Korszakok

A Warner Classics a fiatal Claudio Abbado legkorábbi felvételeit adta ki. E lemez különlegessége, hogy a kiváló dirigenst nem karmesteri minőségében, hanem a billentyűs hangszerek avatott szólistájaként ismerhetjük meg.

Zay Balázs

A korong első darabja Giuseppe Cambini III. zongoraversenye, melyben Abbadót zongoristaként halljuk. Az Orchestra d’archi di Milanót édesapja, Michelangelo Abbado vezényli. Érzésem szerint Abbadónak egy hajszálnyi szünetet követően kellett volna belépnie, egyébként jó előadás. Milyen is lehetne persze, hiszen ez ma már nem számít nehéz darabnak. Megismerésre érdemes, érdekes módon kéttételes alkotás, mely kíváncsiságot ébreszt Cambini egyéb munkái után is, persze azzal, hogy nem változtatná meg a zenetörténetről alkotott képet, viszont valamelyest gazdagítaná. Cambini darabjait alig hallani, ugyanezt a versenyművet Massimo Palumbo és Franco Redondi vette még lemezre, utóbbi az I. zongoraversennyel együtt. Érdemes volna többször előadni és felvenni az ilyen szerzők több alkotását is. Milyen szerzők ezek? Nem korszakalkotók, mégis azok. Abban az ártelemben azok, hogy egy korszaknak ugyan nem a kimagasló teljesítményét jelentik, ám annak a gerincét adják, melyre a kiemelkedő produktumok épülnek.

Ezután Alberto Zedda dirigálásával Bach Négycsembalós koncertje csendül fel. Abbado a negyedik csembaló szólamát játssza, Bruno Canino a másodikét. Nagyon lassú, régies, igazán szépen strukturált előadás. Én kifejezetten kedvelem az ilyet. Egyedüli - és bizony nem kis - hátránya a négy dromedár szólóhangszer ma már zavaró, finoman szólva triangulumos, direktebb megfogalmazásban vasgyári hangja. Mintha egy kombinátban keveredne Bach zenéje és a gépek hangja. Az asszociáció nem is olyan vad, ha arra gondolunk, hogy a húrok bizony fémgyárból jöttek. Ezután vezényelni halljuk a fiatal Abbadót Giuseppe Tartini három hegedűversenyében. Ezek szólistája Franco Gulli, aki Paganini V. hegedűversenyének és Bartók II. hegedűversenyének is jeles előadója volt kevés fennmaradt archív felvétele tükrében. Annak, aki historikus előadáshoz szokott, ódivatúnak tűnhetnek ezek a felvételek, egyébként igényesen kivitelezett előadások.

Tartini esete eltér Cambiniétől. Az ő hegedűversenyeit valamivel gyakrabban játsszák, a L’Arte dell’Arco zenekar fel is vette mind a 135 fennmaradt hegedűversenyét egy híján harminc lemezre. Mások is készítettek bejátszásokat egynéhányról, így Peter Rybar, Eduard Melkus, Salvatore Accardo, Elisabeth Wallfisch, Uto Ughi, Piero Toso, Pierre Amoyal, sőt, a Vashegyi György vezette Orfeo Zenekar kíséretével Paulik László is. Nem Gullié és Abbadóé a legrégebbi felvétel Tartini-hegedűversenyről, az egyeket szívesen játszotta Szigeti József is, több felvétele is készült erről. Bizony nagy utat járt be e művek interpretációja Szigetitől a mai historikusokig. S maga Abbado is egészen a klasszikáig, ha késői időszakának például Giuliano Carmingolával készített bejátszásaira gondolunk. Én kettéválasztanám az előadói történeti hűség kérdését és a zenei színvonalét. Stílushűség szempontjából természetesen a historikusok korszakosak, ám a maga nemében, a keletkezés korszakától elválasztva, illetve a megszólaltatás idejéhez kötődve és a zenélés színvonala tekintetében Szigeti vagy Gulli is korszakalkotó. Míg örülök annak, hogy a historikus előadásmód széles körben teret nyer és finomodik, sajnálom, hogy ma már csak hébe-hóba szólal meg régi zene hagyományosan, nem régi vascsembalón, de a hajdani érzelmesebb, legatósabb modorban.

Bach és Tartini műveiben ezen a lemezen az Orchestra dell'Angelicum di Milano működik közre, melyet Abbado apukája alapított.

Ami nekem némiképp furcsa, ha Abbado úgy tudott zongorázni, hogy pályája elején szólista volt, miként bírta ki, hogy később ne adjon elő legalább néhány kiemelkedő és nem kivételes képességet és gyakorlatot igénylő művet, mint Bruno Walter és később Solti György Mozart d-moll zongoraversenyét, Wilhelm Furtwängler Bach V. Brandenburgi versenyét vagy Széll György Mozart Zongoranégyeseit és szonátákat. Ezt a kérdést persze nemcsak Abbadóval kapcsolatban lehet feltenni.

Kiadó: Warner Classics – MagneoTon

Katalógusszám: 0190295416478