Kivételek

A IV. kivételes Mahler szimfóniái közt. Sokkal könnyedebb, vidámabb a többinél. Hangszerelése egészen más, nincs meg benne a többit jellemző ütős és fúvós dominancia, viharos és hangos részek megjelenése. Ez azt is okozza, hogy a darab előadásakor sokan hajlanak a kevésbé határozott és kemény megformálásra.

Zay Balázs

Jakub Hrůša kivételes a cseh dirigensek közt. Nagyon fiatalon futott be. Huszonöt évesen szerződtette a Supraphon és a Prague Philharmonia első vendégkarmestere lett. Ezt megelőzően már rendszeresen szerepelt a Cseh Filharmonikus Zenekarral, a Francia Rádió Filharmonikus Zenekarával. Tíz évvel később a Cseh Filharmonikus Zenekar első vendégkarmestere lett. Ugyanebben az évben választották meg a Bambergi Szimfonikusok vezető dirigensének. 

Hrůša a híres fiatal-középkorú karmesterek között azon kevesek közé tartozik, akiknek igazi karaktere van. A korábbi nagy dirigenseket hamar fel lehetett ismerni, ma ez ritkán van így, sokan jók, azonban nem egyéniek. 

Mahler IV. szimfóniájának rengeteg kiváló felvétele létezik. Alapvetően két irányból lehet megközelíteni: a karmester, illetve a negyedik tétel szoprán szólistája felől. A Utah Symphony Orchestra felvétele például messze kimagaslik az éppen csak észrevett ukrán-izraeli Netania Davrath csodálatos szólójával, s Maurice Abravanel úttörő Mahler-dirigens teljesítménye sem rossz, ám a zenekari játék bizony sok kívánnivalót hagy maga után. Vannak nagyon karakteres megszólaltatások, ilyen Jascha Horensteiné Margaret Price közreműködésével alternatív, költői irányban, a reprezentatív közép táján Zubin Mehtáé Barbara Hendricksszel, Lorin Maazelé Kathleen Battle-vel, Rafael Kubelíké feleségével, Elsie Morisonnal, Solti Györgyé Kiri Te Kanawával. Karajan Edith Mathissal ideát kerget, s feláldozza a szépség oltárán a természetességet. 

 

 

Hrůša felvétele mind közül kiemelkedik. Manapság ritkán éri az embert ilyen meglepetés. Egyrészt teljesen adekvát, nem szakad el a hagyománytól, ugyanakkor nem halad szorosan annak nyomdokain. Az előadás kidolgozottsága kimagasló, amihez hozzá kell tenni, hogy a Bambergi Szimfonikusok ugyan mindig jó zenekar volt, de puszta hangzás terén azért nem a Bécsi vagy Berlini Filharmonikusok mellett emlegetett együttesek közé tartozott. Itt abszolút csúcsformát hoznak. 

A legfontosabb azonban Hrůša értelmezése. A zene nem visszafogott, nem nőies, ahogy ezt az életműben kivételnek számító szimfóniát gyakorta kezelni szokták. Karakteres, kontrasztos hangzása van. Ami a legfeltűnőbb jelenség, az az előadás fokozott térbelisége. Nem szenvednek csorbát a lineáris összefüggések, de hangsúlyos a zene térbelisége, a hangzás perspektivikus volta. Az interpretáció rendkívül eleven és izgalmas. 

A negyedik tétel szólistája Anna Lucia Richter. Ő a líraibb, lányosabb előadók közé tartozik. Mindenképp a felső régióban foglal helyet a nem mindennapi társaságban, hiszen jobbnál jobbak énekelték a mennyei életet. Nagy hiba, hogy annak idején nem kérték fel a IV. tétel eléneklésére sem Pilar Lorengart, sem Ileana Cotrubast. A műnek mind a négy tétele kiemelkedő előadásban hangzik el, ám a III. tétel talán még a többit is túlszárnyalja. 

Bizony Hrůša felvétele annyira kivételes, hogy ott van a mű első és máig legjobb előadása mellett. Ritka eset, hogy egy darab legkorábbi, teljes felvétele sok későbbi mellett is az élen marad. Ebben az esetben ez történt. 

Hidemaro Konoye 1939-es bejátszására Eiko Kitazawa közreműködésével sajnos húzás vet árnyat. Willem Mengelberg 1939 novemberében élő előadáson rögzített, teljes előadása az Amsterdami Concertgebouw Zenekarral és Jo Vincenttel utolérhetetlen az adekvátan alkalmazott rubato tekintetében. Hrůša lemezének ennek közelében a helye. 

   

Kiadó: Accentus Music 

Katalógusszám: ACC30532