vezető karmesteri tisztét, folytatja a hagyományt. Csajkovszkij Hatodikja pedig már csak a szerzőnek a Mozart iránti rajongó imádata okán is indokoltan követte az ünnepi koncert műsorában. A Gewandhaus-repertoárban Arthur Nikisch alapozta meg e kompozíció helyét, amikor nem kevesebb, mint 14 alkalommal dirigálta.

Hangversenyek DVD-felvételénél potenciálisan mindig ott van a látvány-kínálta „többlet”. Élményben, tanulságban egyaránt (és persze, gyakran a humorérzéknek is kínálva csemegéket). Ebben az esetben a tanulságot elsősorban a karmestert megörökítő képek jelentik, éspedig szigorúan a felcsendülő hangzással EGYÜTT! 

A remek operatőri munkának köszönhetően nemcsak „célirányosak” a zenekari muzsikusokat mutató képek, tehát gyakran azokra a hangszeresekre irányul a kamera, akik épp akkor szólót játszanak (fontos zenei anyagot szólaltatnak meg), hanem oly módon fordul feléjük, hogy szinte előkészíti a hallgatói figyelmet. Tehát, nem az első hangra „ér oda”, hanem a fúvósoknak – leggyakrabban a fuvolistának – már a frázisindítást megelőző levegővételét is érzékeljük.

Ez az „előkészítés” titkába való bevezetés fokozottan hasznos és tanulságos a karmestert illetően. Korántsem „ellesett” pillanatok ezek, hiszen a nagy nyilvánosság előtt zajlanak (igaz, keveseknek adatik meg, hogy szemből láthassák a karmestert), viszont – érzésem szerint – közelebb visz ahhoz a nyilvánvalóan (a természetéből adódó) megfejthetetlen „titok”-hoz, ami a lett dirigensnek sajátja, s ami minden bizonnyal nagyban hozzájárul ahhoz, hogy saját együttessel csakúgy, mint alkalmi partnerekkel, mindig élményadó produkciót hívjon életre.

 

Nelsons dirigensi tevékenysége egyidejűleg (minimum) két síkon (szinten) zajlik. A teljes mű (tétel) alapos ismeretében is mindig teljes „jelenlétet” követel, vagyis nála nincs újrajátszás, valamennyi ismételt megszólaltatás produkció (nem pedig „reprodukció”). Maga jár elöl ebben jó példával, amennyiben minden tételkezdésre „rákoncentrál” – minimális idő, maximális haszonnal, ugyanis hasonló beállítódást inspirál a muzsikusaiban. Akik tehát szinte várják, hogy megszülethessen a hangzás. A későbbiek folyamán, amikor választékos mozdulatokkal irányít, megfigyelhető, hogy nem „beint” (némely karmesternél ez a maximum!), hanem rávezető gesztussal a megszólaltatandó (az előzményekhez képest új karakterű) fordulat atmoszféráját teremti meg. Ebből következően biztosan kézben tartja a nagyformákat (a tételek, műegészek felépítését), ugyanakkor a kiemelt jelentőségű szólamot (dallamot) megszólaltatók számára azt az érzetet kelti, hogy „szabadon” játszhatnak. Mindeközben, természetesen, fokozottan marad „ideje”, energiája a mindenkori kíséret kidolgozottságát biztosítani.

Azok viszont ténylegesen „ellesett” pillanatok, amikor regisztrálhatjuk: gyakran „néznek fel” a karmesterre a játékosok, nemritkán épp akkor, amikor a szólóállások érzelmi-indulati töltését inspiráló mozdulatait várják. Ily módon a zenekari muzsikusok is tudatosan hozzájárulnak a tételek koncepciózus megformálásához.

Mindezek: háttér-információk – a lényeg akkor is érvényesül, ha valaki nem nézi, csupán hallgatja a produkciókat.

 

Kiadó: Accentus Music

Katalógusszám: ACC10445