Kortárs hegedűversenyek klasszikus társaságban

Nemrégiben két olyan lemez is megjelent, melyen régi és új művek szerepelnek egymás mellett, részben vagy kizárólag hegedűverseny, s a kontextus is közös: a világűr, vagy ahogy manapság divatos mondani, az univerzum.

Zay Balázs

Az Aurora Zenekar albumának címe: A szférák zenéje. A Deutsche Grammophon lemezének borítója a múltba repít vissza jónéhány évtizeddel. Mozart Jupiter szimfóniáját halljuk elsőként. A mai hallgató ugyan a bolygóra asszociálhat a címről, ám az elnevezés Mozarttól származik, s nem is az égitestre, hanem az antik istenre vonatkozik. Nicholas Collon igazi mai előadást dirigál, a zenészek ugyan nem historikus hangszereken játszanak, de az előadás stílusa a mozgalom erős hatását tükrözi, kisebb együttes, gyors tempók, áttetsző faktúra, objektivitásra törekvő megközelítés. 

 

Mint ilyen egyáltalán nem rossz, bár véleményem szerint mind a különböző korú hagyományos, mind a kiemelkedőbb historikus előadóktól jócskán vannak maradandóbb emlékeket hagyó interpretációk. A nagy párdarab ezen a korongon Thomas Adès Hegedűversenye, mely a Koncentrikus ösvények címet viseli. Szólistája a finn Pekka Kuusisto, akinek a tehetségéhez nem férhet kétség, ugyanakkor én preferálom a részletekre jobban figyelő, finomabb kidolgozású előadásmódot, mely Anthony Marwood bejátszását jellemzi. Ezt a zeneszerző maga dirigálja. Ez is, valamint Augustin Hadelich Hannu Lintu kísérte felvétele jóval többet hoz ki a darabból. Utóbbi nem kis részben a kiváló dirigens érdeme, aki már a mű elején hömpölygő mozgást idéz, eltérően a Collon vezette zenekar darabosabb előadásával. Persze mindennek több oldala van, Kuusisto féktelenségével, Collon objektívebb megközelítésével ad egyéni színt az interpretációnak. Halljuk még Max Richter Utazás (CP1919) című kis darabját, mely kétségkívül atmoszférikus. A fiatalokat nyilván vonzza John Dowland és David Bowie egy-egy dalának átdolgozása, az én számomra azonban ez már túlzott eklektika. A lemez sokkal egységesebb lenne, ha ezek helyett Adès Északi sarkcsillag című művét veszik fel. Ideálisabb megoldás volna, már csak a műsoridőt tekintve is. 

A Mirare kiadó lemezén a fiatal francia hegedűművész, Fanny Clamagirand játssza Beethoven és Pēteris Vasks Hegedűversenyét. Ez már egységes program. Klasszikus és kortárs alkotások kombinálása ideális, nem csak üzleti okból. Segíti a még megismerendő új mű szélesebb körben való megismerését, a relációk megtalálását - már ha van. Vasks alkotásának címe Távoli fény. Ahogy Adès Koncentrikus körök című hegedűversenye, örvendetes módon ez is egykettőre sokat játszott darabbá vált, lemezfelvételeinek száma is relatíve nagy: Renaud Capuçon, John Storgårds, Vadim Gluzman, Katarina Andreasson, Alina Pogostkina, Daniel Rowland, Stanko Madić. Nem véletlen, hogy nagy az északi reprezentáltság, a karmesterek közt ott van Juha Kangas (Storgårds, Pogostkina) és Hannu Lintu (Gluzman) is. Vasks műve nyugodt, kontemplatív, ellentétben Adès köreivel, itt nem siet az idő, hanem éppen ellenkezőleg, szépen lassan megy. Míg Adès Hegedűversenyét érdekesnek érzem, ennél megkockáztatom azt, hogy jelentős darab. Legalábbis amennyire a még rövid rálátás engedi, úgy vélem, a fontosak közé tartozik. 

 

A lemezen az Angol Kamarazenekar működik közre Ken-David Masur vezényletével. Ő Kurt Masur fia, s a Milwaukee Szimfonikus Zenekar vezetője. Beethoven Hegedűversenye azért is érdekes, mert édesapja négyszer is felvette, Salvatore Accardo (Philips/Eterna), Yehudi Menuhin (EMI/Eterna), Karl Suske (Eterna), illetve Anne-Sophie Mutter (Deutsche Grammophon) közreműködésével. A Masur-fiú jó karmesternek látszik. Édesapja szimfonikusabb felfogást képviselt, folytatva és fenntartva a legalább Mendelssohnig visszanyúló, lipcsei hagyományt. Fanny Clamagirand és Ken-David Masur újszerűen közelítik a darabot, nagyon visszafogottan, lírai módon, a halkabb tartományokban mozogva, kevesebb kontraszttal mind a magánszólamban, mind a zenekari kíséretben, tartózkodva az erősebb dinamikától. Ez részben nagyon szép eredményre vezet. Igen igényes és karakteresen, de nem túlzó módon egyedi olvasat, mely élményszerű alternatívát nyújt. Illik ráadásul Vasks Hegedűversenyéhez. Ebben még inkább kiütközik Clamagirand kivételes költői hegedűjátéka és Ken-David Masur kidolgozott kísérete. Clamagirand hegedülése a hangszer megszólalását tekintve is érdekes, a mélyebb regiszterekben kifejezetten plasztikus, egyszerre finom és vékonyan testes, viszont magasan sokszor egyenetlenül vékonyodik. Ennek is megvan persze a maga sajátos bája.

A lemez Beethoven távolról fénylő Hegedűversenyének színvonalas és érdekes, Vasks Távoli fényének egyik legjobb előadását tartalmazza.   

 

Kiadó: Deutsche Grammophon 

Katalógusszám: LC0173

 

Kiadó: Mirare 

Katalógusszám: MIR476